Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 4. szám - Szőke Lőrinc: Kőolaj a közelkeleti kérdések hátterében / Nemzetközi kérdésekről
az igáért, egy a vízért s az utolsó rész a munkáért. Mivel mind a föld, mind a víz, de gyakran a vetőmag és az iga is a földes úr magántulajdona, az iráni paraszt az ala- esonyhozamú földeken — a műtrágya isme retlen fogatom — egész évi munkájáért mindössze a termés egyötödét kapja. De mert még ilyen feltételek mellett sem jut több egy-egy parasztcsaládra, mint két- három hektár földterület, elképzelhetjük, milyen határtalan nyomorban él Irán me zőgazdasági lakosságának túlnyomó része. Nincs lényegesen jobb sorsa az ipari munkásságnak sem. Az ország ipara — bár nyersanyaga volna elegendő: szén, vasérc, ólom, réz és főképp kőolaj — igen alacsony fokon áll és mint minden félgyarmati or szágban, a könnyűiparra szorítkozik. Je lentős volt a textilipar, de ezt is elnyomja újabban az angolszász készárűbevitel. Az ország szükséglete gyenge vásárlóképessé ge miatt mindössze évi 90 millió méter, ez zel szemben például 1950-ben a behozatal 150 millió méter volt. Ugyanígy a bőripar is csak tengődik, mert például az iráni ka tonaságot és rendőrséget Amerika látja el lábbelivel. Mindennek rendkívüli méretű munkanélküliség a következménye; egye dül Teheránban 100.000 főre tehető az ál landó munkanélküliek száma. Hogy helyesen érthessük meg a mai iráni kérdést, ismertetni kell fő vonásokban Irán történetét is. Az ország az Európából In diába s a nagy orosz síkságról a Perzsa öbölhöz vezető utak kereszteződésénél fek szik, így történelme ennek megfelelően rég től mozgalmas. Az első nagy ország, az Óperzsa-birodalom, időszámításunk előtti VII. században, vagyis körülbelül Róma alapítása idején keletkezett! Fénykorában, Dárius uralkodása alatt kiterjedt hatalma Iránon kívül egész Kis-Ázsiára, sőt Egyip tomra is. Az Óperzsa-birodaímat 200 évig tartó háborúskodás után a görögök döntöt ték meg Nagy Sándor vezetése alatt, aki itt vonult keresztül hadaival Indiába. A VII. században Kr. u. Irán területe arab fennhatóság alá került és két századon át nagy virágzást ért meg. A XI. században a törökök, a XIII. században pedig a mon golok hódítják meg és pusztítják el az or szágot. 1501-ben megalakul az új perzsa feudális állam a Szeferidák dinasztiája alatt. A XVII. században új virágzás ko rát éli. E birodalmat a szomszédos nomád afgán törzsek döntik meg. A XIX. század fo lyamán Irán a gyarmatosító törekvések él vonalába kerül. Portugália, Anglia, Orosz ország, majd Németország igyekeznek ben ne befolyást szerezni. Az első világháború előtti időkig lényegében az angol befolyás volt döntő Irán déli részein, míg északon a cári imperializmus hatása érvényesült. Ettől kezdve az évszázados feudális el nyomás mellett tehát a kapitalista hatal mak gyarmati elnyomása sanyargatja a né pet. Ezért van nagy hatással a tömegek öntudatra ébredésére az 1905-ös orosz for radalom. Ekkor indul meg iráni demo kratikus mozgalmak kialakr'isa. A fiatal burzsoázia nemzeti és polgári követelése ket támaszt, a még kisszámú forradalmi munkásság a nagyvárosokban tüntetések kel és sztrájkokkal harcol s kikényszeríti 1905-ben az első iráni alkotmányt A forra dalmi megmozdulásokat csak cári katonai segítséggel tudja a sah leverni, de — mint Oroszországban — itt sem tudja megaka dályozni a dolgozók további forradalmi ön tudatosodását. Az imperialista ellentétek által kirobbantott első vüágháborúban az ország területére mindkét hadviselő csoport hadai betörnek, de amikor Törökország a központi hatalmak oldalán a háborút el-„ veszti, megszűnik a török fennhatóság a környező arab államokban is. A Szovjet unió, imperializmusellenes politikájához hí ven, 1921-ben önként lemond a cári Orosz országnak Iránban szerzett minden előjo gáról és ebben az évben egyenjogúság alap ján álló új szovjet-iráni szerződést köt, éles ellentétben az 1919-es angol-iráni szer ződéssel, amely teljes imperialista befolyást biztosít az angol tőkéseknek — elsősorban az időközben rendkívüli jelentőségre szert tett olajmonopóliumnak. A múlt század végén francia geológusok fedezik fel a déliráni olajmezőket, de az angol d'Arcy volt az első, aki 1901-ben 40 ezer fontért megszerzi az északi tartomá nyok kivételével az egész iráni területre az olajkutatás és kitermelés jogát 60 esz tendőre. A tényleges termelést azonban csak 1909-ben indítja meg az időközben megalakult angol-iráni kőolaj társaság. A nafta jelentőségét a hajózásban az angol világbirodalom számára a fiatal Churchill, Anglia világháborúelötti tengerészeti mi nisztere ismeri fel. ö viszi keresztül, hogy az angol állam megszerezze az olajtársa ság részvényeinek többségét. Ez időtől kezdve a társaság cégjelzése csak cégér, mögötte maga az angol állam, az angol vezérkar és az angol finánctöke áll. A feltételek, amelyek mellett Iránban az angolok mindig jobban növekvő mértékben a kőolajat kitermelték, megalázó és kifosz tó jellegűek voltak. Az évenként növekvő horribilis haszonból nevetséges alamizsnát fizettek az iráni államnak, kevesebbet, mint amennyit egyedül a vámért kellett fi zetniük az ország legnagyobb kincsének el szállításánál. Az 1917-es szocialista forradalom újra megmozgatja a népi erőket és 1920-ban Észak-Iránban forradalmi kormány alakul. Ugyanakkor megszületik az iráni Kommu nista Párt és résztvesz 1924-ig a kormány ban is. Az ellenforradalmat egy nagybir tokos, Riza khán szervezi, aki először had ügyminiszter, majd miniszterelnök és 1925 óta a sah eltávolítása után Pahlevi — „a világ világossága“ név alatt Irán sahja lesz. Pahlevi 1941-ig tartó uralkodása alatt a feudális földesurakra és a hazai burzsoá ziám támaszkodott. Ennek megfelelően 1931- ben betiltja a Kommunista Pártot. A világkrízis éveiben az olajtársaság által ki fizetett illeték nevetséges összegre zsugo
