Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 5-6. szám - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja
ilyen fasiszta törvényszéki tárgyalás je lentett, arra felhasználni, hogy ezekre a kérdésekre a magyar kommunisták fi gyelmét felhívjam. „Védőbeszédemben“ kimutattam, hogy nálunk is a proletár- diktatúra csak úgy jöhetett létre, hogy 1. a Kommunisták Magyarországi Pártja 1918—1919 telén megnyerte a proletár forradalom célkitűzéseinek a magyar mun kásosztály döntő többségét, elsősorban a nagybudapesti ipari munkásokat és ezzel megverte versenytársát, a szociáldemo krata pártot; 2. melléje állt a földosztást követelő földéhes parasztság millióinak zöme; 3. a kommunistákat támogatta a hadsereg döntő része, elsősorban a Buda pesten állomásozó helyőrség többsége; 4. az ellenséges pártok és szervezetek a proletárdiktatúra kikiáltását közvetlenül megelőző napokban már teljesen meg voltak zavarodva, tanácstalanok voltak, bomladozni kezdtek. Kimutattam, hogy 1919 márciusában nálunk is megvalósul tak azok az előfeltételek, mélyeket Lenin és Sztálin a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tapasztalatai alapján a prole tárdiktatúra megteremtésére döntőnek tartanak. Rámutattam -arra is, hogy a bu kás okai közt saját hibáink és a magyar szociáldemokraták árulása mellett a dön tő tényező az imperialisták fegyveres be avatkozása volt, amely végül is elnyomta a fiatal Magyar Tanácsköztársaságot. 1945 elején, amikor hazánk felszabadult és 25 esztendős földalatti munka után a Magyar Kommunista Párt legálisan és nyíltan a politikai porondra léphetett, csakhamar tapasztalnunk kellett, hogy pártunk stratégiáját és taktikáját kom munistáink jórésze nem érti meg. Mi volt akkor pártunk stratégiai cél kitűzése ? A Magyar Kommunista Párt csakúgy, mint a többi Hitler által leigázobt orszá gok kommunista pártjai, a második vi lágháborúban a legfontosabb stratégiai feladatnak a német fasiszta hódítók meg semmisítését tekintette. Erre a célra Sztálin elvtárs tanácsára és útmutatásai alapján az ilyen országokban széles anti fasiszta koalíciókat hoztak létre a kom munista pártok, melyekbe bevonták a Hitler-ellenes parasztokat, kispolgárokat, sőt még a fasizmussal szemben ellensége sen álló középburzsoázia elemeit is, mind azokat, akik ebben a nemzeti felszabadító harcban hajlandók voltak részt venni. A fasiszta barbárság ellen vívott küzdelem ben a hosszú évek folyamán megszerzett politikai tapasztalatokkal rendelkező meg edz ett, összekovácsolt, harcos áldozatkész kommunista pártok lettek a koalíciók hi vatott vezetői. A kommunista pártok elő re látták, hogy ennek a nehéz küzdelem nek győzelme nemcsak a náci barbárság vereségét fogja jelenteni, hanem a fasiz mussal szövetséges feudális nagybirtoko sokat és nagytőkéseket is magával rántja é3 ezért nemcsak a fasiszta imperializmus szétzúzásával jár, de egyben a feudális maradványok felszámolását, benne a nagybirtok felosztását is fogja eredmé nyezni. Előre lehetett látni, hogy ez a küzdelem, bár tartalmában a polgári de mokratikus forradalom célkitűzéseit való sítja meg, de mert élén a munkásosztály áll, mely a kommunista párt vezetésével a nép kezébe adja a hatalmat, egyben megnyitja az utat a proletárdiktatúra fe lé. Ez az elgondolás megfelel annak a sztálini tanításnak, mely szerint, ha meg valósul a munkásosztály vezető szerepe, ez már magában hordja a proletárdikta túra csiráját. E tervnek megfelelően munkánkat az zal kezdtük, hogy megszerveztük a Ma gyar Nemzeti Függetlenségi frontot, a náci imperializmus és a feudalizmus elleni pártok és elemek koalícióját. Azoknak az elvtársaknak jórésze, akik ezt az általunk a háború alatt (kidolgo zott stratégiái tervünket nem ismerték vagy nem értették, meglepetve, nem egy szer ellenszenvvel fogadták ezt a széles, vegyes elemekből álló koalíciót. Hányszor hallottuk ezekben a hetekben jó elvtársak részéről a szemrehányást. „Nem ezt vár tuk tőletek.“ S közölték is, hogy mit vár tak: „1919-ben — mondták — az imperia listák fegyveres erővel megdöntötték a Magyar Tanácsköztársaságot és vissza állították a nagybirtokosok és kapitalis ták diktatúráját. Most a Vörös Hadsereg felszabadított bennünket, éljünk az alka lommal és most mi állítsuk vissza a pro letárdiktatúrát.“ (Egyébként hasonló „visszaállítást“ várt, — amint erről an nakidején lépten-nyomon meggyőződhet tünk — a kispolgárság jelentékeny része is.) Ezek az elv társak nem értették meg, hogy az imperialisták erőszakkal meg- dönthették — átmenetileg, mint Lenin is mételten hangoztatta — a magyar prole tárdiktatúrát és visszaállíthatták a bur zsoázia és a feudális nagybirtokosok dik tatúráját, mert uralmuk a magyar kom- miin előtt és utána egyaránt egy kizsák mányoló kisebbség erőszakos diktatúrája volt a többséget képező dolgozó néppel szemben. A proletárdiktatúra, mint azt Lenin és Sztálin tanítja, ezzel szemben a kizsákmányolt többség diktatúrája a ki zsákmányoló kisebbség felett. S amíg a kommunista párt a munkásosztály több ségét, a dolgozó nép zömét meg nem nye ri e diktatúra célkitűzései számára — s 1945 tavaszán még nem nyerte meg — addig nem lehet létrehozni. Azt az előfel tételt, hogy a proletárdiktatúráihoz a dol gozó nép döntő részének helyeslése és tá mogatása szükséges, a Szovjet Hadsereg felszabadító tette sem helyettesítheti. Hogy ez a kérdés annyi elvtársunknál felmerülhetett és különösen az első idők ben annyi nehézséget okozott, mutatta, hogy nem tanultunk és tanítottunk eleget
