Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 1. szám - Egri Viktor: Veres Péter és nagy műve a "Szolgaság"
és megyeri a holnapba’’. Időszerű és harcos már ez az írása. Ahogy a „Próbatétel” négy elbeszélésében belemélyed a szegéuypat aszti világba, ahogy meg írja a szenvedések kese? ti levében pácolodó kisem bert, de ezen túl megmutatja ?. falu másik arcát is, a szövetkezetbe tömörülő, munka versenybe lendülő csoportot, látjuk már, hogy Veres Péter a szociogra- fus formai realizmusából eljutott a legéletesebb és legigazibb fiuuábrázolá*űg, amelynek előtte Móricz Zsigmond volt a legnagyobb mestere. Veres Péter, aki már a felszabadulás előtt is je lentős író volt, ezzel a Kossuth-díjas könyvével élen járó nagy íróvá vált. Írói világképe szélesre kitárul, eszmei fejlődése egyre érettebb gyümölcsöket hajt, realizmusa szocialista realizmussá mélyül, melynek messzevilágító fényénél meglátja nemcsak a tapasz talt élmények rejtett összefüggéseit, a dolgok soka ságában a lényeget, az újat teremtő csirákat, hanem meglátja az előrevivő utat is. És ezzel jut túl nagy elődjén és mesterén, a realista Móricz Zsigmondon. A szocialista realizmussal való szerencsés talál kozásnak köszönhető nagy műve, a „Szolgaság” is, amely egy három kötetre tervezett regényciklusnak, a „Három nemzedékinek első kötete. A „Szolgaság”-ban — melynek története jó fél századdal nyúl vissza a múltba, a millénium előtti esztendőkbe, — akár a „Próbatétel“ elbeszélgetései ben ugyancsak előtérbe kerül a magyar dolgozó pa raszt másik énje, a haladást, az új életet áhító pa raszt, aki a szolgasága rettentő éveiben már új világ ról, igazságosabb rendről álmodik, akinek lázadó, kezdeményező és teremtő ereje nem vetélkedő, nem sikkad el teljesen. A „Szolgaság” hőse, a kis Balogh Jani, már tíz esztendős korában kénytelen nyakába venni a mun ka igáját. De már korábban csattog rajta a tiszttar tó ostora, a helye ott vereslik bal orcáján és nem felejti el soha. Talán már ez az első ostorcsapás vezette arra az útra, amely öntudatossá tette. . Keserves és nehéz sors súlyosodik rá egész élet- űtjára. Libapásztor korában a kapzsi parasztasszony parancsára tilos területen kell legeltetnie az apró jószágot és az ő kis bére bánja, ha a csősz rajtakap ja. Kovácsék tanyájáról egy kicsit emberségesebb helyre kerül pásztornak, ahonnan meg napszámos nak megy. Lázadó, harcos természetű apja mellett dolgozik, munkáskörbe jut és szektáriánus hivők közé. Majd újra kegyetlen napszám következik, ezút tal messze a Dunántúlon, később meg kocsis egy munkáshajcsár zsírosparasztnál. De mindenütt, aho vá sorsa űzi, baromi nehéz munka, embertelen bá násmód várja. Pdeig ez a nyíltszívű és jóeszű Ba logh Jani nem húzódik a munka nehezétől, az apjá ban ott látja a jó példaképet: „nem nyavalyog, nem kíméli testét és nem enged se,hidegnek, se meleg nek.” Balogh Jani szereti a földet, szereti az állatokat, a munkát, komolyan veszi a dolgokat, az elveket, a becsületet, mindent és a lelkét is beleadja a munkába, ahogy ezt apjától és apja társaitól tanulta. És mit kap a törekvéséért és a szeretetéért cserébe? Kizsák mányolást és becsapást. A járandóság fejében ka pott szalonna ehetetlenül rágós, ujjnyi vastag rajta a só, mert az is súlyba számítódik és a rossz időjá rás, a rossz termés minden átkát a védtelen szolga legény sínyli meg. A sovány élelemnél még rosszabb a durva szó, a legcsekélyebb ellenkezésért kegyetlen megtorlás jár, a földek bitorlói, az intézők, a gazdák jóformán emberszámba se veszik, a népellenes ál lamhatalom egész rendje az urak érdekeit védi és a szolga a munka űrök bizonytalanságában hallgatni, tűrni, némán engedelmeskedni kényszerül. 