Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 8. szám - Vietor Márton: Szlovákia a III. Internacionálé keletkezése idején
eltitkolni. A Mrek átszÉvárogtafk a kato nai záróövezetelken, a frontvonalon, áttör ték a polgári sajtót és elkerülitek az igazság után áhítozó proletariátushoz. Főleg az orosz fogságból hazatért kato nák terjesztették a proletár-forradalom sikeres eredményeit és a cseh és szlovák proletariátus meg tudta különböztetni az igazságot a hazugságtól, megértette a bolsevik katonáik szavait és elfordult a polgári osztályt kiszolgáló légionáriusok tól. A cseh és szlovák proletariátus, miután az új államban most már a saját, cseh és szlovák burzsoáziájával áldott szemben és nem idegen burzsoázia ellen harcolt, könnyebben megértette a szociális problé mák gyökereit. Míg azonban Csehország ban az osztályöntudatra ébredés általában lassabban haladt, a szlovák fejlődés gyorsabb ütemű volt. A cseh proletáriátus ugyanis az államfordülat után nem volt közvetlen érintkezésben olyan proletariá tussal, amely már hosszabb ideje harcolt saját nemzetének kizsákmányolói ellen. Ezzel szemben a szlovák proletariátus a magyar proletariátus befolyása folytán, — amely már évtizedek óta harcolt az ugyancsak magyar nagytőkések és nagy birtokosok ellen és a burzsoá-állaim fel bomlása után az adíott belső és külső körű. menyek folytán 1919 márciusában megvalósította a szocialista forradalom nagy kísérletét, — már 1919 júniusában szintén a szocialista forradalom megvaló sítására törekedhetett. A Szlovákia déli határvonalának meg állapítása körül húzódó hosszas tárgyalá soknak tehát az volt a következménye, hogy a szlovák és magyar praletáriátus közvetlen érintkezése az áliám alapítás után is még egy bizonyos ideig fennállott és mindez a Szlovákiában lejátszódott forradalmi megmozdulások szociális tar talmára nem maradhatott komoly befo lyás nélkül. Ez ókból az 1918. év végén keletkezett forradalmi megmozdulások már ellég erő sek voltak ahhoz, hogy a burzsoá forra dalomba való átbillenése Szlovákiában is reális alapokat kapjon. A csehszlovák kormány kihirdetése után a volt magyar kormány hivatalnokai nagyrészben elhagyták állomáshelyeikét. A csendőrök és határrendőrök a nép ha ragja és a csehszlovák katonaság elől el menekültek. A dolgozó nép megértette az új helyzetet: a magyar államapparátus felbomlott, új szervezet helyébe nem ke rült, megjött tehát az ideje annak, hogy leszámoljon a gyűlölt elnyomókkal. Ezért terjedt és erősödött az igazságos és kemény megtorlás hulláma. A közsé gekből elkergették a gyűlölt jegyzőket, szétrombolták a jegyzői hivatalokat, meg semmisítették az irattárakat. Nem volt város, vagy falu, ahol a nép le ne számolt volna az elmúlt rendszer képviselőivel. Hosszú évekig tartó szenvedés és éhség fellázította a falu népét az urak ellen, akik a parasztnak eirekvirálták utolsó darab kenyerét, de ugyanakkor a hadise gélyeket nem fizettek ki és gyötörték ahogy tudták az amúgy is sanyargatott népet. De a dolgozó nép haragja ugyanakkor, főleg a fogságból hazatért katonák veze tése mellett, közvetlenül a kizsákmányo lok ellen is fordult. Lenin elvtárs az Oroszországi Kommu nista (bolsevik) Párt VIII. kongresszusán kiemelte az oroszországi hadifoglyok nagy szerepét a 'középeurópai országok népeinek forradalmasításában, midőn 1919 március 8-án ezt mondotta: ,,A hadi foglyok százezrei, azokból a hadseregek ből, melyeket az imperialisták kizárólag saját céljaik érdekében létesítettek, visz- szatérve Magyarországra, Németországiba, Ausztriába, olyan helyzetet teremtettek, hogy a bolsevizmus ibacillusai teljesen el árasztották ezeket az országokat. És ha ott velünk rokonszenvező csoportok és pártok uralkodnak, úgy ez az oroszországi külföldi csoportok munkájának köszön hető.“ A hadifoglyok Szlovákiában is forra dalmi lendületet hoztak és mozgósították a tömegeket a kizsákmányolók elleni küz delemre. így például Tisovec-ben már 1918 november 2-án fellázadtak a katonák, egyesültek az állami vashámor munkásai val és a zendülést kiterjesztették egész Gömör-Kishont vármegye területére. A tisovcei születésű katonák elfoglalták a városházát és egy időre átvették a vámosi ügyek vezetését. Prievidtón november 3- án a frontról hazatért fel'fegyverzett kato nák ellepték a város terét, mire a keres kedők között pánik tört ki, a hivatalno kok, csendőrök és a jegyző megszöktek. Erre a katonák, a város szegénysége és éhező proletárserege számára megnyitot ták az élelmiszerüzleteket és raktárokat. A nép haragja mindenütt a nagybirto kosok, kereskedők és uzsorások ellen for dult, a morva határtól kezdve a Csallókö zön át, Tmavától egészen Kassáig. A gaz diagak megszöktek lakóhelyeikről és elrej tőztek olyan környéken, ahol nem ismer ték őket. Az első összeütközésiek kitörtek Zohorban, Stupaván, Devinská Nová Ves- ben már november 6-án. Ugyanezen idő ben Vágújhelyen és annak környékén, ahol sok volt a földibirtokos, nagybérlő és ke reskedő, szintén összeütközésekre került sor. A myjavai és staráturai parasztok november 4-én kapával, kaszával felfegy verkezve Nővé Mestóba vonultak és nem törődve az ott készenlétben álló páncél- vonattal, szétrombolták az üzleteket. Az elszórt magyar csendőr- és katona cso portok helyenként, főleg Trencsénböl ki indulva, a Vág balpantján fekvő községek be büntető expedíciókat szerveztek, de ál talában kevés helyen volt ellenállás, Po zsony környékén, Modorban, Senkvicében is megtámadták a birtokosokat. Hasonló esemmények játszódtak le a bojnicei kastélyban, Nemecke-Pravnó-ban, Suőany-
