Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 9. szám - Sas Andor: Nyelvművelési feladatok a sztálini nyelvtudományi tanítások fényében
június 21-iki számában. „Marxizmus és nyelvtudomány" címmel, a Bolsevik folyó' irat 1950. évi 12. és 14. számában a „Nyelvtudomány néhány kérdéséről“ és „Válasz az elvtársiknak" címmel bárom, cikkel írt, amelyekben kifejti a marxis, mug álláspontját a nyelvtudomány terén. Fejtegetései három kérdés körül csoporto sulnak. 1. Mi a 'nyelv szerepe a társada lomban és mi a fontossága a társadalom számára? 2. Mi a nyelv alkatának és fel építésének lényege? 3. Melyek a marxista nyelvtudomány feladatai és módszerei? Sztálin elv társ megállapítja a nyelv kü lönleges szerepét és jelentőségét a társa dalomban. A nyelv az emberek érintkezé sét szolgálja, nélküle nem lenne társadal mi munka, sem termelés, tapasztalatok átadása és cseréje, sem kultúra és műve lődés. A nyelv tükrözteti a társadalom egész életét és tevékenységét a termelés től, az alapot képező gazdasági rendszer től kezdve egészen a felépítményt alkotó politikai, jogi, vallási, művészeti nézetekig és intézményekig, azonban sem az alap hoz, sem a felépítmény körébe, nem tar tozik. A társadalmat, az egész társadal mat szolgálja, de nem úgy, mint az alap, amely gazdasági téren teszi ezt, sem nem úgy, mint a felépítmény, amely eszméket, kultúrát teremt, hanem összekapcsolja a különböző osztályokat, tekintet nélkül ar ra, hogy azok kiváltságok élvezői vagy felszabadulásért küzdők. A nyelvnek nincs osztályjellege, a nyelv az osztályokra tagolt egész nemzet saját ja. A kultúra — amely nem tévesztendő össze a nyelvvel mintáz érintkezés instru mentumával —, lehet burzsoá vagy prole tár jellegű, de a nyelv — és ebben bizo nyos hasonlóságot mutat a termelés szer számaival, a gépekkel — a burzsoáziának épp úgy rendelkezésére áll, mint a prole- táriátusnak. Az uralkodó osztályoknak le. hét szókincsbeli vagy kiejtésbeli sajátos ságokat mutató külön nyelvjárása, zsar gonja, de ez nem képez külön nyelvet, mert nincs külön alapvető szókincse, sem sajátszerű nyelvtani szerkezete. Mivel a politikai, jogi, vallási, irodalmi ég művészeti nézetek, szóval mindaz, amit a marxizmus felépítményének nevez, a nyelvben jutnak kifejezésre, a marxizmust félreértő vulgarizálok a nyelvet mint ki fejező és közlő eszközt összetévesztették a felépítményjellegű tartalommal s az osztályok és egyesek kölcsönös érintkezé sének ég együttműködésének ezt a szer számát besorozták a felépítmények kc^é. A felépítményről azonban tudjuk, hogy mindig bizonyos gazdasági rendszerhez, bizonyos osztályuralmi állapothoz van kötve, ezekkel együtt jön létre, majd ve lük együtt tűnik el, míg a nyelv ilyen kö töttséget nem ismer s az alapban történő változásokat is, lényegében változatlanul túléli. A nyelv szakadatlanul fejlődik, tökéle tesedik, de ez a fejlődés, a mennyiségi mó dosulások átcsapása minőségi módosulá sokba, nem egyszeriben, robbanásszerűen, hanem évszázadokon át tartó ólmenetcs- ségben történik. _ A nyelv alkatában fontos a szótárig szókészlet és a grammatikai szerkezet. A nyelv szótári szókészletét valamennyi szava alkotja. E!z a készlet a nyelv nyers anyaga. A nyersanyagot értelmes kapcso latba hozza a szavak ragozása és a sző- fűzés. Az alapvető szókincs, a szótári szó készlet magva lassan változik, a grammati kai szerkezet még lassabban. A szótári szókészlet a társadalom fejlődése folya mán kiegészül új szavakkal, más szavak kiesnek, kikopnak belőle s ezáltal tükröz teti a gazdasági, a politikai, az ideológiai fejlődést, a feudalizmus, a kapitalizmus, a gyáripar, a népidemokrácia hozott új szavakat és új kifejezésieket, őse ezzel a nyelv nem vált az egyes gazdasági rend szerek és uralkodó osztályok nyelvévé. A nyelv áthidaló, összetartó tényező, úgy a történelmi változások vonalán, mint a tár sadalom osztályszerü és területi tagozódá sában. Közömbös a társadalmi osztályok iránt abban az értelemben, hogy meg különböztetés nélkül valamennyinek ren delkezésére áll. Az egyes osKtálj'ok meg kísérlik saját érdekeik és törekvéseik ké pére formálni a nyelvet. De csak úgyneve zett osztálynyelvjárás vagy zsargon jön létre, nem pedig új nyelv. Amennyiben a nyelvhasználat osztályjellegü, ez csak bi zonyos felszíni módosulásokban jelent kezik. Az osztályzsargonoktól megkülönbözte- tendők a területi nyelvjárások, amelyeknek szókincse és grammatikája sajátságokat mutathat és a történelem folyamán ilyen területi nyelvjárásokból alakultak a nem zeti nyelvek. Ha a nyelv az emberek és az osztályok érintkezésének eszközéül szolgált az osz tály társadalomban. ha a társadalom szét hullását megakadályozó szerepet töltött be, mennyivel alkotóbb, pozitívabb formá ban teljesíti összetartó funkcióját az osz tályellentéteket nem ismerő társadalom ban, micsoda rendkívüli szolgálatot tehet az együttműködésnek. A dialektikus materializmus módszere a nyelvtudományban úgy érvényesül, hogy kimutatja azokat a folyamatokat, ame lyeknek folyamán a nyelv szavakkal és kifejezésekkel bővült, másrészt bizo nyos elemek elavultak, de egyúttal meg állapítja azt is, ami a szókincsben és a grammatikában évszázadok folyamán állandónak, folyamatosan használhatónak, időtállónak bizonyult. A nyelv jelenségeit a társadalom jelen ségeivel kapcsolatban kell vizsgálni. A
