Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 7. szám - B. A. Keller: Hogyan keletkezett az élet?
más elemet is. És mindezek az elemek a fehérje molekulájában összetett állapot ban fordulnak elő. Ezért a fehérje ipiya- gok molekula részecskéje nagyobb szokott lenni minden más kémiai vegyidet részecs kéjénél, jóllehet a vírusokat és a felérjék részecskéjét nem látjuk, a tudomány azonban mégis megtalálja a módját, hogy meghatározza azoknak a nagyságát. Mindez arra a következtetésre vezet, hogy az élet a Földön összetett fehérjék keletkezésével kezdődött. Miből és hogyan született az élet a Földön? Milliárd évvel forduljunk most ismét a múltba, abba az időbe, amikor az élet a Földön éppen csak megszületett. Ma már tudjuk, hogy az életnek ez a születése fehérjeanyagok képződésével történt. Ehhez először egyszerűbb, még az élet tulajdonságai nélküli fehérjéknek kellett képződniük, azután pedig belőlük az összetettebb, élő fehérjéknek. Milliárd évekkel ezelőtt, amikor a Föl dön az élet megszületett, a Föld felszíné nek viszonyai még erősen eltértek a maiaktól. A Föld felülete akkor sokkal melegebb volt. A levegőnek más volt az összetétele. Nagyon sok meleg vízgőzt tartalmazott. Szabad nitrogén és oxigén a levegőben nem volt, vagy csak nagyon kevés, azon ban gazdag volt az akkori levegő más gázokban, mint pl., szénhidrogénben és am móniáikban. A szénhidrogén, mint maiga az elnevezés is mutatja, szénből és hidrogén ből áll. Az ammóniákban nitrogén és hidro gén van. Tudományos kísérletek igazolják, hogy szénhidrogénből és ammóniákból ke letkeznek olyan kémiai vegyületek, ame lyek később fehérjeanyagokká alakulnak át. Qparin szovjet tudós alaposan megvi lágította azt az utat, ahogyan aránylag egyszerű ásványi anyagokból magában a természetben bonyolult szerves anyagok, fehérjék keletkeznek. Ezek képezik min den élő szervezet alapját. így keletkeztek a távoli múltban, mil liárd évekkel ezelőtt a Föld felszínén az első fehérjeanyagok. E^zek a fehérje ré szecskék állandó anyagcserében állottak a környező közeggel. Létrejöttek, megnőt tek, széthullottak és megint életre keltek. Eközben az említett fehérjerészecskék kö zött természetes kiválasztódás zajlott le. Nevezetesen azok maradtak meg közülök, amelyek anyagcseréjükben és növekedé sükben állandóbbak voltak és amelyek még apróbb részekre hullva is megőrizték növekedési képességüket és szaporodni tudtak. Ezekből a fehérjerészekből állan dóbb rendszerek is keletkeztek, amelyek nagyon parányi, szemmel láthatatlan ős életnyák cseppecskéi voltak. így az egyszerűbb fehérjeanyagok adták az átmenetet az összetettebb fehérjeré szecskékhez, vagy üyen részecskék egész rendszeréhez, amelyeknek már birtokuk ban voltak az élet legegyszerűbb tulaj donságai, másszóval, végbement a szerves anyagoknak szervezetté, az anyagnak élő lénnyé válása. így született meg a Földön az első élet a szemmel láthatatlan élő nyálka parányi cseppecskéinek formájában. És ezekből az első csírákból a Földön az élőlények roppant változatossága kelet kezett, az élet a fejlődés magas fokára emelkedett. Minden élőlényben, a legegy szerűbbtől a legfejlettebbig fehérjeanya gok vannak. Ezek a fehérjeanyagok az élőlényekben sajátos különleges állapot ban fordulnak elő és saját szerkezetük, saját szervezetük képzésére szolgálnak, nélkülök nincsen élet. A legegyszerűbb első lényeik, az élő fe hérjék, amelyek a Földön keletkeztek, még nem voltak sem a növényekhez, sem az állatokhoz sorolhatók. Ezek az élő fe hérjék az egyszerűbb, élettelen fehérjék ből keletkeztek és azok rovására újítot ták meg a testüket, azaz szerves anyag gal táplálkoztak. Jóval később ment végbe az élő világ nak növényekre és állatokra való felosz tódása. Mindenesetre azonban ez a meg oszlás rendkívül régen kezdődött, még az élet fejlődésének sejtelőtti korszakában. A zöld növények megjelenésének egészen rendkívüli és roppant jelentősége volt egész földi világunk számára. Hányszor néztünk már gyönyörűséggel zöldelő er dőinkre, ligeteinkre, mezőinkre és lélek- zettük be friss levegőjüket. Hannán ered zöld színük és van-e valami szüksége a növényeknek zöldjükre ? Ismeretes, hogy a növények a fény felé húzódnak és a Nap sugarai felé fordítják zöld leveleiket. Gondoljuk meg milyen nagy a növényzet teljes zöld felülete, amelyet mezőinken, réte;nken és erdőink ben besugároz a Nap. Egyik legnagyobb szovjet tudós, Tyímirjazev, kiszámította ezt. Ha kb., 2 hold szántóföldön meg számláljuk, hogy mekkora ez a felület a lucernánál, akkor kb., 170 hold eredményre jutunk. Most pedig menjünk be az árnyas erdő be. A fákon fent, középen és lent számtalan zöld levelet találunk, amelyek a Nap felé fordulnak. Az élő természet maga oldja meg azt a feladatot, hogy mi nél több napsugárhoz jusson. Mi történik azonban azokkal a napsu garakkal, amelyeket a zöld növények olyan bőségben nyelnek el és felhasznál nak szerves táplálékuk elkészítésére ? Ezek a napsugarak a növényekben nem vesznek kárba, csak átalakulnak. Ener giájuk azokban a termékekben halmozódik fel, amelyek segítségükkel a zöld növé nyekben képződnek. M ndenki jól tudja, hogy ha kenyeret eszik, attól fokozódik az ereje. Ha a ló nehéz munka vagy hosszú fuvar előtt áll, akkor előtte jól kell táplálni, éspedig nem szénával, hanem zabbal, mert a zab na gyobb erőt ad neki, mint a széna.
