Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 4. szám - Nagy Sándor: Megbékélés / Sztálin-díjas magyar írók
vatalosan; vájjon Lehet-e krumplit szed ni a jövő héten? De nem hivatalosan más furdalta az ö oldalát. Hajdú ugyanis nagy bajban leiedzett. Az elmúlt heteikben ki se mozdulhatott hazulról, mert Erzsi, a felesége gyerekágyát feküdte és súlyos perceket élt át A kisbaba meg sem szü letett, máris meghalt; a kis Ferike, pedig hogy eltervezték az asszonnyal a nevét is. Még az a szerencse, hogy Erzsi meg maradt;. Mint akinek egy csepp vére sincs, úgy fekszik abban az izzadságom ágyban. Hajdiú kemény napokat élt át ezekben a hetekben, életének egyensúlyá ról vélt szép okoskodásai szétfoszlottak. S valami új engedékenység indult meg benne, amiről maga se tudott. Lekapta derekadból a kapát és száz lé pést beljebb ment, a krumpliföld szélére. Félkézzel, nagy lendülettel, mintha az eget akarná lekapálni, alávágott az első krwn.pl if észeknek... A földkupac kifor dult; apró hangyák milliomja nyüzsgött ki belőle, hemzsegve mentették tojásaikat. — Na ebben hangya termett — mormolt el fogai között egy káromkodást. — Jól nézünk ki! Odébb vágott a kapával... Sárga krumpli szár fordult ki, a tövét le vágta valami féreg. Harmadik vágásra talált csak gumókat, akkorákat, mint egy klikker-golyó, amit az utcavégen pöcköl nek a gyerekek. — Elvetélt a termés is... — húzta rájuk a földet Hajdú és megva karta a kalapalját. Hajdú István keserűen nézegette földjét a délutáni napban. Ekkor sopámkodásából kocsizörgés riasz totta fel. A dűlő szürkéezöld akácai kö zül kocsik kanyarodtak elő, megrakva fe keteruhás férfiakkal. Néhány asszony is zsivajgott a kasokon, fejkendőjük lobo gott, mint a színes zászló. Az első kocsin illimányiak ültek, a Petőfi -csoportból, a másikon idegenek, akik valószínűleg cso port-nézni jöttek, mert nagyon mutogat tak karjaikkal. Elől Bari Jóska hajtott, vörös keze a lovak faráig ért, hosszabban ostora nyelénél. Mellette Júhász Kálmán ült, a csaportelnök, egyenes derékkal, mint a szög, hegyes orrát egy még hegye sebb cseréppipával toldva. — Ügy ül, mint egy gróf — pislantctt arrafelé Hajdú. Ju hász Kálmán sógorával már esztendeje nem váltott szót. Engesztelhetetlen harag ban voltak és éppen a szövetkezet miatt Akkoriban, mikor a Petőfi termelőcso- pcrt születgetett, Juhász volt az ébresz tője és Hajdú Pista a legnagyobb ellenző je az újgazdák között. A földjét féltette ettől a mozgalomtól, mely íme itt is meg gyökeresedett Akkor úgy gondolta köny- nyüszerrel megáll a maga lábán is, hisz Táltos révén nem szorult ő szántásért se hova. Még a gépállomásra se vó!t szüksé ge, úgy vélte. És sohse hitte, hogy a szö vetkezetből fllimányban valami is lehet ne, azt meg éppen nem gondolta, hogy éppen a Juhász vőtársa fog hozzá a szö vetkezet szervezésnek; legénykori pajtása, akivel együtt járkáltak a Virág lányok után, akivel sok legénycsínyben vett részt. S Juhász alighogy hazaérkezett hadifog ságból, rögtön hozzáfogott a szövetkezet- propagandának; addig verte a vasat, amíg meg nem alakult kishaszonbéileti földön. Vőtársa most feléje se nézett, pedig lát hatólag észrevette, inkább elfordította ko nok kis fejét, melyen kipörült a fényes ün neplő kalap. Bozsó Pali azonban, alti hát tal ült neki, odakurjantott Hajdúnak, azt is gúnyból: — Érík-e a paréj, gazd uram! ? — Ha érik, nekem érik! — kiáltotta vissza Hajdú, a „nekem“ szót erősen hang súlyozva. — Nem mindenkit ajnároz a gépállomás úgy, mint benneteket... — Kiváltkép, aki folyton ellenbeszél, az nem szereti & traktor... De kár is lenne összegázol tatni azt a sok drága gyógy, ü- vet a géppel, ami a te földedben terem, Pista... — Még tovább akarta mo..dam, de Juhász Kálmán intett a vállával, hogy hagyja abba. Bózsó csak annyit kiáltotc még a gyűlölettel bámészkodó Hajdú fe lé: — Eljöhetsz hozzánk Pista, majd mi megmutatjuk neked, hogy kell gazdálkod ni. Nem szégyen a tanulás, csak hasznos, Még a vő társad se vág agyon érte! ... A csoportelnök erre megint mérgese c megrántotta rövid vállait, szemlátomást, bosszantotta Bózsó Pali agitáció ja; serce^- ve meg is jegyezte: — öt aztán soha!... nem szabad elfelejteni ennek a kulákbé- rencnek a mocskolódásait... — Megrágta a pipaszárat, búbos képeközepétől fanya rt szájáig szaladt két határozott ránc. Ezt Hajdú persze nem hallotta, mert a kocsikat tovarángatták a prüszkölő pej- kók, ezelőtt a grófnak se voltaik külön bek. Hajdú dühödten csapta vállára a ka pát és indult még beljebb a földjén, mint ha rá se hederítene a csoportbeliekre s mintha valami halaszthatatlan dolga len ne. Hogy tegyen valamit, kivágott néhón” tököt, belegyomlált az asszony harm'n- négyszögöl konyhákért jé be, mélye': mr teljesen ellepett a gyom, úgyhogy c~a néhány kipenészedett paradicsom lá'szo ki belőle. Elhatározta, hogy megszedi azt ami úgyis megrófchadna. Egészen estág mócikáit a föletjén, eltol tötte a teljes szombat délutánt, habár tud ta, hogy ez egyszer nem a földje miatt jött ki, bár ezt semennyiért se vallott'' vón be magának, hogy megtekints: ő i~ a termelőcsaport tábláját. Akárhogy dug ta is be a fülét, a hírek hozzá is elju tottak, főleg Bózsó szomszédja révén, aki nek a gúnyolódása mégis úgy vonzotta a kíváncsiságát, mint a mágnes. Valam: nagy csoda lehet ott a csoportnál, ha még más vidékről is jönnek vendégségbe? De ő még most is kötötte magát, kivált ahogy most Juhász sógorát elmas'rozni látta. Feléjük se nézek — határozta el ma gában, utóvégre ök se jutottak többre. Ha megszaporodtak is, az nem az övék, az közös. Mindenképp rágalmazta magában a termel őcsoportot, új és új érveket talált ki magamegnyugtatására. Egyszer csak jöttek ám vissza a kocsik a termelőcsaport földije felől még nagyobb