Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 5-6. szám - Lőrincz Gyula: Büszkék vagyunk arra, hogy olyan ország állampolgárai vagyunk, amely az emberi jogok, a szabadság és a béke útján halad
A komáromi magyar gimnázium népi együttese a Redut előtt járásból .nem a legkedvezőbb hírekét kap juk. Ez a járás egy kicsit kiesett a m-uit- ban a forgalomból, csak a népi demokrá cia kezdi bekapcsolni a 'Köztársaság vér keringésébe vasúttal, szénbányával, stb. Ügylátszik azonban, hogy a múlt árnyé ka, a félreesettség, az izoláltság kisért még ebben a járásiban, ahol a Csemadok is csak most kezd működni. Itt azonban azokba a nehézségekbe ütköztünk a Cse madok szervezésénél, amelyekkel az indu lásunkkor általánosságban találkoztunk, mikor még sokak előtt nem volt világos a Csemadok küldetése, hivatása. A kék kői járásban most vetik fel a pár évvel ezelőtti kérdéseket, hogy vájjon mit is akarnak a Csemadok szervezői, titkárai. Meggyanúsítják a Csemadokot a legsúlyo sabb váddal: hogy valami horthysta szer vezetet alakít. És teszik ezt tisztán azért, mert magyar egyesületről van szó.- így történhetett meg, hogy a Csemadok járá si titkáránál, Gögh eflvtársnál, illetve fele ségénél, — mert őt nem találták lakásán — az államvédelmi szervek, régi néven nevezve a csendőrség emberei nagyon be hatóan érdeklődtek a Csemadok iránt. Törincsről ugyancsak olyan jelentést kap tunk, hogy Csomány László Csemadok el nököt 200 koronára büntették, mert a Csemadok részére kulisszákra gyűjtött. Vitatható, hogy helyes formát választott-e Csomány László, a gyűjtés formáját, amely a múlt rossz örökségeként maradt ránk, de nem vitatható-e, hogy népi szerveink nek s így nem utolsó sorban Ábrahám csend irpar ancsnoknak is meg kellett vol na gondolniok, hogy a büntetéssel használ nak-e, vagy pedig ártanak. Mindenesetre a hatás meg volt, mert Tőrincsen meg szűnt a tagság szaporodása, új tagok nem jöttek a Csemadokba. Az állami fegyelem nek mi feltétlenül híved vagyunk, de csak is Pártunk és kormányunk irányelvei alap ján. Például a kékkői járásban a Csema- dok-tagjaá megtaláltak -két vagon doho sodó árpát. A jelentésükre azonban eluta sító választ kaptak, hogy minek üti olyas mibe a Csemadok az orrát, ami nem őrá tartozik, körülbelül azon szólás értelmében: a csizmadia maradjon a kaptafánál. De en nek az eljárásnak az eredménye azután az, hogy az árpa tovább dohosodik a kó láknál. A Csemadok közgyűlése nem az a fó rum, ahol az államvédelmi szervek mű ködését kritizálhatnók és ha ezt a pár eseteit felemlítem, nem is azzal a szándék kal teszem, hogy megindítsunk egy ilyen kritikai lavinát az államvédelmi, vagy
