Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 7. szám - A drámairodalom elmaradásának leküzdéséről
si költik, műhelyükön túl item látnak semmit. Hiányzik a konfliktus valamennyire is meggyőző megvalósulása és következetes kifejlődése. J. Trifonov és V. Meszheteli „Ifjú évek“ című színdarabjából is, ame lyet most játszanak a Jermolom színház ban. A drámának nincs egységes magva. A szerzők által ábrázolt . jellemeket nem mutatják be az aktív cselekvés az eleven összeütközés folyamatában és í zért nagy részt halványak, kevéssé kifejezők. A kónfliiktusnélküli drámai ás hibás „elmélete“ a valóság realizmus ellenes, el torzított, egyoldalú ábrázolására vezet. Az életben rejlő konfliktusok művészi megelevenítése nélkül nem lehet mélyen, sokoldalúan megmutatni az ember jelle mét. A színdarabok többségében az embe rek nincsenek egyánítve, hasonlítanak egymásra, úgy, hogy gyakran űehéz meg különböztetni őket. Drámaíróinknak mé lyen kell ábrázolniuk az élő jellemeket, az emberek egyéni sajátosságait. A hősök mély egyénítése — a szocialista reálizmus esztétikájának egyik alapvető követelménye. Az ember iránti közöm bösség, az a törekvés, hogy t,z embert megfosszák arcvonásaitól, nivellálják, ide gen a szovjet rendszer szellemétől. „A szocializmus, — mutat rá Sztálin elvtárs, — nem hanyagolhatja fel az egyé ni érdekeket. Ezeket az egyéni érdekeket csak a szocialista társadalom elégítheti ki a legteljesebben. Sőt, — a szocialista társadalom az egyetlen szilárd biztosíték az egyéni érdekek védelmére.“ Csak a valósághoz hü. élő jellemek ra gadhatják meg a nézőt, csak av>k vihetik közel hozzá a mű eszméjét. De lány olyan darabot láthatunk még a színpadokon, amelyekben az élenjáró szovje ember ál arca alatt minden jellegzetesség nélküli, kevéssé figyelemreméltó emberek, érte lem, tehetség, ihlet, világos, emlékeze tünkbe vésődő jellem nélküli emberek mozognak! V. Lifsic, a „Diákok“ című színdarab szerzője, nyilván csodálatos ifjúságunkról, ifjúságunk gondolatairól és érzéseiről akart írni. De a néző nem látja a diákok gazdag lelkivilágát: eltakarja előle a fa lusi gázgenerátor tervéről folyo beszélge tés, amely mértéktelenül sok helyet (ka pott a darabban. A szerző nem tudta mindegyik alakját élő, tipikus jellemmé tenni. A szereplők nem maradnak meg az emlékezetünkben, A szovjet nézőt, aki olyan nagy érdek lődést tanúsít a színház iránt, egyáltalán nem elégítik ki a sematikus, felületes ala kok, akik meglehetősen távoli képet nyúj tanak a szovjetember tartalmas és sokol dalú jelleméről. Kottársa teljes művészi képmását akar ja látni a néző & szovjet áárábban Drámaír ásunk gyengeségének egyik oka — a szovjetemberek életének egyoldalú ábrázolása. Az utóbbi időben olyan darabok jelen nek meg, amelyeknek ugyanaz a fogyaté kosságuk, mint a munkásosztályról és a kolhozparasztokról írt sok más prózai műnek. Ezekben a darabokban szó van a technikáról, a versenyről, a termelési ter vek teljesítéséről. De nem ábrázolják az embert a mindennapi életben, nem ábrá zolják az emberek kultúráját, lelkivilá gát. Pedig a munkásosztály és a parasztság a szovjetországban mássá vált és más kép él, mint annakelötte. Kultúráltan, jó módúján él, sokoldalú, szellemi igények jellemzik. Sok műben azonban egyoldalú nak, a termelési-technikai érdeklődést ki véve minden érdeklődéstől mentesnek áb rázolják őket. Az „Ahol a fenyvesek susognak“ című színdarab szerzőjének, D. Scseglovnak minden lehetősége megvolt arra, hogy megmutassa a karéliai favágók életének sajátosságait, hőseinek gondolat- és ér zésvilágát, szellemi igényeit és érdeklő dését, életüket a maga sokoldalúságában és szélességében. Ára a darab hőseinek minden gondolatát elnyeli a favágás. Vendégségbe mennek egymáshoz, leülnek az asztal mellé, lakodalmat tartanak •— folyton a fadöntésről, vontató traktorok ról, a munkafolyamatok észszerüsítéséről beszélnek. Katyerinát, a darab egyik hősnőjét megkérdezik; „Miért jársz olyan ritkán nálunk Kátya, nem is látunk téged ? Katyerina (vállat von): Minek jönnék olyan gyakran? Amikor Tojvo Ivanics hív, bemegyek az irodába és hallgatom, hogy mit magyaráz ... az erdei munká ról. Lempi: És csak úgy? Elüldögélni... Katyerina: Nem érek rá, Lempi néni. Lempi: Te most az erdőben sem beszélsz Antival. Katyerina: Az erdőben nincs is miről beszélni, Lempi néni. Ott sürügni-forogni kell.“ A darabban valósban semmi másról nem beszélnek az emberék, m'nt az erdőről. A lány még a találkán is ilyen gondolatokat forgat a fejében, mikor a kedvesét várja: „Lehet, hogy ö is csak úgy... a munká ról, az erdőről akar beszélni?“ Lakodal mat tartanak, de az ifjú házasok és a vendégek itt is a favágók versenykihívá sát, e verseny feltételeit vitatják meg. A szerző nem hatolt be az emberek életébe
