Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 5-6. szám - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja
a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság történe téről, aminek együk oka a 25 éves illega litás is volt. A párt széles tömegei előtt a felszabaduláskor nem tisztáztuk ideje korán ezeket a kérdéseket. 1945-ben csak szűk pártkörökben, a párton belül vetet tük fel e problémákat. A pártnyilVásrtos- ság elé nem vittük akkor, mert a prole tárdiktatúrának, mint célkitűzésnek akár csak elméleti felvetése is riadalmat kel tett volna koalíciós társaink között és megnehezítette volna nemcsak a kispol gári, de még a munkástömegek többsé gének megnyerésére irányuló törekvé seinket is. Nem foglalkoztunk azzal a problémával sem, amely pedig a proletárdiktatúra „visszaállítása“ kérdésében benne foglal tatott: érvényes-e változatlanul, a Szov jetunió által felszabadított országok vi szonyai között is, ,a proletárdiktatúra le nini elmélete, vagy pedig egyben-másban módosult-e. Ezt a kérdést azóta sem vetettük fel. Anélkül, hogy 1944—1945-ben külön meg vizsgáltuk volna, változatlan érvényűnek tekintettük. A népi demokráciák hétéves fejlődése — benne a magyar népi demo kráciáé — azt bizonyítja, hogy álláspon tunk helyes volt. Ez a fejlődés minden lényeges részében alátámasztja és meg erősíti Sztálin elvtárs bátor megállapítá sát, melyet jó negyedszázaddal ezelőtt tett: „A proletáriátus diktatúrájának lenini elmélete nem tisztán „orosz“ elmélet, ha nem valamennyi országra kötelező (Saját aláhúzásom, R. M.) elmélet. A bodseviz- mus nem csupán orosz jelenség. „A bolse- v izmus — mondja Lenin — a taktika mintája mindenki számára. (Sztálin: A lenimizmus kérdései. Szikra 1951. 108— 109. old.). Eljött az ideje, hogy végre a maga egészében felvessük és részleteiben is megvilágítsuk ezt a kérdést és tudatosít suk pártunk, de egész dolgozó népünk előtt ás, hogy a népi demokráciának, mint a proletárdiktatúra válfajának megvaló sulására csak akkor kerülhetett sor, ami kor a munkásosztály és a dolgozó nép döntő többségét megnyertük célkitűzé- seinlk számára. Meg kell mutatnunk azo kat az elévülhetetlen érdemeket, azt a döntő támogatást, melyekkel a felszaba dító Szovjetunió megkönnyítette, előmoz dította és lehetővé tette a népi demokrá ciák megteremtését, de ki kell mutatnunk az is, hogyan, nyerte meg a kom munista párt a munkásosztály többségét, hogyan győzte meg a parasztság töme geit és hogyan hozta létre a proletárdik tatúra egyéb előfeltételeit. Azt is ki kell mutatná, mikor és hogyan tértünk át a népi demokrácia első szakaszáról, a polgári demokratikus forradalom felada tainak megoldásáról a másodikra, a pro letárdiktatúrára, a szocializmus építésére. E kérdések elemzése és megvilágítása, a belőle folyó tapasztalatok tudatosítása megkönnyíti további küzdelmeinket, erő síti tisztánlátásunkat és biztonságunkat. Vizsgáljuk meg mindenekelőtt a Szov jetunió szerepét a magyar népi demokrá cia létrejöttében s azt az imperialista ál lítást, amely szerint a felszabadító Szov jetunió „erőszakos beavatkozása" hozta létre a kommunista pártok vezető szere pét és tette lehetővé a proletárdiktatúra megteremtését. Ezt a vádat már 1946 ele jén Churchill úr kezdte hangoztatni. Sztá lin elvtárs akkor csattanós válaszban ala posan megmagyarázta, hogy a kommu nista pártok növekedése természetes ered ménye annak a hősi harcnak, melyet e pártok a fasiszta barbárok ellen a meg szállott országokban vívtak s amelynek következtében befolyásuk jelentékenyen megnőtt ott is, ahol, mint Franciaország - bán, Olaszországban és egyebütt, nem a Szovjetunió verte ki a fasisztákat. Egy darabig elhallgatott e rágalom, de aztán újraéledt s ma már, hogy úgy mondjuk, aranyalapja és tengelye az ellenséges hírverésnek. Mi a Szovjetunió szerepe a népi demo krácia megteremtésében? A Szovjetunió hősi hadserege szabadított fel bennumcet is a német fasiszták és nyilas csatlósaik szörnyű rabsága alól. Ezzel a tettével megnyitotta a demokratikus fejlődés előtt az utat. Világos, hogy népi demo kráciánk létrejöttének döntő előfeltétele, kiindulópontja a Szovjetunió hősi harca és győzelme: «nélkül nem valósulhatott volna meg. Ez a tudat ma már a magyar dolgozó nép közkincse és soha el nem múló hálájának forrása. A Szovjetunió hadserege eleve kilátástalanná tette a ma gyar reakció olyan fegyveres kísérleteit, mint amelyék az orosz forradalomban Djenyiikin, Kódosak és más fehérgárdista tábomokdké voltak. Elsősorban a Szovjet unió fegyveres erői tették lehetővé, hogy nálunk az ellenforradalom uralmának visszaállítására nem mert ilyen véres eszközökhöz nyúlni. A Szovjet Hadsereg védett meg bennünket a nyugati nagyha talmak diplomáciai beavatkozásával szem ben, segített nekünk a békekötésnél, kül politikai kapcsolataink kiépítésénél és megszilárdításánál. Mindez természetesen segítette a kommunista befolyás megerő södését, mert a rokosnszenv, mely dolgozó népünkben a tettek nyomán a Szovjetunió iránt erősödött, megkönnyítette a mi munkánkat is. Az újjáépítésnél s azóta is száz formában éreztük a Szovjetunió tá mogatását és segítségét s természetes, hogy a hála, amellyel dolgozóink e támo gatást viszonozták, ugyancsak nagy se gítséget jelentett számunkra. A legna gyobb segítség az az útmutatás és tanács volt, amelyet nehéz, bonyolult helyzetek ben bölcs tanítónktól és vezérünktől, a nagy Sztálintól kaptunk, s amely mindig jónak, helyesnek, sokat szenvedett ma gyar dolgozó népünk érdekében állónak bizonyult.
