Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 7. szám - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja
kételyeiktől, előítéleteiktől megszabadulja nak, mert biztosak voltunk ügyünkben és tudtuk, hogy előbb vagy utóbb, de feltét lenül a saját tapasz taiatukb ól győződnek meg arról, begy helyesen teszik, ha ben nünket követnek. A Magyar Népköztársaságban jó há rom esztendeig tartott, amíg ezek a mun kástömegek elhatározásra jutottak és a mi oldalunkra léptek át. A szocialista építés sel velejár, hogy évente több mint száz ezer új taggal szaporodik az ipari munkás ság a parasztság és kispolgárság soraiból és mert ezek a százezrek sem vetkezik le egyszerre mindazt a régihez húzó szellemi nyűgöt, amelyet magukkal hoznak, ezekkel az elemekkel szemben ia folytatni kell még hosszú ideig a türelmes, példákkal való meggyőzés munkáját. Az átbillenés, a forradalom polgári de mokratikus szakaszáról a (szocialista for radalom, a diktatúra szakaszára, mint a mi fejlődésünk mutatja, nem volt olyan vi lágos. drámai, hirtden és dátumhoz köt hető, mint 1917 novemberében, az orosz prcietárforcadalomban, vagy 1919 március 21-én, a Miagyar Tanácsköztíájrsaság meg alakulásakor. Nálunk a Kommunista Párt kisebb-nagyoibb sikereinek együttes meny- nyisége hozta a minőségi változást, ered ményezte a munkások és parasztok döntő részének áltállását a mi oldalunkra, amit mi 1947 decemberétől kezdve tudatosítot tunk, Mi 1947 végén kezdtük már hangoz tatni: „átléptük a Rubikont", 1948 január jában, páirtunk funkcionáriusainak III. kon ferenciáján már bejelentettük: „A demo krácia hívei—elsősorban maguk a munká sok— csak most kezdik felismerni azokat a döntő politikai és gazdasági változáso kat, melyek előállottak. Most válik tuda tossá bennük, hogy a magyar nép átlépte és maga mögött hagyta azt a határt, amely a népi demokráciát a polgári demokráciá tól elválasztotta. Most kezdik felismerni, hogy a népi demokrácia építése a szocializ mus megvalósításának útja.“ A hasonlat az lájtlépett határról azt mu tatja, hogy mi tudatában voltunk és tuda tosítottuk, hogy a népi demokráciának két szakasza van; az első, amelyben még a polgári demokratikus forradalom feladatai nak elvégzése a túlnyomó, a második, amely ben már a proletárdiktatúra, a szocialista építés a döntő. De a hasonlat azt a benyo mást kéltheti, hogy a két sokasa egymás tól éieísen elhatárolt, holott nálunk iis, mint a többi népi demokráciában, a kettő össze folyik. Ennek megfelelően mi azt is tuda tosítottuk, hogy felszabadulásunk kezdete óta az első szakaszban is már benne volt a proletárdiktatúra sok eleme: a kommunis ták vezető szerepe, részvétele az államve zetésben, a bányák államosításé a fegyve res erő kézbevétele, a régi álamapparátus széttörése 3 új létrehozásának megkezdése a proletariátus soraiból stb. Az, hogy kü lön fel kellett hívni a figyelmet, hogy „átlép tük a Rubikont“, azt is mutatja, hogy ez a fejlődés óvatosan, fokozatosan, nagy meg rázkódtatások nélkül ment végbe, nem járt pusztításokkal, vérontással. A népi de mokráciának ez a viszonylag békés fejlő dése nagy vonzóerő a felszabadulásukért küzdő népekre és osztályokra. A munkásegység megvalósítását és az áruló szociáldemokrata vezetők kizárását a munkásmozgalomból hasonló lépések kö vették a többi pártoknál is. A kisgazda párt és a parasztpárt jórészt eltávolította soraiból azokat az elemeket, amelyek de mokratikus voltéihoz, politikai hűségéhez és őszinteségéhez kétség fér és még szaro sabbra vonták együttműködésüket pártunk kal. Ezt megkönnyítette az a körülmény, hogy tagjaiknak, helyi vezetőiknek jelen tékeny része felvételét kérte pártunkba. A Független Miagyar Demokrata Párt és a Radikális Páirf, amelyek az 1947-eg válasz táson mint a Függetlenségi Front ellenzé ke léptek fel s a szavazatok körülbelül 7%- át kapták, a fejlődés hatása alatt maguk is kérték, hogy saraik megfelelő megtisz títása után őket is vegyék fel a Függet lenségi Frontba. A Demokrata Néppárt, amely az 1947-es választáson elsősorban a katolikus parasztok szavazatait kapta meg, ebben a helyzetben bomladózná kezdett. Vezetője, Barankovicss, külföldre szökött és pártja anélkül, hogy bármely nyomásnak vagy üldözésnek lett volna kitéve, önként kimondta a féLoszlatiílsát, mert érezte, hogy a tömegei elhagyták, hogy tömegei a pár tunk vezette Függetlenségi Frontra vettek irányt. Egyre jobban kirajzolódtak a dol gozó nép egységének körvonalai és megte remtődtek a Népfront és a Népköztársaság létrehozásának előfeltételei. Vessünk egy pillantást a fegyveres erők megnyerésének kérdésére. A mi viszonyaink között, amikor a felszabadító Szovjetunió csapatai hazánkban tartózkodtak, termé szetes, hogy olyan nyüt fegyveres felkelés, amilyent a Szovjetunió polgárháhorús évei ben láttáink, eleve kilátástalan volt. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a fegy veres erők, a 'honvédség, rendőrség, az Ál lamvédelmi Hatóság vezetéséért ne folyt volna elkeseredett küzdelem, annál is in kább, mert pártunk ezekben a szerveze tekben is azonnal erősen megvetette a lá bát. Amíg mindkét kezünk el volt foglalva a munkás- és paraszttömegek megnyeré sével, s amíg a kormánykoalíció pártjai, parlamenti képviseleteik arányában köve telték maguknak a parancsnoki posztokat, addig a honvédség megnyeréséért folyó harcot úgyszólvíh elnapoltuk. Ezt úgy ér tük el, hogy megakadályoztuk, hogy a hon védség a fegyverszüneti és a békeszerző désben megengedett létszámot elérje. A honvédség létszáma emiatt a megengedett 65—70.000 helyett 1948-ig csak 12.000 főt tett ki, annak is túlnyomó többsége a ha tárokon kis őrsökre szétosztva. Budapesten, ahol az ország politikai sorsa dőlt el, sem miféle katonai helyőrség nem volt, úgyhogy
