Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 5-6. szám - Ági Tibor: Falvainkon él a magyar népdal, csak fel kell kutatni
te minden anyagi támogatás nélkül kezd tek. Bartók leveledből világosan kitűnik, megnyit kellett haroolniok, hagy legalább annyi támogatást kapjanak, amáböil a hangfelvéte efchez szükséges anyagot be szerezhessék. Munkájukat még az is nagy ban fékezte, hogy az akkori uralkodó osz tály nem ismerte el munkásságukat, sőt Bartókot még hazafiatlamsággal, magyar, talansággal is vádolták csak azért, mert a szomszéd népek zenéjét is kutatta, pv Ma népda gyűjtőinknek nincsenek anya gi gondjaik. Népi demokráciánk minden le hetőséget megad, hogy kutatóink a leg jobb eredményeket érjék el a népdalgyűj tés terén. Népi együttesek alakulnak, amelyeknek főfeladatuk, hogy a dolgozó tömegek ze nei ízlését neveljék, megtanítsák őket a zene élvezésére és áthidalják azt a nagy űrt, amely a szimfonikus zene és a nép zene között van. A népi együttesek felada ta, hogy a néprajzi kutatóink által gyűj tött népdalokat, népitár.iocfcat magas mű vészi fokom adják vissza a népnek. Annyit beszéltünk máir idáig a népdal ról, hogy bizonyára felveti majd valaki a kérdést, mi is a népdal, a népzene? Ah hoz, hogy megértsük mi a népdá, először is tudnunk kell, hogy mi is a zene. A zene nem más, mint hangulatunk, lelkiállapo tunk, érzelmeink hangok által való ki fejezése. Azokat az érzelmeket, amelyeket az ember már szóban, írásban kifejezni nem tud, zenében nagyon szépen ki lehet fe jezni, Ha a zenetörténetet tanulmányoz zuk, rájövünk arra, hogy néhány ezer év vel ezelőtt a népek zenéje az egész társa dalom közös munkájának eredménye volt. Még nem akadtak egyének, akik kizáró lag zeneszerzéssel foglalkoztak volna, •Menjünk vissza egészen az ősemberig. Az ősember eleinte artikulát’an hangokkal, fly-fljz ordít ozással hozta kifejezésre érzel meit. Lassan (kialakultak a két-három 'hangon mozgó da ok. A dallamnak el választhatatlan társa a ritmus. Ritmus 'nélkül nincs zene. Az ember rájött arra, hogy járni, dolgozni könnyebb ritmikus ^mozgásban, (mint egyenetlenül. A dalok •aszerint, hogy bánatot, vagy örömet fe jeztek ki, szomorúak, vagy vidámak vol tak. így szü ettek a legősibb dalok, a 'siratóénekek, a harcidalok és a munka dalok. Az idők folyamán párhuzamosan a munkaeszközök fejlődésével, fejlődött a zene is. A rabszolgatársadalomban már •akadtak egyének — eleinte a varázs ők, később a papok — akik a szertartások alkalmával többet foglalkoztak a zenével, többet énekeltek, mint a társadalom többi 'tagja. Az csztáy társadalom kialakulásá- val az uralkodó osztály kezdte művelni a 'zenét, amit aztán ki is sajátított magá nak. Már a rómaiaknál, görögöknél talál kozunk egyénekkel, akik csak zené.éssel foglalkoztak. A zenének, még a középkor ban is fontos kultikus, vagy szertartásos jelentősége volt. A XI.—XII. században megindult a zene fejlődésében az a kor szak, melyben a zene ku.tuszból, amely a társadalmi tevékenység megnyilatkozá sának egy módja, művészetté lett, amely ben a döntő szó egyre inkább a zenét létrehozó egyéni alkotóé. Az egyéni zene szerzés kialakulásával azonban nem szűnt meg a nép alkotni. Alkotott tovább, sőt még ma is alkot. A népdal tehát egy bi zonyos közösség zenei ösztöneinek kifeje zője. Népdalaink a nép életét, gondolko dásmódját, lelkivilágát tükrözik vissza. Hogy mi a népzene, erre a kérdésre Bartók a kővetkezőket felelte: „Népzene •mindazoknak a dallamoknak összessége, 'amelyek valamiilyen emberi közösségnél, kisebb vagy nagyobb területen bizonyos 'ideig hasizná atban voltak, mint a zenei ösztön spontán kifejezői. Népszerűén szól va, a népzene olyan dallamokból tevődik össze, amelyeket sokan és sokáig énekel tek“. Hogy a cikkünkben közölt népdalokat e emelhessük, szükséges, hogy megismer kedjünk az elemzéshez szükséges tudni valókkal. Népdalaink egyik sajátossága a négy- •sorosság. A népdalok elemzésénél az egyes •sorokat betűkkel jelö jük, pl. ABBA, vagy •AABA. Továbbá az elemzésnél tekintetbe kell vennünk a hangnemet, a hangterje delmet, a tempót, a szótagszámot és a ‘záróhangokat. Népdalainkat három főcsoportba oszt hatjuk. Az első csoportba tartoznak régi nép da aink, melyeket egy félhangnélküli öt fokú hangsor, ereszkedő dallam és kvint- Váltó dallamszerkezet jellemez. Az utóbbi annyit jelent, hogy a dallam második fele 'az első felének ismétlése öt hanggal mé lyebben. A második csoportba tartoznak újabb népdalaink, melyekre je lemző az alkal mazkodó, pontozott (ritmus. Azaz a dallam alkalmazkodik a szöveghez. Továbbá a dallam szerkezetében megvan a kvíntvál- fás, de nem úgy, mint a régi népda oknál. A második dallamscr az elsőnek ismétlé se öt hanggal feljebb. A harmadik csoportba sorolhatók mind azok a népdalok, amelyek sem az e sö, ■som a második csoportba nem sorolhatók. Gyűjtésünk folyamán régebbi típusú népdalt nagyon keveset találtunk. A fia-
