Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 8. szám - Vietor Márton: Szlovákia a III. Internacionálé keletkezése idején
ban, Kralovaný-bán, egész Lip tó megyé ben Csallóközben és másutt is. A néptömegek akarata egyértelmű volt; a parasztok felosztották a földeket, 'ki vágták az erdőket, mert a földet és az erdőt már a maguk tulajdonának tekin tették. A forradalmi megmozdulások a prágai kormánynál természetesen nagy izgalmat keltettek. A Cseh Nemzeti Tanács meg bízta négy tagját azzal, hogy próbáljanak rendet teremteni és akadályozzák meg a szocialista forradalom kitörését. Ezek a megbízottak kisebb csendöri és kato nai erővel ugyan beavatkoztak a morva határ közelében, de nagyobb eredmények nélkül. A helyzet alig változott. Az ese mények kellemetlenül érintették a Géni ben székelő csehszlovák kormánybizott ságot is, Benessel az élén, aki már készült a Békekonferenciára. A külföldi sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy a cseh szlovák kormány nem tud megbirkózni a forradalmi megmozdulással Szlovákiában, Masaryk és Benes a „Cseskoszlovenské Korespondence“ című lapban azt írták, hogy „minden a bolsevizmus elősegítésére irányuló megmozdulás nagyon árt nekünk. Külföldön elsősorban a nyugalom ünpo- nál“. Hasonlóképpen nyilatkozott Benes is néhányszor a Békekonferencia megnyi tása előtt. A csehszlovák kormány ezért megkísé relte a forradalmi hullám erőszakos elnyo mását, de a rendelkezésére álló katonai eröv még nem volt elegendő és a légió még nem érkezett haza Olaszországból. így tehát a burzsoázia egyrészt elismer te, hogy a szlovák dolgozó nép önmaga erejéből és saját elhatározásából távolí totta el, főleg a tiszta sz’ovák vármegyék ben a magyar bürokráciát és csendőrsé- g'et, tehát hogy a szlovák nép nem akart Magyarországon élni és egyértelműen és egyhangúan a Csehszlovák Köztársaság mellett foglalt állást — másrészt, a cseh és szlovák burzsoáza az államhatárokat a nép segítsége nélkül akarta biztosítani, sőt az államfordulat egyetlen tömegbázi sát, a nép forradalmi megmozdulását sür gősen el akarta fojtani. Ugyanakkor .tör ténelmi igazság az, hogy míg az egyik oldalon a burzsoázia állandóan hangoztat ta až Antant-hatalmak • „nagylelkűségét, barátságát és önzetlen segítségét“, a va lóságban diplomáciai úton is keményen kellett harcolna a nyugati imperialista hatalmakkal azért, hogy az igazságos ál lam- és határrendezést e „nagylelkű bará toknál“ elérhesse. Mint említettük, az első hetekben a katonai erő nem volt elegendő és ezért az államhatalom a forradalmi megmozdulás elnyomásánál más eszközökhöz is fordult. Megkísérelte lekenyerezni a nem eléggé öntudatos elemeket; leszerelési illetékeket fizetett ki a hazatért katonáknak, hogy lecsillapítsa haragúkat és megnyugtassa őket. Ezen illetékeket tehát nem azért fi zették, hogy enyhítsenek a családok nyo- morám, hanem főleg azért, hogy biztosít sák a polgári rendet. A burzsoá propa ganda, hogy7 a külföld előtt fedezze önma gát és a nem öntudatos elemeket meg tévessze, átsiklott a szociális ellentéteken és a forradalmi összeütközéseket kizáró lag a nép magyarellenes hangulatával akarta megindokolni. A burzsoá propa ganda a cseh és szlovák burzsoáziáim keveset beszélt és mindent a valóban gyű lölt magyar burzsoáziára és a magyar hi vatalokra hárított. Ez a magyarázat azon ban nem volt meggyőző, mert a magyar dolgozók ugyanúgy fellázadtak, mint a szlovák munkások és parasztok. Miután a szlovák nép hangulatát nem lehetett megmagyarázni ilyen és hasonló felületes érvelésekkel, egyszerűen elhallgatták a mozgalom szociális és osztály-jellegét és csak „rablásról, lopásról, fosztogatásról“ beszéltek. A kor mánymegbízottak az első hetekben tehát teljesen tehetetlenül álltak az eseményekkel szemben és még" az egyes jóakaraté egyének is azt látták, hogy „a nép nem fizet adót, nem szedi ki a krump lit a földből és csak vinni és osztani akar“, de nem látták a tények mélyebb okait. Arról viszont nem beszélt senki, hogy miként kell segíteni a népen, hogyan le hetne enyhíteni a nyomort és éhséget, honnan vegyen a nép ruhát, cipőt és fűtő anyagot és arról sem beszéltek, hogy mit tett az államhatalom ezirányhan az emlí tett leszerelési illetékeken kívül. Meg kell azonban állapítani, hogy a szlovák dolgozó nép a szociális követelései mellett sohasem változtatta meg állás pontját a Csehszlovák Köztársasággal szemben és kétség nem férhet hozzá, hogy úgy gondolkozott, ahogy azt 1918 decembe rében a Lipt. Sv. Mikulásban rendezett nagy manifesztáción elfogadott határozat mondja; „A szlovák proletáriátus egy em berként követeli, hogy a csehszlovák álla mot szociáldemokrata alapokra fektes sék.“ (.szociáldemokrata“ kifejezés ter mészetesen szociális tartalmat jelentett). A forradalmi mozgalom célja nem volt tehát sem rablás, sem fosztogatás, hanem a kapitalista magántulajdon eltávolítása, a burzsoá állam megszilárdításának meg akadályozása és a szocialista haza. felépí tése. Munkás- és katonatanácsok 1918 év végén. 1918 év végén Szlovákiában tulajdon képpen semminemű szervezett burzsoá államhatalom nem létezett. A magyar hi vatalok nem működtek, magyar katonaság és csendörség már csak néhány helyen elszórtan létezett, viszont a csehszlovák államgépezet még nem volt megszervezve és a cseh katonaság még nem jött meg. Felvetődik tehát az a kérdés hogyan vo-’t lehetséges az, hogy ilyen állapotok mellett, annak ellenére, hogy a nép között elég sok fegyver volt, nem került sor komo lyabb „államellenes“ megmozdulásra, imnt ahogy az a burzsoázia és történetírásának
