Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 1. szám - Lőrincz Gyula: Beszélgetés Leninről
Negyven esztendeje annak, hogy Lenin elvtárs fővárosunk ban, Prágában járt. 1912. januárjában folyt le az összoroszor szági Vl-ik Pártkonferencia Prágában a Népházban, a mai Le- nin-teremben. A Vl-ik Pártkonferencia, amely kongresszusi je léggel birt, döntő jelentőségű azért, mert a bolsevikok ekkor alakultak alyan önnálló Párttá, ahonnan kiűzték a mensevikeket. 13 eszéig elés Leninről beszélni úgy, hogy bemutassuk a forra dalom legnagyobb géniuszát, — a „kőszáli sast’’, ahogy Sztálin nevezte, — azt hiszem meddő kísér let volna. Lenint megismerni és megismertetni, ah hoz feltétlenül szükséges Lenin műveit áttanulmá nyozni, föltétlenül szükséges ismerni a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának történetét. Mert a SzK(b)P története ugyanolyan szorosan összefügg Lenin életével, működésével, zseniális forradalmi éleslátásával mint Sztálinéval. Az ember úgy érzi, az egyik a másik nélkül nem is lett volna. A SzK(b)P története Lenin vagy Sztálin nélkül elképzelhetetlen, míg fordítva: Lenin és Sztálin élete, munkája maga a SzK(b)P története. Hogy mégis beszélek Leninről, azt inkább azért teszem, hogy néhány személyes ta pasztalattal hozzájáruljak Lenin megismertetéséhez azzal, amit magam láttam a szovjet népnél, amit hallottam — tehát ismert dolgokkal — ott, a szocia lizmus hazájában, ahol nem régen egy hónapot töl töttem mint a Csehszlovák-Szovjetbarátok Szövetsé ge küldöttségének egyik tagja. Az előbbi állításom igazolására megemlítem a Le nin múzeumot Moszkvában. A Szovjetunió Kommu nista (bolsevik) Pártja, a szovjet kormány és a Szov jetunió népe mintha háláját róná le és ezen a mú zeumon keresztül is magáévá tenné Lenin tanait, for radalmi tapasztalatait. Szeretettel és odaadással gyűjtötte össze és tanulmányozta mindazt a törté nelmi anyagot, emléket, amelyet Lenin hátraha gyott. 1938 má jus 15-én nyílott meg ez a múzeum és azóta az érdeklődők kifogyhatatlan tömege keresi föl, hogy megismerkedjen a nagy Leninnel. ,.Emlékezzetek Iljicsre, szeressétek, tanulmányoz zátok őt, tanítómesterünket, vezérünket! Harcoljatok és győzzétek le az ellenséget, a bel sőt és a külsőt — úgy mint Iljics. Építsétek az új életet, az új életformát, az új kul túrát — úgy mint Iljics. Sohase húzódozzatok a munka aprajától, mert a kicsiből épül a nagy, ez Iljics egyik fontos intelme. így írt Sztálin elvtárs Lenin halálának első év fordulóján a ,,Rabócsája Gazétá,‘~ban, így, ebben a szellemben készült el és nyilt meg a Lenin-múzeum hűen Sztálin leveléhez, hűen az idézett szavakhoz jár naponta a Szovjetunió népe, — tudósok, katonák, kolhózparasztok, munkások, művészek, kis pionírok, — ebbe a múzeumba hogy tanulmányozza őt, akit annyira szeretett: Vladimír Iljics Lenint. A szülőház modelljétől kezdve megismeri itt a látogató Lenint, a környezetet, a légkört, amelyben felnőtt, az alkotó munkát és megismeri Leninen ke resztül az orosz munkásmozgalom, az egész SzK(b)P történetét is. Itt látjuk Lenin műveit, politikai ta nulmányait abban a sorrendben, ahogy írta őket, a mozgalom szükségletének, a párt ideológiai fejlesz tésének megfelelően. Határozott és energikus meg jegyzések, ideges kusza vonalak, ime: egy darab jegyzetpapíroson a Martovval folytatott heves vita tükörképe. Papírra vetett küzdelem a pártért, a párt tisztaságáért, a párt helyes szervezési szabályzatá ért. E jegyzeteket nézve, fölelevenedik előttünk az egész harc, magunk előtt látjuk a temperamentumos Lenint. E vonalakban föléled előttünk a szenvedé lyes és fáradhatatlan pártharcos. Itt van Lenin híres sakkasztala. Szabad idejé ben nagy barátja volt a sakknak. Ez az asztal azon ban ennél többet is elárul Leninről. Nem közönséges sakkasztal ez, a fedele egy speciális szerkezet. A be avatott szétnyithatja. Ide rejtette el Lenin a titkos iratokat. Konspirációs bútordarab volt ez Lenin szo bájában. Illegális iratok legbiztosabb rejtekhelye. A sorozatos házkutatásoknál mindenkor megállta a helyét. A hatósági közegek, a cári kopók soha nem szimatolták ki, hogy hol találhatnák meg azt, ami a legfontosabb. Csak Lenin tudta, csak ő gondolt a fon tos elrejtett iratokra, valószínűleg akkor is, amikor pihent, amikor a sakkasztal fölé hajolva simogatta hatalmas homlokát. Rákönyökölt a sakkasztalra és az egyes lépések között végig gondolta, vájjon ,,mi a teendő? Dolgozott, ha pihent, dolgozott álmában is. Egyébként aludni nem nagyon látták azok sem, akik jóismerősként emlegetik. Leningrádban, a Szmolniban, dolgozószobájában volt az elkerített kis hálófülkéje, de a forradalmi napokban egyáltalán le sem feküdt. Mikor végre ,,pihenni’’ tért, az éjszakai pihenésének az lett az eredménye, hogy reggelig megfogalmazta a forradalmi kormány első deklará cióját a békéről és a másodikat a földkérdésről. Más nap a Szmolni üléstermében Lenin bejelenti, hogy a hatalom- átmegy a szovjetek kezébe. Harminc percig tart a taps, az ováció, mikor Lenin a szónoki emel vényre lép. Nem tud szóhoz jutni. — A párisi kom- mün óta ez volt a dolgozók első parlamentje. Lenin elfogadtatja a békedeklarációt, majd éjjel kettőkor fölolvassa a földről szóló deklarációt is. Két őrá harminc perckor a leningrádi forradalmi éjszakán megalakul Lenin vezetése alatt, Sztálin részvételé vel, az első munkás-paraszt kormány. Látszólag eltértem a tárgytól, de csak látszólag. Lényegében minden összefügg azzal a múzeummal, amelyből kiindultam. Minden szorosan egybeforr Oroszországban, a Szovjetunióban Leninnel. Lenin éltetése, a harminc percig tartó ováció, amely meg előzte Lenin szavait, elképzelhetetlen lett volna ak kor, ha a szmolni-i ülés résztvevői nem tudják, hogy Lenin „Sakkasztala” mit rejtegetett, ha nem tudják, hogy a sakkjáték közben is egy cél lebegett Lenin szemei előtt: kiütni nyergéből az ellenséget, a dol Irta Lőrincz Gyula
