Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 7. szám - A drámairodalom elmaradásának leküzdéséről
és belső világába, hamisan, szegényesen mutatta be érdeklődési körüket. Ellentétben az élet igazságával, a po zitív hős számos darabban korlátolt, egy oldalú embernek bizonyul. A mai darabok hőseiből gyakran hiányzik a gondolkodás nagyvonalúság a, a széles látókör, ami annyira sajátja az élenjáró szovjétember- nek. Hangsúlyoznunk kell hogy a hősök ter melési-technikai tevékenységének egyol dalú ábrázolása a szocialista reálizmus leegyszerűsített elképzelésének eredménye. A szocialista reálizmus azt követeld, hogy sokoldalúan és teljesen egész bonyolultsá gában művészien ábrázolják az életet és elsősorban az ember lelki alkatának gaz dagságát. Az élet ábrázolásának egyoldalúsága, az ember életének és kultúrájának mellő zése azt mutatja, hogy a művész nem is meri eléggé mélyen az életet. A technikát ábrázolni, versenyről beszélni lehet a2 igazgató irodájában átvett adatok alap ján, a megfelelő műhelyben, vagy kolhoz ban tett néhány látogatás után is. Ahhoz azonban, hogy jól írjon a szovjetember életéről, kultúrájáról, szellemi igényeiről és érdeklődési köréről, az írónak sókkal többet kell tennie: mélyrehatóan tanulmá nyoznia kell a munkások és parasztok éle tét és szokásait. A drámaírók kötelesek minden módon fejleszteni a szovjet iroda lom nagyszerű, kiváló vonását: a szovjet- embernek — győzelmeink alkotójának — gondos és szeretetteljes ábrázolását. Ha a nősöket nem tudják a cselekvés folyamatában ábrázolni, ha a cselekményt szónokias szóváltásokkal és bőbeszédű séggel helyettesítik, a cselekvő személyek nyelvét, a mű kompozícióját, tartalmi fejlődését elhanyagolják — ez nagy mér tékben megmutatkozik a darab minősé gén. Ezért a szovjet drámaírás további fellendülésének legfontosabb feltétele a művészi tökély fokozása az élet ellent mondásainak és a jellemeknek bemutatá sa terén. IV. A szovjet drámaírók alkotó feladatait kimerítő teljességgel meghatározzák a párt útmutatásai, az SzK(>b)P Központi Bizottságának határozata ,,A drámai színházak műsorairól és megjavításuk módozatairól“, valamint az ideológiai munkáról hozott más határozatok. A párt a drámairás és a színház alkotó munká sait arra szólítja fel, hogy figyelmüket korszerű szovjet műsor megteremtésére, a szovjet társadalom életéről, a szovjet- emberről szóló ragyogó, eszmei és művészi tekintetben teljesértékü müvek megírásá ra összpontosítsák. A nép olyan színdarabokat vár, al »elyek a klasszikusok müvei mellett maradan dóan, hosszú időre bekerülnek a színházak műsorába. Az ilyen darabok magukkal ragadják a színház együttesét is, a nézőt is a téma, az életből vett anyag újszerű ségével, a mesterségbeli tudás magas színvonalával. Tanulni a mesterséget, tanulni állhata tosan, kitartóan és szakadatlanul — ez most a legfőbb, életfontosságú feladata minden drámaírónknak. Fejlesztenünk kell drámairodalmunk valamennyi műfa ját. Bátrabban kell hozzálátnunk a szati rikus darabok és jó, derűs vígjátékok írásához, amit íróink még nem részesítet tek a kellő figyelemben. A szovjet közvélemény joggal követeli a Müvészetügyi Bizottságtól és a Szovjet írók Szövetségétől, hogy nagyobb gondot fordítsanak a színházak magasszínvonalú műsorainak megteremtésére. A Művészet- ügyi Bizottságnak és a színházaknak ed dig még nem volt igazi alkotó programm- juk a korszerű műsorterv megteremtésére. Széleskörűen alkalmazni kell a valóban alkotó vitákat és a drámairodalom új müveinek nyilvános megvitatását. Fontos, hogy minden módon erősítsék a színházaik és az írók kapcsolatát ép együttműködését. A színházak és az írók közötti viszonynak valóban építő, elvi, igéiíyes viszonynak kell lennie. Feltűnő, hogy a színészek, a színház alkotó együt tese, gyakran húzódoznak az íróval való együttműködéstől. A színházi kritika még nem helyezte figyelmének középpontjába a mesterség beli tudás kérdéseit, nem foglalkozott az zal, hogy mennyire képesek a drámaírók olyan darabokat alkotni, amelyek teljesen megegyeznek az élet igazságával. A kri tikának azok a fogyatékosságai, amelye ket az SzK(b)P Központi Bizottsága „A drámai színházak műsorairól és megjaví tásuk módozatairól“ hozott határozatában megemlített, még nem szűntek meg telje sen. Lapjaink és folyóirataink hasábjain még ma is jelennek meg felületes, át nem gondolt cikkek és bírálatok, amelyek nemigen segítik elő a szovjet drámaírás fejlődését. Fejleszteni kell az elvi, bolsevik bírála tot és önbírálatot, mert ez döntő feltétele a műalkotások eszmei-művészi színvonala emelésének, fontos eszköz a kontárkodás elleni harcban, a hibák megelőzésében. A párt felszólítja az irodalom és a mű vészet minden dolgozóját, hogy tökélete sítsék mesterségbeli tudásukat, fokozzák alkotásuk eszmei-művészi színvonalát. Az írek és a színházi dolgozók lelkes mun kája, a párt, Sztálin elvtárs útmutatá sainak megvalósításáért folytatott harca biztosítani fogja a szovjet drámaírás, a szovjet színpadi művészét további fellen dülését.
