Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 5-6. szám - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja
Mind e tényezők nélkül nem jött volna létre népi demokráciánk, fejlődése nem lett volna ilyen gyors és erőteljes és sú lyos megrázkódtatásoktól mentes. A szovjet , .beavatkozások“ hazánk ügyeibe eléjg gyakoriak voltak és nagy hasznára váltak pártunk megerősödésé nek, csak nem úgy, ahogy az imperialis ták beállítani szeretnék. A Szovjetunió úgy avatkozott he, hogy elengedte & jóvá tétel feMt, hogy a békekötésben megálla pított batáridő előtt hazaengedte hadi foglyainkat, hogy megindította a nyers anyaggal látta el iparunkat olyan időben, amikor ezt máshonnan nem tudtuk volna beszerezni, élelmet küldött, amikor meg voltunk szorulva. S mert e nagylelkű és előrelátó lépések legtöbbször pártunk nyilvános kezdeményezésére történtek, természetes, hogy a mi népszerűségünket Is emelték. Az imperialisták persze nem ilyen inter vencióra gondolnak, hanem olyan véres, fegyveres akciókra, amelyeket például az angol „munkás“-kormány, vagy Truman- kormánya foganatosított & görög szabad ságharcosak ellen, hogy az elűzött mo- narchofasiszta királyt «újra visszaültesse a görög nép nyakára. Ilyen „beavatkozá sok“ az imperialisták részéröl minden naposak, ezek a „szabad világ" fegyver tárának, az „igazi demokrácia“ alkalma zásának elvá la srih a tat.bm kellékei. Ilyes mi éppen ezért Magyarországon — és ter- mésztesen a többi népi demokráciákban — a Szovjetunió részéről soha elő nem fordult s az ellenség erre egyetlen példát nem tud felhozni, ami persze nem akadá lyozza meg abban, hogy a „szovjet beavat kozás“ rágalmát tovább ne fújja. Ismételjük: a Szovjetunió hősies felsza badító harca és szakadatlan jóindulatú támogatása nélkül a magyar népi demo krácia — és hozzátehetjük: a többi se — nem jöhetett volna létre. De nem jöhetett volna létre akkor sem, ha a Magyar Kom munista Párt áldozatos munkájával, pél damutatásával , a dolgozók érdekeinek szívós, sikeres védelmével és a reakció ellen vívott eredményes harcával meg nem hódította volna a munkásság nagy többségét, a parasztság zömét, az egész dolgozó nép döntő részét Aki ezt nem ér ti meg, az nem érti pártunk — és általá ban a kommunista pártok — szerepét, lényegében tagadja ezt a döntő szerepet s ezzel akarva-nemakarva azokkal kerül egy síkra, akik a népi demokráciák létre jöttét kizárólag „szovjet beavatkozás" eredményének tekintik. Nézzük meg, hogy hajtotta végre pár tunk ezt a feladatot, a dolgozó nép több ségének megnyerését, ami elengedhetet len előfeltétele a proletárdiktatúra meg valósításának. A Magyar Kommunista Párt, mint mondottuk, már a háború alatt nagy vo nalakban kidolgozta azokat a tennivaló kat, melyek bár lényegükben a polgári forradalom feladatkörébe vágtak, módot adtak arra, hogy fokozatosan megnyerjék a fasiszta, imperialista és feudális elemek elleni harcban a dolgozó nép többségének támogatását. Persze a mi terveinkre és elképzeléseinkre is állott az, amit Lenin hirdetett: „A történelem általában, & for radalmak tört éne te pedig különösen, min dig gazdagabb tartalmú, változatosabb, sokoldalúbb, elevenebb, „ravaszabb“, mint ahogy azt akár a legelőrehaladottabb osztályok legjobb pártjai legöntudatosabb élcsapatai képzelik“. (Lenin müvei 31. kötet. Szikra, 1951. 87. old.) Mi sem sej tettük 1942—1943-ban, hogy legális mun kánkat rombadolt országban kezdjük meg, melynek minden hiúját felrobban tották, állatállományának zömét, gyárai nak legjobb gépeit Németországba hurcol ták, melynek fővárosában se víz. se gáz, se villany nem működik, melynek közellá tása nem volt, stb. Pártunkat, melyet 25 évig kíméletlenül üldöztek, föld alá kény szerítettek, melynek legjobb harcosait már Horthy vérbirái megtizedelték, köz vetlenül a felszabadulást megelőző hetek ben és napokban újabb, rendkívül súlyos veszteségek érték. Ennek dacára, el lehet mondani, a felszabadulás első pillanatától kezdv^ talp ráugrott s megkezdte nehéz, történelmi feladatának elvégzését. Nehézségeinket fokozta, hogy a mi pártunkra is állt az, amit Sztálin elvtárs a bolsevik pártról írt: „Valójában a bolsevücoknak 1917 már ciusában nem volt és nem is lehetett kész politikai hadseregük. A bolsevikok csak dolgoztak egy ilyen hadsereg megterem tésén (s meg is teremtették végül, 1917 októberére) ... a párt a maga hadsere gét a harc folyamán ... teremti meg.“ (Sztálin: A len in izmus kérdései. Szikra, 1951. 121. old.). Pártunknak akkor szakadtak nyakába az ország vezetésének gondjai, amikor jó formán alig voltak szervezeteink. Mi azon nal benne voltunk a kormányban, ami azt is jelentette, hogy pártunk erőinek egy jó részét, melyeket egyébként főleg saját épí tésére és megszervezésére fordított volna, felelős állami feladatok elvégzésével is meg kellett bíznia. Ez a „kár" persze ha szonnal is járt, de különösen az első hóna pokban a pártépítés és az országépítés egybeesése miatt fokozott munkát és erő feszítést követelt tőlünk. Pártunk — a magyar nép szerencséjére — már annyi vihart látott és annyi küzdelemben edző dött meg, hogy bátran és bizalommal, ké sedelem nélkül foghatott a szinte leücüzd- hete ti ennek látszó nehézségek elhárításá hoz. Ezzel az áldozatos munkával kezd tük a magunk oldalára fordítani a dolgozó tömegeket. Ránk is állott Sztálin elvtárs megállapítása: „A párt a munkásosztály bizalmát nem egyszerre... szerzi meg, hanem a tömegek közötti huzamos mun kájával, helyes politikájával, azzal, hogy a tömegeket saját tapasztalataik alapján meg tudja győzni politikája helyességéről,