1905 faján, az ínség éveiben az elnyomott indula tok kitörnek, lobbot vetnek, a szegényparasztok fel lázadnak a csendőrszuronnyal védett hatalom ellen. Balogy jani így ismerkedik meg már zsenge korá ban a szocializmus igazságaival, látja a szervezke dés erejét, de látja ugyanekkor a zsákutcát is: a bibliamagyarázó köröket, a szektásokat, mindazt az elhajlást, amelybe az éhség, a nyomor kergeti a sze gényparasztságot. És Jani a helyes utat választja a csoportokra bomló parasztságban, az osztályheyze- tével tudatossá való paraszt útját, azét a parasztét, aki évek, évtizedek múltán ma szövetkezetét szervez és munkaversenyben állva, ’ beszolgáltatási kötele zettségeit példásan túlteljesítve az ipari munkásság mellett építi az új rendet. Balogh Janiban, szenve dések formálta lényében ott van már az új ember, a mai haladó gondolkodású és szocialista hittel cse lekvő paraszt csirája, — ez teszi számunkra oly ro- konszenvesssé és megnyerővé alakját. Az elmélyült emberábrázolás mellett jelentéke nyen elmélyült Veres Péter új műveiben társada- lomábrázolása is. Kritikai lett, leleplező. Leplezetle nül, a maga gyűlöletes aljasságában mutatja meg az osztályelienséget. Túlzás nélküli ez a társadalom- ábrázolás, igazságos, hiteles és pártszerű. A látszó lag tejben-vajban fürdő Kánaán, az úri Magyaror szág valódi képe tárul fel: nyomor, éhség, emberte len szolgaság a csillogó, de a kapitalista rothadás miazmáitól fertőzött felület alatt. Ott a kulák is Szomorú Szabó János alakjában, a paraszti világ kizsákmányolóínak ez a legellenszenvesebb figurája, akit Veres egészen meztelenre vetkeztet mesteri jel lemfestéssel. Annyira belerögződött a haszonvágy ebbe a zsírosparasztba, „hogy természetévé vált, mint verébnek az ugrálás“, írja Veres róla. Kibékít hetetlen, áthidalhatatlan ellentét van a.Balogh jani- féle dolgozó emberek és e' mocskos, kupeckodó, más verejtékén hízó kulák közt. Olyan mesteri az ellentét nek ez a pártszerű ábrázolása, hogy fegyverré válik a kulákok elleni mai harcunkban. „Az ellenségnek ez a kitűnő ábrázolása egyik meg győző bizonyítéka annak, hogy Veres Péter írói lá tásában mindjobban közeledik a szocialista realiz mus felé. A zsírosparasztnak ez a mélyreható lelep lezése csak úgy sikerülhetett ilyen tökéletesen, hogy az író szemléletében bizonyos mértékben már érvé nyesültek a szocialista realizmus szempontjai” — írja a „Három nemzedék” első kötetéről írott tanul mányában Király István. Balogh Jani, a „Szolgaság” hőse, már látja a nyomorúságból kivezető utat, egy aratási sztrájk so rán felismeri a szervezettség erejét és a győzelem ízét. Erős és igaz emberek állnak előtte példaként, parasztok, akik már megjárták a várost, „okos mun kásokkal beszélnek“ és Jani az ő kitartó erejükből táplálja öntudatát. „Még az ivadékomnak is meghagyom, hogy cse lédet ne neveljen soha senkinek”, vágja oda a re gény végén a kuláknak Balogh Jani, a jövő felé for duló újarcú magyar parasztlegény. Veres Péter olykor szociografusként alakjai elé lép, hogy mint a nép helyzetét kitűnően ismerő po litikus magyarázatokkal lássa el az alakjaival amúgy is sikeresen érzékeltetett társadalomrajzot. Ezek a
