Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 7. szám - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja
egyház palástja mögött megbúvó reakció elleni harc. Az egyházak vezetői zömükben az első perctől kezdve a demokrácia ellen foglaltak állást. Különösen éles volt ez az állásfoglalás a katolikus egyháznál, mely nek birtokait a födosztás azonnal elvette. Az egyházak 1945-től 1948-ig szinte egy ségesen küzdöttek ellenünk. Amilyen mér tékben azonban kiszélesedett bázisunk a falusi lakosság között* olyan mértékben fel tudtuk venni ezzel szemben a harcot. Min denekelőtt az * egyházak r eakciós egység - frontját bontottuk meg. A református és luterámis egyházban meglévő demokratikus lehetőségek felhasználásával mozgósítani tudtuk a velünk rokonszenvező tevőket, akiknek követelésére 1948-ban a kölcsönös engedékenység és megértés szellemében olyan megállapodás jött létre, amely lehe tővé tette a népi demokrácia és ezen egy házak békés együttélését. A katolikus egyházai más volt a hely zet. Elmek az egyháznak vezetői a Vatikán utasításálra szoros kapcsolatot tartottak az amerikai imperialistákkal. Miután a kisgaz da párt (reakciós vezetőit, mint az amerikai imperialisták ügynökeit lelepleztük, a szo ciáldemokrata pártot vezényelték az első arcvcnalba. Mikor hasonló sorsra jutottak az áraló szociáldemokrata vezetők, majd Pfeifferék is, akkor a katolikus egyház népellenes vezetőire került a sor; Ők lettek az amerikai imperializmus legexponáltabb képviselői. Működésük különösen élessé vált 1943 végén, amikor — mint az a Rajk- perben kiderült — fellépésük része lett vol na annak a fegyveres betörésnek, amelyet Tito és bandlajja a magyar munkásmozga lomba beépült kémek és provokátorok se gítségével akkor tervezett. A magyar népi demokrácia azonban ré sen volt és Mindszenty bíborost a bíróság elé állította. A bírósági tárgyaláson fény derült Mindszenty és társainak működésé re, arra, hogy az egyház leple alatt nem csak a régi nagybirtokos, t" kés rendet akarták visszaállítani, hanem még a gyű lölt Hahsburg-uralmat is. A Mindszenty- per rávilágított az amerikai imperialisták aljas terveire és airra is, hogy hogyan hasz nálták fel dolgozó népünk ellen Mindszen- tyt. Ezzel kapcsolatban sor került a buda pesti amerikai követ kiutasítására. A Mindszenty-per nagy csapás volt a katoli kus egyház mögött megbúvó reakcióra, mert a demokráciához hu tóvők jó részét meggyőzte arról, hogy népi demokráciánk nak igaza van ég helyesen jár el, amikor ezekkel a reakciós kalandorokkal szemben felveszi a küzdelmet. Az amerikai követ kiutasítása egyben súlyos presztízs-veszte sége volt európaszerte a háborús gyűjtógá toknak. Dolgozó népünk ezen a peren ke resztül értett© meg, hogy pártunk és a népi demokrácia igazának tudatában jogosan, helyesen, kemény késsel tudja megvédeni érdékeit. Népi demokráciánk gazdasági és politikai megerősödésével párhuzamosan nőtt nem zetközi tekintélye. Azok a kölcsönös barát sági szerződések, amelyeket elsősorban fel szabadítónkkal, a nagy Szovjetunióval és a népi demokráciáikkal kötöttünk, egyhangú helyeslésre találtak, megértették dolgozó népünkkel, hogy visszatérhetünk a haladó népek nagy családjába, oda, ahová törté nelmünk legfényesebb fejezetei, az évszáza dos magyar szabadságharcok és forradal mak tradíciói mutatnak. Az értelmiség, melynek jórésze hosszú ideig gyanakodva vagy várakozóan tekintett működésünk elé, az évek sikeres munkájának hatása alatt változtatott magatartás ára. Meggyőződött róla, hogy a kommunisták nemcsak a pro- letámemzetköziség hű katonái, de egyben a dolgozó nép érdekeinek eredményes védői, a haladó nemzeti hagyományok éltetői és továbbvivöi. Látta, hogy építömunkánk eredményeképpen hogyan tűnik el a kapi talizmus szörnyű korbácsa, a munkanél küliség. Hatalmas építő terveink, melyek megvalósításánál az értelmiség összehason lította azt a megalázó helyzetét, melyre a kapitalista viszonyok kényszerítették, a szocialista termelésben elfoglalt, megbe csült szerepével, megbékéltették és a népi demokrácia oldalára állították át az intel ligencia zömét. Hányszor hallottuk már 1948 folyamán az értelmiségiek szájából: „Ha ez a szocializmus útja, úgy semmi ki fogásunk ellene!“ A népi demokráciáért folytatott harc fo lyamán gyorsan nőtt dolgozó népünk poli tikai öntudata, általános kultúrája. Gyor san szaporodott a „kiművelt emberfők so kasága“. Valóságos kultúrfctrradalam kez dődött: a nép gyermekei bevonultak vegye az egyetemekre, a tudomány, a műveltség azon váraiba, amelyek azelőtt el voltait zárva előlük. Ebinek a kultúrforradalom- nak egyik fontos hajtása lett a Szovjetunió felszabadító szerepének, tudományának, művészetének új értékelése. A népi demo krácia építésének és sikereinek tapasztala tai kiszélesítették dolgozó népünk szem- határát. A Szovjetunióba menő magyar delegációk és az onnan hozzánk jövő szov jet tudósok, mérnökök, művészek, sztaha- novisták, kolhozparasztok lehetővé tették, hogy végre közvetlen tapasztalatok alap ján. ismerjék meg széles tömegeink mind azt az újat, amit a szocialista építés jó három évtizede ott létrehozott. Kezdtünk egyre bővebben meríteni abból a bőségsza ruból, amelyet a szovjet tapasztalatok ki meríthetetlen táWiáza jelentett s amelyet a szovjet nép oly szívesen és önzetlenül bo- esájtott rendelkezésünkre. A Szovjetunió és elsősorban a nagy Sztálin segítsége en nek az új fejlődésnek fényénél új megvilá gításban jelentkezett, új értelmet nyert, fokozta hálaérzésünket és összetartozásunk, közős jövőnk tudatát. Az ellenség hatását itt is ellenkezőjére fordította a fejlődés. Aki azelőtt elhitte a Szovjetunióra szórt rágalmakat, most a közvetlen tapasztala tok hatása alatt még jobban megbecsüli
