Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 5-6. szám - Ági Tibor: Falvainkon él a magyar népdal, csak fel kell kutatni
Falvai nkon él a magyar népdal, csak fel kell kutatni A múlt században még nem vo't igazi magyar müzenénk. Az akkori zeneszerzők igyekeztek ugyan sajátosan magyar ze nét alkotni, de ez nem nagyon' sikerült nekik. A múlt századbeli müzenét két csoportra oszthatjuk: Művészi zenére, — nagy zeneszerzőink alkotásai —, amely tulajdonképpen az uralkodó osztály zene- igényeit elégítette ki és könnyű zenére, vagy városi müdalokra „magyar nóták ra“, amelyek városi dilettáns zeneszerzőik szerzeményei voltak. Nagy zeneszerzőink, Liszt, Erkel és kartársaik igyekeztek szer zeményeiknek magyaros jelleget adni. Ez azonban azért nem sikerűit nekik tökéle tesen, mert nem ismerték az igazi magyar zenét, a nép, a dolgozó tömegek dalait. Liszt Ferenc például nem ismerhette az igazi népzenénket, mert sohasem juthatott el a nép közé. Sohasem hallotta az alföldi öreg pásztor furulyázását, vagy az öreg parasztasszony sirató énekét. Erkel Ferenc is az operáiban kimondot tan magyar zenét akart alkotni. Bartók „A magyar zenéről“ — című cikkében a következőket írja Erkel törekvéseiről: „Erke’, úgy akarta megoldani a feladatot, hogy olaszos zmeszámok közé betüzdelt egy-két cigányos hallgatót, vagy csárdást. Ilyen heterogén elemek összekeveréséiből nem magyar stílus, hanem stílust alanság származik“. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Liszt és Erkel szerzeményei értéktelenek számunkra. Ilyen állítással nagy hibát követnénk e’. A második osztályba sorolhatók a vá rosi müdalok, amelyek a városi polgárság között voltak a legjobban elterjedve. Bar tók „Mi a népzene“ című munkájában a következőképpen jellemzi a müdalokat: „Népies müzenének azokat az egyszerűbb szerkezetű dalokat nevezhetjük, amelye ket úriosztályból származó dilettáns szer zők komponáltak és amelyek elsősorban az úriosztá.yban terjedtek el, a paraszt- osztályban vagy egyáltalán nem, vagy csak aránylag későn, az úriosztály közve títésével. Nálunk ezeket a dalokat magyar nóta néven ismerjük. Ilyen szerzők voltak Szentirmay, Simonffy, Fráter stb. Sőt voltak még továbbiak, Csermák, Rózsa völgyi, Peosnyánsriky, idegenből beszár- mazjtt dilettáns zenészek, akik a cigány zene hatása alatt falusi tárgyú müdalo- kat írtak, holott maguk a igha jártak fa lun a nép között. Olyan dalokban, mint pl. „Kicsi fehér meszelt szoba“'... „Egy szer van egy esztendőben vízkereszt. . .“ jó ízlésű ember nem gyönyörködhet. Ha a múlt században igazi magyar mü zenénk nem is vo t, de volt és van is ere deti, romlatlan népzenénk. Népünk az év ezredes ©’nyomatáéban és a kultúrától való elzártságban is megőrizte ősi népi kultúráját. A parasztság vö t az, amely évszázadokon át eredeti formájában őriz te meg a magyar népdalt. Hisz tudjuk, hogy egyes ősi dalaink rokoni-melódiáit megtaláljuk a Nagyorosz Alföldön é ő rokon népek népzenéjében is. Ez azt bizo nyítja, hogy olyan távoli népeknél, akik től a magyarság több mint ezer éve el vált, népdalaink legősibb rétegeit felfe dezhetjük. A régebbi magyar parasztzene tehát kétségte énül az egész nemzet vala mikori közös műveltségének maradványa. A múlt század végén és e század elején a kapitalizmus rohamos fejlődésével pár huzamosan a művészeteikben is különféle irányzatok kezdtek kialaku'ni. A művé szeteket és így a zenét is az urafkodó osztály sajátította ki magának. A zene szerzőnek nem volt más választása, mint hegy vagy elszakadt a tömegektől és ki zárólag az u. n. „felső tízezer“ szalonjai részére komponált, vagy pedig sláger szer zésre adta magát és így egyszínvonalcn a detektív és kalandos ponyvaregények íróival a tömegek butítását szolgálta. Bartók és Kodály voltak az elsők, akik megtalá ták a kiutat ebből a posványból. Megértették, hogy egyedül csak akkor fog rak sajátos magyar zenét alkotni, ha kapcsolatuk lesz a tömegekkel, a néppel. Elindultak a fa vakra, hogy felkutassák a nép között élő dalokat, az igazi magyar zenét. Az összegyűjtött dalokat rendszer be foglalták, műveikben feldolgozták. Annyira összeforrtak a nép dalaival, any- nyira ismerték a nép dalainak sajátossá gait, hogy müveiknek igazi magyaros jel leget adtak. Alkotásaik mentesek minden idegen befolyástól, mert megtalálták az egyedüli heyes irányt, a zeneszerző kap- .csolatát a néppel. így születtek hatalmas müveik, mint Kodály Hári Jánosa, Bartók vonósnégyese, Concertó-ja. Bartóknak és Kodálynak még sok nehézséggel kellett megküzdeniük. A népdal gyűjtéshez elein- Ag£ Tibor
