Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 7. szám - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja
jón és Svájcban maradjon, ahonnan hama rosan az Egyesült Államokba emigrált. Az a körülmény, hogy a kisgazdapárt vezetője nem mert visszatérni, mindenki előtt nyilvánvalóvá tette, hogy az ellene emelt vádak igazak. Május 31-én mondott le Nagy Ferenc. Három nap múlva meg szökött az országból Varga Béla, katoli kus pap, az országgyűlés kisgazda elnöke, aki szintén benne volt az összeesküvésben. Ez az eset is óriási feltűnést és megdöb- bentést keltett mindenütt, nem utolsó sor ban a paraszti tömegekben. A kisgazdapárt vezetősége az országos felháborodás hatá sára június 3-án mindkettőjüket egyhangú lag kizárta a pártból. Pártunk ilyen módon szívós, céltudatos munkájával leleplezte az ellenséget, meg hiúsította azt a tervét, hogy a megtévesz tett parasztság és kispolgárság tömegeire támaszkodva visszaállítsa a régi tőkés, nagybirtokos rendszert. Az összeesküvés le leplezésével a kisgazdapárt paraszti és kis polgári tömegeinek jó részét kivontuk a reakció befolyása alól. Elszigeteltük a tőkés elemeket és rákényszerítettük őket arra, hogy most miá|r ne demokratikus mezben, ne fedezékből, hanem nyíltan, felismerhető en, saját zászlajük alatt kelljen féüépnicik. A tőkés, nagybirtokos, fasiszta vagy a papi reakció befolyása alatt álló rétegek hátat fordítottak a kisgazdapártnak, mely nem nyújtott többé fedezéket számukra s amely így kezdett szétesni. Töredékeiből hárcm- nágy, a Függetlenségi Fronttal szemben ellenzéki párt kezdett kialakulni. Ebben a helyzetben nem engedtünk időt az ellenségnek arra, hogy rendezze sorait, átszervezést, átcsoportosításokat hajtson végre, hanem új választásokat javasoltunk azokban a hetekben, amikor az új, ellenzé ki, reakciós pártok között a legnagyobb volt a zavar, a kapkodás, a tanácstalanság és a versengés. A nyugati imperialisták, akik két és fél éven át a kisgazdapáirton keresztül igyekez tek céljaikat elérni, most, miután e párt vereséget szenvedett, kísérletet tettek arra is, hogy a szociáldemokrata pártot tolják a kommunista párttal szemben előtérbe. Ennek megfelelően a szociáldemokrata párt irányt vett arra, hogy a kisgazdapárt széthulló tömegeit maga mögött egyesítse és hogy ö álljon az élre és ö tfolytassa a demokrácia, a kommunista párt ellen az aknamunkát, amely a kis gazdapártnak nem sikerült. A szociáldemokrata párt ennek megfele lően a választások előtt elkezdte hangoz tatni, hogy neki kell a választásokból a legnagyobb pártként kikerülni. A Nép szavában átlátszó célzatú, „megértő“ cik- nek jelentek meg, melyek lényegében fel hívták a „volt“ fasisztákat, hogy szavazza nak a szociáldemokrata pártra. Szervezni kezdték a B-lirtásokat, a hivatalokból el távolított demokrácáaellehés elemeket. A választói jegyzékek összeállitíísánál a leg nagyobb hévvel védték a fasiszta elemek választójogát abban a reményben, hogy ezek szavazatait megkapják. A kommunis ta pártra célozva kezdték hangoztatni, hogy megvédik hazánk függetlenségét az olyan törekvésekkel szemben, amelyek „szovjet tagállamot“ akarnak belőle csinálni. Állást foglaltak „mindenféle diktatúra ellen.“ El kezdték emlegetni a „kommunista terrort“, ígérték a >rfélelemnélküli életet“, a parasz tokat biztosították arról, hogy ők is a „kolhoz- és csajka, rendszer“ ellen vannak. Egyszóval megjátszották a kommunista- ellenes elemek gyűjtőpártjának szerepét. A mi pártunk ezzel szemben erőteljesen visszavágott. Leleplezte ezeket a manőve reket és egyben rámutatott arra, hogy megértek a viszonyok a szerves munkás egység megvalósítására, a két .páirt egyesü lésére, E kérdés-felvetése, mint kiderült, nagy visszhangra talált a szociáldemokrata munkások között is, akik megértették az összeesküvés tanulságait és egyben meg zavarta azokat a kisgazdapártról leszakadó elemeket, amelyek a kommunista párttal szemben esetleg a szociáldemokrata pártra szavaztak volna. A szociáldemokraták kénytelenek voltak a munkájsegység nevé ben velünk közös választási felhívást alá írni, ami szintén megnehezítette, hogy. a kommunistaellenes elemek gyüjtőpártjává válhassanak. A választás előtti napokban máir világo san látható volt, hogy a szociáldemokrata párt azt a célját, hogy a kommunista pár tot háttérbe szorítsa, nem fogja elérni. A kisgazdapárti reakció ellen vívott sikeres harc eredményeképpen a szociáldemokrata munkások egy része megindult a kommu nista párt felé; ugyanilyen áramlás mu tatkozott éppen a választás előtti hetekben a parasztság részéről is. A választások napján, 1947. augustus 31-én egy sor szo ciáldemokrata provokációs kísérlet történt, amit rnegkönnyített az a körülmény, hogy a belügyminister, az áruló Rajk László, összejátszott velük. Ezek a provokációk idéztek ugyan elő némi zavart a választá sokon és csökkentették valamelyest a kom munista szavazatok számát, de magát a fejlődés menetét nem tudták megakadá lyozni. Amikor a szavazatokat összeszám lálták, kiderült, hogy a kommunista párt lett az ország első pártja és a szociálde mokrata pártnál is, a kisgazdapártnál is 50 százalékkal több szavazatot kapott. A kommunista páirt az 1945-ös választá sok óta eltelt 22 hónap alatt majdnem 40 százalékkal emelte szavazatainak számát. Jelentékeny sikert aratott a parasztpárt is, a kommunista párt hű szövetségese. E két párt együttvéve 400.000 új szavaza tot nyert. Ugyanakkor a szociáldemokrata párt szavazatainak száma majdnem 10 szá zalékkal csökkent. A kisgazdapárt elvesz tette 1945-03 szavazatainak 7l százalékát. Hogy helyenként mennyire csali fügefalevél volt ez a párt a reakció számára, arra jel lemző, hogy olyan paraszt megyékben, mint Vas, Zala, Győr, Sopron, szavazatai nak 85—90 százalékát elvesztette. Mit mutattak az 1947-es választások
