Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 8. szám - Ozsvald Árpád: Vadvirágok - Ozsvald Árpád: De szép a város… - Ozsvald Árpád: A tóban
burzsoázia közös osztályérdeke megnyi latkozott abban is, hogy* igen sok helyen a kevert nemzeti tanácsok helyett közös magyar-szlovák nemzeti tanács létesült, hogy a burzsoázia, nemzetiségre való te kintet nélkül, az általa felfegyverzett nemzeti gárda fenntartásával járó kiadá sokat megoszthassa. _ Még Kassán sem volt ez másként, ahol pedig a magyar polgárság erősen képvi selve volt. A tiszta szlovák városokban, illetve ott, ahol erős volt a szlovák bur zsoázia, természetesen csak szlovák nem zeti tanácsok létesültek. M'ndezek a taná csok, miután majdnem mindenütt bur- zsoá-nacionalista politikát folytattak, mind szlovák, mind magyar részről gyak ran ellentétbe kerültek a munkássággal, főleg Kelet-Szlovákiában és igen gyakran előfordult, hogy a munkásság elhagyta a nemzeti tanácsot és visszafordult a szak- szervezetekbe. A munkásság főleg a városi nemzeti tanácsok soviniszta politikája ellen nyíl tan is fellépett és az 1918 decemberében hozott határozatában kijelentette, hogy megkívánja a Szlovák Nemzeti Tanácstól, hogy semmit se határozzon a dolgozó nép háta mögött, hanem minden komo lyabb elhatározás a szervezett munkásság beleegyezésével és tudomásával történjen. Ott, ahol a munkástanácsok elég erő sek voltak és megmaradtak, a munkásság szakszervezeti ügyeit intézték és ezek hez a tanácsokhoz a burzsoázia nem mert nyíltan hozzányúlni, ami a munkásság erejét bizonyítja. A burzsoázia azonban elszámította ma gát a nemzeti tanácsokkal is. Az elképze lés az volt, hogy a nemzeti tanácsokban a burzsoázia mindenütt vezető szerephez jut. Ebben azonban tévedtek, főleg a vidé ken, a kisebb falukban és az ipari köz pontokban, ahol a nemzeti tanácsok 99 százaléka a munkások és parasztok kép viselőiből állott. Az eredmény tehát az volt, hogy igen sok helyen a nemzeti ta nácsok vették át a megszüntetett katona- tanácsok szerepét. Ezért ezek a szerveze tek is túl .,demokratikusok“ voltak a burzsoázia számára és a kormány elhatá rozta megszüntetésüket. Nem is csodá, hiszen a falukban a tanácsok útján a fa lusi szegénység került politikai hatalom hoz. Tényként kell tehát megállapítanunk, hogy az államfordulat után az első hóna pokban a munkástanácsok, illetve nemzeti tanácsok és azoknak felfegyverzett gár dái voltak Szlovákiában az államhatalom komoly szervei. Ezek a szervek — túl nyomóan munkás- és parasztmegbízottak- ből állva — önállóan oldották meg felada taikat és gyakran az állam hivatalos szerveivel semminemű összeköttetésben nem voltak. E tanácsok létezése és mun kája igazolja Szlovákia dolgozó népének önálló állami életre való érettségét és a forradalmi helyzet komolyságát 1918 vé gén. A tóban a zöld nád zizzen. a szellőcskével enyeteg. Fent az égen duzzadt párnák a gyorsan úszó fellegek. A tópartján három asszony a szennyes ruhákat mossa. Ráhajolnak a tó vizére, kezük alatt ég a munka Egyik dalol; szép a hangja ... kezük a dal ütemére jár. Távolabb, túl a réteken, telt kalásszal ring a búzaszár. A tóban Az ablakomból nézem a várost, a villamos hangja a fülembe zúg. Esik az eső; kopog az üvegen, mint óriás tükör, úgy csillog az út. De szép a város, érzem, hogy lüktet piros szíve; a gyárak és üzemek. A vizes járdán egy anya siet, ölében édesen alszik a gyerek. Az utcán már a boltokat zárják, és felgyúlad a sok-sok fényes lámpa A város végén vonat zakatol, vörös szikrákat szór az éjszakába. De szép a város... A verseim tarka vadvirágok, ott születnek a barna földeken. Versemnek hangját — hogy tisztán szóljanak a dolgozónép adja meg nekem. Szakítom a dűlőn, keresztúton, piros hajnalon, boglya-tövében, falusi estén, nyári alkonyon, országúti ároknak szélében. Hallgatom a vizhordó-lány dalát aki friss vizet visz a mezőre. Nézem az alvó parasztok arcát« délben, ha ledőlnek pihenőre. Látom, hogy álmukban mosolyognak, homlokukról eltűnnek a ráncok. Mellettük a szélben hajladoznak és illatoznak a vadvirágok. Vadvirágok Ozswald Arpád
