Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 4. szám - Szőke Lőrinc: Kőolaj a közelkeleti kérdések hátterében / Nemzetközi kérdésekről
ni. A század elején mind fokozottabb mér tékben kezdik használni a nyersolajat a ha di- és a kereskedelmi hajók hajtására s manapság már a világ minden hadihajója, a kereskedelmi hajóknak pedig több, mint a fele nyersolaj hajtású. A benzin diadal- útja még rövidebb: mindössze az első vi lágháború vége óta terjedt el rohamosan a benzinmotor autók és repülőgépek hajtá sára. Számokban a kőolajtermelés fejlődése a következőképpen alakul: A világ kőolajtermelése 1900-ban 20 millió tonna, 1910-ben 45 millió tonna, 1920-ban 97 millió tonna, 1930- ban 197 millió tonna, 1940-ben 292 millió torma, 1950-ben 510 millió tonna. A középkeleti országok: Irak, Irán és Szaudiarábia együttesen már a kapitalista világtermelésnek közel egyötödét — 1950- ben körülbelül 90 millió tonnát — adják. Tekintve, hogy saját fogyasztásuk — ipa rilag nagyon elmaradott országokról lévén szó — nagyon csekély, az egész hatalmas kitermelt mennyiség kivitelre kerül és an nak megszerzéséért a két legnagyobb olaj- fogyasztó imperialista hatalom, Anglia és Amerika marakodik évek óta. Az Egyesült Államok, jóllehet 270 mil lió tonna termeléssel a világtermelésnek több, mint felét adják, nem tudják saját területükről fedezni teljes szükségletüket, ami 1950-ben 370 millió tonnát tett ki. A hiányzó 100 müliő tonnát részben Dél-Ame rikából (elsősorban Venezuelából), részben pedig a Közép-Keletről kivitelre kerülő mennyiségből igyekeznek biztosítani. Anglia még nagyobb mértékben van rá utalva a középkeleti kőolajra, mint Ame rika. Sem az anyaországban, sem pedig az angol világbirodalom területén jelentősebb olaj mezők nincsenek. Ezért lét jelentőségű Anglia számára a középkeleti olaj, amely éppen az angol világbirodalom legfontosabb útvonalán, az anyaországból Indiába veze tő út mellett fekszik. Ezért helyez oly kü lönösen nagy súlyt az angol politika úgy- Iráni kérdés Irán, vagy ahogy 1935-ig nevezték, Per- zsia, Közép-Kelet legjelentősebb állama. Területe vagy tizenháromszor nagyobb, mint Csehszlovákiáé, lakosainak száma azonban mindössze 17 millió, Irán északon a Szovjetunióval határos több, mint 2000 kilométer hosszúságban. A határ egyrészét a Káspi-tó déli partja al kotja. Észak-Nyugaton Törökországgal, nyugaton Irakkal, keleten Afganisztánnal és -Pakisztánnal határos. Délen az Arab tenger s annak öble, a Perzsa-öböl alkot tengeri határt. Területének jelentős része sivatag s terméketlen, vízszegény, kopár fennsík. A lakosság zöme ott telepedett le, ahol bővebb a csapadék, elsősorban az or- nevezett „középkeleti érdekeinek“ védel mére. Ha pedig még a föld mélyében fekvő kő- olajkészleteket, a kőolaj tartalékokat vesz- szük számításba, kitűnik, hogy Közép-Ke let kőolajkészletei lényegesen nagyobbak, mint az Egyesült Államoké és elérik a vi lág ismert kőolaj tartalékainak közel felét. Közép-Kelet nagy olajmezői nagyrészt a Perzsa-öböl körül fekszenek, attól legfel jebb néhányszáz kilométer távolságra. Itt vannak az angol-iráni olajtársaság kezén lévő és a múlt év folyamán államosított déliráni előfordulások, a Perzsa-öböl észak- nyugati sarkában lévő oveiti források s a Perzsa-öböl egyik szigetén, Bareinen levő olajkutak, végül az Arábia szívében, Szaudiarábia államban fekvő hatalmas olaj- mezők. A középkeleti olajmezőcsoport földrajzi közelében, a Kaspi-tó körül szintén számos kőolajelőfordulás található. Ezek közül az Irán északi részén, vagyis a Káspi-tó déli partján lévő olajmezök még nincsenek fel tárva. Annál intenzívebb az olajkutatás és termelés a Káspi-tónak Szovjetunióban fekvő partjai körül. Itt fekszik a nyugati parton a közismert Baku, tőle északkeletre Groznij és Majkop, az északi parton az Emba folyó mellett a hasonnevű előfordulás és a keleti parton a krasznovodszki olaj terület. Ha meggondoljuk, hogy ezen két egy máshoz közelfekvő olajterületen van a föld jelenlegi olajtermelésének jelentős része, s ami még fontosabb, a föld kiaknázatlan kő olaj tartalékának több, mint fele, érthető, hogy ezen a területen ütköznek össze egy részt a nagy kapitalista olajmonopóliumok érdekei, s másrészt ebben az irányban akarják vezetni az imperialisták támadá sukat a szocializmus államának, a Szovjet uniónak életbevágóan fontos olajterületei ellen. Az imperializmusnak ez a kettős megnyilvánulása határozta meg az utolsó három évtizedben a félgyarmati vagy gyar mati függőségben lévő középkeleti orszá gok egész politikai és gazdasági alakulá sát és ezzel ezek a kérdések nem egyszer az egész világpolitika előterébe kerültek. szag északi és északnyugati részén. Itt van a két legnagyobb város, a háromnegyed millió lakosú Teherán és Tebriz. Az ipar központja az ország közepén fekvő Iszpa- hánban van. Irán félfeudális agrárország. Lakosságá nak túlnyomó része őstermeléssel foglalko zik s részben nomád életet folytat. Az egy házi és világi nagybirtok az ország termő földjének 78 százalékát teszi ki, így ért hető, hogy Irán parasztlakosságának két harmada földnélküli nincstelen. Uzsorafel tételek mellett dolgoznak a feudális földes urak birtokain, akik a termést régi iráni szabály szerint öt egyenlő részre osztják: egy rész a földért, egy a vetőmagért, egy
