Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 8. szám - Vietor Márton: Szlovákia a III. Internacionálé keletkezése idején
beállítása alapján feltételezhető lenne ? Hogyan tudott megbirkózni a helyzettel az a kisszámú burzsoa politikus, akik maguk is belátták és beismerték, hogy ez idöoen megfelelő hatalmi eszközökkel nem rendelkezett ? Tény az, hogy a munkásosztály és az egész dolgozó nép, mint már említettük, a Csehszlovák Köztársaságban kívánt élni, ragaszkodott szabad és önálló nemzeti államához, de ugyanakkor szocialista álla mot akart és ennek megfelelően cseleke dett, A munkásosztály megkezdte saját hatalmi — és kormányszerveinek létesíté sét, amikor munkás-, paraszt- és katona- tanácsokat létesített az orosz szovjetek mintájára. E munkástanácsok — és he lyenként a nemzeti tanácsok is — az ál lamhatalom és közigazgatás szervei vol tak, amelyek biztosították a dolgozók társadalmi feladatainak megoldását és igen gyakran, teljesen önállóan és a hiva talos kormánytól függetlenül működtek. Tört'éne'mi igazság tehát, hogy 1918 utol só hónapjaiban a Nagy Októberi Forra dalom hatalmas befolyása megnyilatko zott Szlovákiában abban is, hogy a mun kásosztály, a cseh és szlovák munkások és parasztok közös hazájában, nemzeti államában kezdett berendezkedni és e célból hozzálátott saját hatalmi szervei nek kiépítéséhez. A Kommunista InternacOnálé I. kon gresszusán 1919 március 4-én midőn Lenin elvtárs arról beszélt, hogy a nyugateurópai kommunisták számára „a legfontosabb feladatok egyike, hogy megmagyarázzák a tömegeknek a tanácsrendszer jelentősé gét“ — hozzátette, hogy „sajnos azit lát juk, hogy Magyarország kivételével a ta nácsrendszernek a falun való elterjesztése érdekében igen kevés történik“. Lenin elv- társnak ez a megállapítása érvényes a szlovákiai viszonyokra is, mert hiszen a demarkációs vonal megszállásáig, tehát 1919 január végéig Szlovákia területe ténylegesen nem volt elhatárolva Magyar- országtól és ezért a fejlődés a munkás- tanácsok kérdésében is igen -rohamos volt. A nagyobb városokban és ipari közpon tokban közvetlenül a magyar hivatalnokok eltávozása után a munkások átvették a hatalmat és részint a szociáldemokrata tényezők, de főleg az Oroszországból vtsz- szatént katonák vezetése mellett, mun kás-, paraszt- és katonatanácsokat vá lasztottak, mindenütt az orosz minta sze rint. E munkástanácsok megszervezték saját felfegyverzett Vörös Gárdájukat és hozzáláttak a biztonsági és szociális fel adatok megvalósításához. Bratislavában például a főispán eltávo zása után a hatalmat a szociáldemokrata párt helyi szervezetének elnöke vette át és ö vezette a munkástanács választását. megválasztott munkástanács pénzsegé- yeket osztott ki a szükölkcdök között és eme te a felfegyverzett rendőrség illet ménye t. A csehszlovák katonaság bevo nulásáig önállóan vezette a várost. Vrut- ky-ban a munkástanács a Vörös Gárda segítségével őrizte a vasúti pályákat és épületeket. Nagy befolyása volt a kassai katonatanácsnak, amely 300 tagból állott, saját újsággal rendelkezett és szükség esetén élesen szembeszállt a katonai és polgári hatóságokkal, miután csak 1919 júniusában szűnt meg, amikor a Vörös Hadsereg bevonulása után újra lett vá lasztva és újra lett szervezve. A falukban a munkás-, paraszt- és katonatanácsok kiosztották az elhagyott lakásokat, vala mint az élelmiszereket a szegénység kö zött. November első heteiben, 1918-ban ily módon Szlovákiában közel 200 mun kás-, paraszt- és katonatanács létesült. A munkástanácsok a burzsoáziára nagy veszedelmet jelentettek. Ezért a szociál demokrata lakájok segítségével a bur zsoázia hozzálátott az eltávolításukhoz mindenütt, ahol katonai segítség volt és ahol a munkásság nem volt elég erős ah hoz, hogy szervezeteit megvédelmezze. Az eljárás különböző volt, mert a burzsoázia nem mert nyíltan fellépni a munkások ellen. Ahol a körülmények megengedték, ott a burzsoázia átvette az egész katonai és .polgári közigazgatást, mint például Bratislavában. Kassán is ez történt, de itt a munkástanács megmaradt és továbbra is működött. Másutt úgy jártak el, hogy a munkástanácsokat nemzeti tanácsokkal helyettesítették, melyekben résztvettek a burzsoázia képviselői, valamint a munká sok részéről az akkor még le nem leple zett szociáldemokrata tényezők is. A leg gyakoribb eljárás tehát az volt, hogy a burzsoázia a nemzeti tanácsok keretén belül akarta a forradalmi munkásság be folyását megszüntetni. Breznóban például, tekintettel, a pod- brezovai vasmüvek erős munkástömegeire, a nemzeti tanács úgy alakult, hogy 1918 december 1-re nagy népgyülést rendezett a Martini Szlovák Nemzeti Tanács. A városháza erkélyét a munkásokra való tekintettel nemzeti és vörös lobogókkal díszítették. A podbrezovai munkások zárt sorokban és vörös zászló alatt érkeztek a gyűlésre és az ünnepi beszédek elhangzá sa után a Marseillaiset énekelték szlová kul. Ezután megválasztották a Nemzeti Tanácsot, melyben a munkásokat szociál demokrata titkárok és megbízottak kép viselték és ezek, hogy megnyugtassák a hazatért katonákat, nagylelkűen kifizet ték a leszerelési illetékeket. A Nemzeti Tanács ugyanakkor azonban detektívet fogadott, akinek az volt a feladata, hogy kinyomozza és jelentse a földalatti bolse- viki szervezkedést, mert a hazatért kato nák fel voltak, fegyverezve és a burzsoá zia félt tőlük. A katonatanácsokkal párhuzamosan, már a Károlyi-kormány utasítására és a túrócszentmártoni Szlovák Nemzeti Ta nács felhívására is, a városokban és köz ségekben nemzeti tanácsok létesültek. A nemzetiségi vidékeken szlovák és magyar tanácsok kelétkeztek egymás mellett. Fontos megállapítani, hogy ezek eredeti leg a burzsoázia védelmét szolgálták és a
