Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 5-6. szám - Lőrincz Gyula: Büszkék vagyunk arra, hogy olyan ország állampolgárai vagyunk, amely az emberi jogok, a szabadság és a béke útján halad
más szeriekkel kapcsolatiban. Még van minden okunk arra, hogy a legnagyobb bizalommal tekintsünk az államvédelmi szervekre, sőt hazánk érdekében munká jukban is igyekeznünk kell segíteni őket. Meg vagyunk győződve arról, hogy nem utol só sorban a mi hibánk, ha az államvédelmi szervek egyes tagjai még nem ismerik a Csemadokot, vagy nincsenek tisztában szerepével. Ez a jelenség arra figyelmez tet bennünket, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítanunk arra, hogy a Csemadok működéséről időnként a szlo vák sajtó is megemlékezzék. Befejezésül azonban, hogy még inkább jellemezzem, hogy milyen messzire me hetnek a tévedések, az iz3al példát is fel hozom, ahol a cseh klasszikus író, Jirásek darabját, „Az apát" játszották a Csema- dokban. A csendőrség tudomást szerzett arról, hogy Ógyallán ismeretlen okokból visszatartották a játszási engedélyt s így majdnem a darab betiltására került sor. Ezek a kis tövisek nagyon sok esetben, ha idejében ki nem húzzuk őket, elfeké- lyesednek, hatalmas kelés támad belőlük. A reakció kap rajtuk és igyekszik a ma gyar dolgozók és a szlovák dolgozók közé éket verni, nemzetiségi súrlódást előidéz ni, s az ilyen banális kis ügyeket hatal mas „eseményekké" felfújni. S ha Izsával zártaim le ezt a kérdést, folytatni is az izsaiakka! szeretném. Még pedig a félfüggöny kérdésével. Aki nem ismeri, valószínűleg meglepődik, hogy mi van a félfüggö'ny mögött. No, emeljük fel a függöny felét. Izsán nem volt függöny a színpadon, tehát venni kellett. Az ifjú sági szervezet, a CsISz, (ČSM) vásárolt volna, de csak fél függönyre futotta, így a Csemadok helyi csoportja vette a má sik felét. így nagyon szép és ideális lett volna a helyzet, a színpadi függöny teljes egészében meg volt. Mikor a Csemadok után a CsISz akarta igénybe venni szín padot, a Csemadok le akarta szerelni a félfüggönyt. Azt hiszem, semmi sem jel lemzi jobban a Csemadok-sovinizmust, az egyesületi sovinizmust, mint ez az eset, semmi sem jellemzőbb jobban a szepará lódásra, az elkülönülésre, mint ez a be teg félfüggöny eset. Hát kié az az ifjúság, hát kié a falu, ha nem közös, ha nem mindnyájunké? Még helytelenebb az izo- lálődás kérdése, az elkülönülés kérdése, hogy ha nem így Csemadok és az ifjú ság, hanem magyar és szlovák alapon, tehát nemzetiségi alapon történik meg. Megemlítettem, hogy ilyen elkülönülési jelenséget főleg az ipolysági és rozsnyói járásban tapasztalunk. A burzsoa-nacio- nalistáknak nem sikerült a nacionalizmus hálójába keríteni a csehszlovákiai magyar dolgozókat. A kozmopolitizmus sem talált visszhangba, jó talajra a csehszlovákiai magyar dolgozók között. Vigyáznunk kell azonban mégis, hogy ez a Szeparálődási kísérlet a magyar dolgozóknak a szlovák dolgozóktól való elkülönítése se sikerül jön. Ne gondoljuk, hogy ez a különállás kisebb hiba volna, mint akár a burzsoa- nacionalizmus, akár a kozmopolitizmus befolyása alá kerülni. A munkásosztály megbonthatatlan egysége legfőbb záloga hazánk békés szocialista építésének. Min den öntudatos dolgozó tisztában van ezzel és kötelessége leszerelni azokat a kispol gári elemeket, akik a legkisebb akadá lyok láttán is hajlandók defetizmusba esni, megtorpanni és indokolatlan kétség- beesésüket átvinni dolgozó népünkre is. Számunkra nem lehetnek irányadók a megrettent kispolgárok. Mi1 nagy perspek tívákat látunk magunk előtt és tudjuk, hogy ezek eléréséhez nem haladhatunk si ma úton, göröngyök és akadályok nélkül. „Szlovákia szocialista iparosításának nagy feladatait teljesíteni annyit jelent, — mondotta Široký elvtárs, — hogy hal latlan mértékben ki kell fejleszteni a tö- megpol-tikai munkát, a mindennapi nép nevelési és propagandát, annyit jelent, hogy naponta kell megerősíteni a munkás- osztály szövetségét a kis- és középpa- xasztsággal. A tömegekkel való kapcso lat megerősítése Szlovákia Kommunista Pártjának, a Nemzeti Arcvonal vezető csoportjának első feladata, de főfeladata az összes tömegszervezeteknek is. Ez mindenekelőtt a legszélesebb tömegek aktív részvételében mutatkozzék meg a szocializmus építésében, a szocializmus lelkes építői számának fejlesztésében és állandó növelésében, olyan emberekében, akiknek a munkához való viszonyuk új, olyan emberekében, akik tudatában van nak a nehéz és éppen ezért gyönyörű tör ténelmi feladatoknak, amelyeket Köztár saságunk szocialista felépítésében, Szlo vákia szocialista iparosításával', a szocia lizmus nagy építkezéseivel, falun a szö vetkezeti szocialista nagyüzemi gazdálko dás kiépítésével valósítunk meg“. Ez a lényeg. Široký elvtárs ebbe a né hány mondatba összesürítette mindazt, amit a Csemadok jövőbeni munkájára, célkitűzéseire mondhatunk. Első a tömeg- politikai munka, a népnevelés, a propa ganda kérdése. Ha ezen a téren a Csema dok helyi csoportjait megvizsgáljuk, első helyen kell megemlíteni az érsekújvári és a kassai helyi csoportot. Érsekújvárott a helyi csoport meg tudta csinálni, hogy rendszeres ismeretterjesztő előadásokat tartott a magyar dolgozóiknak, elindult azon az Úton, amelyet Široký elvtárs je lölt meg számunkra is, az új ember fór málásának, az új ember, a szocialista em ber megteremtésének útján. Könyvtárat állított fel ez a helyi csoport, berendezett olvasószobával, amely a délutáni óráktól kezdve nyitva áll s a mi még jobb, láto gatva is van a magyar dolgozók által. A kassai helyi csoporttal kapcsolatban
