Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 7. szám - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja
időnként nehezen tudtunk külföldi követek beiktatásánál egy dísaszázadbt összeállítani. De ebben a kis hadseregben is késhegyig menő harc folyt minden parancsnoki hely ért, kezdve a tisztesektől fel a tábornokok ig. Mikor azonban politikai síkon eldőlt a harc, természetesen a hadseregen belül is megváltozott a helyzet. Most már biztosí tani tudtuk, hogy a hadsereg valóban a nép hadserege legyen, hogy tisztikarának zöme a néphez hfi munkásokból és parasztokból kerüljön ki. Annikor 1948 őszén pártunk vette kezébe a Honvédelmi Minisztériumot, megindulhatott a honvédség erőteljes kifej lesztése. Azok, a munkásokból vagy parasz tokból kiképzett, a népből jött tisztek, akik a honvédség parancsnokai lettek, mikor visz- szalátcgattak üzemeikbe vagy falvaikba, puszta megjelenésükkel is demonstrálták a megváltozott erőviszonyokat és munkásnak, parasztnak egyaránt mindm propagandá nál szemléltetőbb képet adtak az új idők ről- Ezzel is erősítették a munkás-paraszt összefogást, szilárdították a népi demokrá cia alapjait. Elkeseredett íharc folyt az egész idő alatt a rendőrségen belül is, amelyet pártunk kézbevett. A régi, Horthy-nevelte rendőr tiszti és altiszti kar minden erővel igyeke zett kiszorítani a dolgozó nép küldötteit, a munkásakból és parasztokból lett rendőrö ket és tiszteket. A küzdelem itt is termé szetesen eldőlt abban a pillanatban, amikor a munkások és parasztok zöme átállt pár tunk oldalára. Egyetlen hely volt, amelynek vezetését pártunk az első perctől kezdve magának követelte és ahol semmi néven nevezendő megoszlásba, koalíciós arányszámba nem ment bele; ez az Államvédelmi Hatóság volt. Bár az ellenségnek titokban ide is si került bizonyos fokig beépülnie, ezt a szer vezetet létrehozásának első napjától kezdve keményen kézben tartottuk s gondoskodtunk róla, hogy a népi demokráciáért folytatott harcnak biztos és éles fegyvere maradjon Mindent egybevéve: a hadsereg többsé gének megnyeréséért vívott harc a magyar népi demokrácia viszonyai közt a Szovjet unió csapat a'nak jelenléte miatt kisebb je lentőségű volt é3 kevérbbé éles formák közt zajlott le nálunk, mint az 1919-es proletár- diktatúrát megelőző hetekben^ vagy mint 1917 októberében a Szovjetunióban A dolgozó tömegek megnyeréséért vívott harcunkban jelentékeny szerepet játszott a hároméves terv sikere is. A foíbcméves terv kérdését a jó pénz megteremtése után kezd tük felvetni. Ez volt nálunk az első ilyen vállalkozás, melyre fokozatosan az egész dolgozó nép felfigyelt. Ez a. terv nemcsak azt mutatta meg, hogy rövid három eszten dő alatt hogyan tudjuk végleg eltakarítani a háborús romokat, hanem azt is, hogyan kezdhetjük meg gazdasági életűnket új, szélesebb alapokra rakni. A terv részletei, melyek felsorolták, hogy mirden egyes me gye, város, járás, sőt falu mennyit kap be lőle, hol terveztünk új gyárat, mezőgazda- s'gi gépet, villanyt, bekötő-uiat, kultúrhá- zat és egyéb juttatást, az egész nép érdek lődését felkeltették és foglalkoztatták. Ál talános (helyesléssel találkoztak és elősegí tették, növelték pártáinkkal szemben a ro- konszenvet. Ez a helyeslés és rokonszenv úgy nőtt, ahogy a terv ígéretei — legtöbb- szó" a kitűzött határidő előtt — megvaló sultak. A hároméves tervvel is úgy voltunk, mint a jó pénz megteremtésére irányuló tö rekvéseinkkel. A mi tervünk minden rész lete a dolgozó nép javát, életszínvonalának emelését tűzte ki célúi. Ellenségeink voltak azok, akik nemcsak tamáskodtak, szították a hitetlenséget, hanem gyakran aktiv sza botázzsal is igyekeztek a tervek végrebaj- tiálsát és ezzel népünk gazdasági és kultü- rális felemelkedését meggátolni vagy hát ráltatni. Ezt hamarosan felismerték a dol gozók is é3 a terv minden gazdasági sikere egyben pártunk politikai sikerévé is lett. A munkások és parasztok s az egész dolgozó nép zömének megnyerésében nagy jelentőséggel bírt pártunk következetes, őszinte és szívós békepolitikája. E téren is világosan és miindíehki számára érthetően fel tudtuk rajzolni a két tábor célkitűzéseit és frontjait. Egyik oldalon álltak pártunk vezetésével azok, akik a háború annyi szen vedése után biztosították és védték a te remtő békét s akik célki tűzéseinek, alapja a béke Volt. A másik oldalon a régi rend hívei, akiknek minden reménye csak újabb Véres háború, a dolgozó tömegek szörnyű szenvedésednek árán valósulhatott meg. A dolgozók politikai érettsége e színvo nalemelkedéssel együtt nőtt s a kairdcsör- tetö imperialista háború© gyújtogatók pro pagandáját nemcsak egy újabb háború bor zalmai miatt utasították el, hanem meglát ták mögötte azt a politikai célkitűzést is, amellyel a földhözjuttatott parasztoktól vissza akarták venni a földet és az új- gazdák százezreit újra a nincstelen koldu sok, a k&pködők ég embervásárok remény telen tömegei közé lökték volna. Az ipari munkásság is nagyon jól megértette, hogy a háborús gyújtogatók végső terve a gyű lölt bérrabszolgaság visszaállítása, hegy tervük sikere esetén a proletáriátus újra el veszítené minden vívmányait, minden jogát, újra bezárulnának a fejlődés, a jobb jövő kapui, melyeket a népi demokrácia és a szocialista építés olyan szélesre tért előtte. Számszerűleg a mii következetes békehar- cunk eredményeit természetesen nehéz ki mutatni, de hogy a dolgozó nép bizalmáért és támogatásáért vívott harcban nagy se gítségünkre volt, az nem kétséges. Népünk sclba még egy kérdésben annyira egysé ges nem volt ,mint a béke megvédésében és hálásan támogatta páfrtunkat, mely az or szágon belül és a Szovjetuniót, mely világ méretekben ennek a küzdelemnek élén áll. A mi viszonyaink között komoly nehézsé get jelentett különösein k paraszti és kispol gári tömegek megnyerésénél — de helyen ként az ipari munkásságon belül is — az