Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 5-6. szám - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja
dóját, amely a szavazatok háromnegyed részével rendelkezett. Erről a problémáról külön cikket irt Lenin ,,Az Alkotmány ózd Gyűlési választások és a proletárdiktatú ra“ címen 1919 decemberében. Lenin e cikkben mindenekelőtt közli a választási számokat, melyekből káderül, hogy a bol sevikok megkapták az Összes szavazatok 25 százalékát, 9 milliót. Ezzel szemben a mensevikek, az orosz szociáldemokraták különböző csoportjai alig 4 százalék sza vazatot kaptak. A szociálforradalmárok vagy eszerek, ahogy kezdőbetűik alapján nevezték őket, a parasztság pártja, 58 százalékát kapta a szavazatoknak, a bur zsoázia és nagybirtokosok pártja, a ka detok a szavazatok 13 százalékát kapták. A proletárforradalom győzelmének első feltételét Lenin abban látja, hogy a bol sevikok az 1903-tól 1917-ig tartó 15 esz tendős küzdelemben megszervezték, kiko vácsolták és megacélozták pártjukat, a proletáriátus élcsapatát és szívós, követ kezetes harcban leleplezték, megverték és kiszorították & megalkuvó áruló szociál demokrata mensevikeket, akik a proleta riátuson belül versenytársaik voltak. A vá lasztásokon ez úgy mutatkozott meg, hogy a bolsevik párt 9 millió szavazatot kapott, a mensevikek 1,700.000-et. Ennek a harcnak a tanulságait Lenin a fenti cikkben így vonta le: „Ilyen harc nélkül, az opportunizmus feletti előzetes teljes győzelem nélkül szó sem lehet a proletáriátus diktatúrájáról. A bolsevizrnus 1917—1919-ben nem győzte volna le a burzsoáziát, ha előzőleg, az 1905—1917-es években, nem tanulta volna meg, hogyan kell legyűrni és kö nyörtelenül kiűzni a proletár élcsapat pártjából a mensevikeket, vagyis az op portunistákat, reformistákat és szociál- sovinisztákat 1917 novemberében a proletáriátus óriá si többsége a bolsevikok mögött állott. A proletáriátus soraiban velük versenyben álló párt, a mensevikek pártja, ebben az időben teljesen szét volt verve.“ Lenin eh hez hozzáteszi: „A bolsevikok mögött nemcsak a proletáriátus többsége, nem csak a proletáriátusnak az opportuniz mussal vívott hosszú és makacs harcában megedzett forradalmi élcsapata állt. Mö göttük állt, ha szabad katonai terminust használni, a fővárosok hatalmas , .roham- csapata“ is. A döntő pillanatban, a döntő helyen döntő túlerő, — a katonai sikereknek ez a „törvénye“, a politikai siker tőrvénye is, különösen az osztályoknak abban az elke seredett, heves háborújában, amelyet for radalomnak nevezünk. A fővárosok, vagy általában a legna gyobb kereskedelmi és ipari központok ... jelentős mértékben eldöntik a nép politi kai sorsát__ Mindkét fővárosban, Oroszország két legnagyobb kereskedelmi és ipari központ jában, a bolsevikek mögött állt az elsöprő, döntő túlerő. Itt nekünk majdnem négy szer annyi erőnk volt, mint az eszerek- nek. Itt nagyobb erővel rendelkeztünk. mint az eszerek és a kadetok együttesen. Ellenfeleinket, ezenkívül, széjjelmorzsol tuk“. (A mensevikek a fővárosban há rom százalékát kapták a szavazatoknak.) A proletárdiktatúra létrejöttének első feltétele, a döntő többség a munkásosztá lyon belül, tehát megvalósult. Lenin a kér dés tisztázása után a hadsereg erőviszo nyaira mutat rá. Ismerteti a hadsereg szavazatainak számait és e számok alap ján a következő megállapításra jut: „A hadsereg már 1917 október-novemberében félig bolsevik volt. De ha általában a hadseregben a szavazatok majdnem fele volt a miénk, a fővároshoz legközelebb eső s általában a nem nagyon messze fekvő frontokon, túl nyomó többségünk volt Ha a kaukázusi frontot nem számítjuk, úgy a bolsevikok nak általában túlsúlyuk veit az eszerekkel szemben. Ha pedig az északi és nyugati frontot vesszük, úgy az eredmény 1 mil liónál több bolsevik szavazat 420.000 eszer szavazattal szemben. Következésképpen a bolsevikok már 1917 novemberében a hadseregben is ren delkeztek egy politikai „rohamcsapattal“, amely a döntő ponton, a döntő pillanatban biztosította számukra a döntő túlerőt“. Az elmondottak után Lenin így folytat ta: , .Megismerkedtünk az alkotmányozó gyűlési választások adatai alapján a bol- sevizmus győzelmének három feltételével: 1. a túlnyomó többség a proletáriátus so raiban; 2. a hadseregnek majdnem a fele 3. döntő túlerő a döntő pillanatban, a dön tő pontokon, éspedig: a fővárosokban és a központokhoz közeleső frontokon. Ezek a feltételek azonban csak igen rö vid ideig tartó és bizonytalan győzelmet eredményezhettek volna, ha a bolsevikok nem tudták volna a maguk oldalára, állí tani, elhódítani az eszerektöl és a többi kispolgári párttól a nemproletár dolgozó tömegek többségét. Éppen ez a legfontosabb.“ Lenin azt is megmagyarázza, hogyan hódíthatja el a győzelmes proletáriátus a kispolgári pártok nemproletár dolgozó tömegeit. Azt mondja: „ ... az államha talom egy osztály, a proletáriátus kezé ben eszközzé válhat és kell is hogy váljék arra, hogy a nemproletár dolgozó tömege ket a pra’etáxrátus oldalára vonja, olyan eszközzé, amely ezeket a tömegeket elhó dítja a burzsoáziától és a kispolgári pár toktól.“ Hogyan hajtotta ezt végre a bolsevik párt? „ ... azáltal, hogy forradalmi úton elé gíti ki legsürgősebb gazdasági szükségle teiket a földesurak és a burzsoázia kisa játítása árán.“ Az államhatalom birtokában a proletá riátus ezt azonnal megteheti.
