Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 8. szám - Milos Gosiorovsky: A szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség
lista közelebb áll hozzá, habár kizsákmá nyolja öt, mint a magyar, vagy más mun kás. bár ezt is kizsákmányolják. A Cseh szlovák Köztársaság megalakulása után a szlovák burzsoáziának szeparatista hlinkás része azért hirdette a nacionaliz mus ideológiáját, hogy nagyobb osztalé kot harcoljon ki a szlovák dolgozó nép ből kipréselt értéktöbbletből. Ezért igye kezett bizonyítani a szlovák munkásnak és parasztnak, hogy közelebb áll hozzá juk a szlovák kapitalista, vagy nagybir tokos, minit a cseh munkás és cseh pa raszt, habár a valóságban mind a cseh, mind a szlovák dolgozóknak közös ellen sége a cseh és a szlovák burzsoázia volt. Abból, amit eddig a nacionalizmus ideo lógiáról mondtunk, látjuk, hogy úgy, ahogy a kozmopolitizmusnál a gazdasági alap a világpiac hatalomba kerítése, a termelő eszközök megkaparintása az egész világon, a burzsoá-nac ionalizmusnak gaz dasági alapja az úgynevezett burzsoá „ki sebbség“ küzdelme az erősebb gazdasági vetélytárs ellen. És mivel — mint már mondtuk — az anyagi alapban beállott változások után még hosszú ideig kihatással van a régi ideológia, mert az emberek tudatában ez irányban legmakacsabbak a nemzetiségi előítéletek, világos, hogy hazánk 1945. évi felszabadulása és a népi demokrácia ura- lomrajutása, valamint a szlovák nemzet nek a testvér cseh nemzettel való egyen jogúsítása után sem szűnt meg teljesen a nacionalizmus ideológiája é® annak hatá sai megmaradtak. A felszabadulás után a burzsoá-naeionalizsmus lényege, — mint azt Široký elvtárs mondta az SzKP IX. kongresszusán, — abban vált, hogy az azelőtt elnyomott nemzet nemzetiségi kér dését, mint úgynevezett össznemzeti kér dést akarta megoldani saját burzsoáziájá val együtt s nem pedig az azelőtti ural kodó nemzet proletáriátusával való kap csolatban és hogy elfogadja saját naciona lista burzsoáziájának vezetését. Persze, mint aiz később, néhány hónappal az SzKP IX. kongresszusa után. megmutat kozott a felszabadulás utáni szlovák bur zsoá-nac onalizmus fő képviselőinél!, Qe- mentisnél, Busáknál, Novomeskynél nem csak ideológiai elhajlásról volt szó, ha nem a hazai és külföldi burzsoázia fize tett ügynökeinek céltudatos ellenséges tevékenységéről. A károk azonban, ame lyeket áruló tevékenységükkel életünk minden szakaszán, akár a Kultúra, gazda sági építés, káderpolitika, stb., terén okoz tak a burzsoá-nacionalizmusnak e*fő kép viselői nálunk, oly nagyok, hogy következ ményeiket még ma is érezzük, hogy kö vetkezményeiket még mindig ki kell kü- ^zöbölnünk és hogy szlovákiai viszonyaink között még ma is elszántan kell ellenük küzdenünk. Emellett ezt a burzsoá-nacio- nalizmus következményei és maradványai ellem harcot tudnunk keli összekötni a kozmopolitizmus ellen folytatott harccal is. Különben éppen dementis, Husák és Novomesky példáján gyönyörűen lehet lát ni a fourzsoánnocionaliztmus és a kozmo politizmus elválaszthatatlan, dialektikus egységét. így példám Clementis, a többi szlovák burzsoá-nac’jonalisták fő tanítója, egyúttal az úgynevezett kapitalista mű veltség bámulója volt és 1939-től a nyu gati imperialisták közönséges kémévé vált. És ha elolvassuk Husáknak bárme lyik felszabadulás utáni cikkét, látjuk, hogy a szlovák nemzeti érdekeknek ez az úgynevezett védője, hogyan hajlong rab szolga módon a kapitalista nyugat úgy nevezett sikerei és műveltsége előtt. És végül, aki elolvassa a naclonailista Novo mesky verseinek nagyrészét, meglátja, hogy sokkal gyakrabban gondolt Novo mesky a párizsi bárokra, mint a szlovák nép érdekeire. És így tehát, Clement’s, Husák és No vomesky példája is arra tanít bennünket, mily káros veszedelem számunkra a koz mopolitizmus és burzsoá-nacionalizmus mérge és hogyan kell következetesen min den téren harcolnunk e veszedelem ellen. Már bevezetőmben, azt mondottam, hogy e küzdelmünk akkor lesz a legsikeresebb, ha a kozmopolitizmus és burzsoá-naoio- nálizmus elleni harcban magasra emelünk két eszmét: a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség eszméjét. És ugyanúgy, ahogy az imperialisták reak ciós céljaiban a kozmopolitizmus és bur- zsoá-nacionalizmus egy ideológiának két oldala, azt is tudatosítjuk, hogy a szo cialista hazafiság és a proletár nemzetkö ziség elválaszthatatlanul összefüggő két oldala minden nemzet haladó erői egysé ges törekvésének, amelyet munkásosztá lyának vezetésével a szocializmus világ- győzelméért folytat. Mi tulajdonképpen a hazafiság? Lenin, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom lángeikiiéje, azt mondotta, hogy a hazaiisag a legmélyebb érzések egyike, amelyet év századok szilárdítottak: meg; kifejezi az emberinek szeretetét országa iránt. A ha zai'ság büincs, amely az embert szülő földjéhez, az öt körülvevő természethez, a néphez, amelynek fia vagy leánya, a nyelvhez, amelyen beszél és mindahhoz fűzi, amit saját nemzete alkotott az anya gi és szellemi kultúra terén. A hazafiságnak e meghatározásából ki indulva megérthetjük, ki mutatta meg nemzeti történelmünk bármelyik szaka szán, hogy igazi hazafi és kinek szolgál a haza csupán népének és gazdaságának kizsákmányolása tárgyául. Néhány törté nelmi eseményt figyelemmel követve e kérdéssel kapcsolatban vegyünk csak néhány tényt. A burzsoá propagandisták nagyon gyak ran operáltak és operálnak a tudományos szocializmus alapítójának, Marx és Engels alapművének, a Kommunista 'Kiáltvány nak szavaival, hogy .„a munkásoknak nincs hazájuk“. Igen, a munkásoknak nem volt hazájuk akkor, amikor olyan osztályt képviseltek, amelynek otthonából
