Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 1. szám - Ozsvald Árpád: Hajnali dér - Dénes György: Épül hazánk, épül a béke
regény menetét akasztó summázatok és szociográfiái jegyzetek helyenként csökkentik a feszültséget, a mondanivaló epikus áradása meg-megtörik, elsikkad és olykor háttérbe szorul Balogh Jani öntudatra éb redése és megható, tiszta vonzalma Szabó %suzsika iránt. A kiváló emberábrázolás azonban feledteti ve lünk e hiányt, az író szociografikus elkalandozásait. A regény alakjai nem sémák, nem halvány és élet telen figurák, hanem egyéninek ábrázolt tipikus jel lemek, húsból és vérből való hiteles emberek. És e nagyszerű emberábrázolás mellett meg kell csodál nunk a munka ábrázolásának hitelességét, Veres Pé ter minden írásának ezt a nagy erényét is, amely egyenes következménye a szocialista realizmus he lyes alkalmazásának. Az író a munka reális ábrázo lásával voltaképen jellemeket fest. Szinte tételként igazolja, hogy valakinek a jelleme elsősorban a mun kában tárul ki. Legújabb művében, a ,,Pályamunkások”-ban, amelyben a „Szolgaság” sok Balogh Jani-ját évtize dekkel megöregedve szerepelteti, Veres Péter így in dokolja meg az előszóban a munkának sajátos jel lemformáló elméletét: „A most épülő szocialista világrend, alapja az emberi munka, irodalmában is el kell foglalnia a munkának a maga helyét.“ Valóban nagy művészi hitele van mindannak, amit Veres Péter a munkáról mond és ahogy a mun ka összekapcsolódik nála a kenyeret termő föld sze- retetével és azzal a szeretettel, amellyel a munka em bereit lefesti, ügyes-bajos dolgaikat, örömeiket és gondjaikat elénk tárja. És külön rá kell mutatnunk Veres Péter tájsza vakkal átszőtt ízes nyelvére, nyugodt és tartózkodó elbeszélő hangjára. Veres Péter a nép, a paraszti nép múltjáról ír, a nép igényes, költői, de mindvégig egy szerű hangján, lényegretörő egyszerűséggel. Tájle írásai költőien melegek, fénylők. Hangja ritkán vá lik izzóvá, szenvedélyessé, mégis megrendítő drámai képeket varázsol elénk, így például a dögvész, a lépfe- ne leírásakor. A regénynek ez az önállóan is megálló része az új magyar realista szépprózának egyik leg- remekebb alkotása. Nem kétséges, hogy Veres Péter „Szolgaság” cí mű regénye olyan mű, amely dolgozóink szellemi színvonalát tágítani tudja és így fegyvert ad a ke zükbe, Mai még meglévő nehézségeink leküzdésére edzi meg dolgozóinkat a magyar író könyve a szol gaságról, amely a múltat a ma szemével nézi és a múltból meggyőzően és hatásosan a mára utal. Az zal, hogy a munkások és parasztok erkölcsi fölényét és magasabbrendűségét a legművészibb eszközökkel megmutatja az urak, a kulákok és kizsákmányolok világával szemben, — azzal, hogy a múlt társadal mát hűséggel ábrázolja, Veres Péter hozzájárul dol gozóink felvilágosításához, ahhoz, hogy megismerjék a múltat és becsülni, megvédeni tudják mai szabad életünket. — Az írónak be kell hatolnia lehetőleg minden ember leikébe, — vallja Veres Péter. — Az igazi író arra törekszik, hogy minél több embert győzzön meg a közömbösek és tájékozatlanak közül, hogy így kivonja azokat az ellenség befolyása alól és mozgó sítani tudja őket az ellenség elleni harcra. Veres Péter könyve a szolgaságról teljesíti ezt a mozgósító korparanesot is és ezért állítjuk a mai nagy szovjet szerzők útmutató és tanító célzatú al kotásai mellé. Csend van. Szürke köd borong a föld felett. Pattognánk a keményre fagyott ágak. Néha zizzennek a sápadt levélek, ahogy lassú pergéssel a földre szállnak. Mint lomha hajók a széles vizeken, úgy pihennek a, szérűben a kazlak. Fehér dér csillog a sárga füveken s vékony jégpáncélja van a pataknak. A csillagok még fent vannak az égen, halvány fényük a ködön is átragyog, így tör majd át a fény a sötétségen az egész világon, mint a csillagok. Az állványokon zizeg a szél s mint feszes ij peng az acél. A traverzeknek ezer karja egymást átölelve tartja. Komorló égre büszke vasak néznek, míg őszi hajnal hasad. Felhőkbe döfnek csúcsosodva, nagy tornyok fölé púposodva. Vázukon zengve zeng az élet, harsány hangon röpül az ének. Nótás legények kalapálnak új ütemet az új világnak. / Kalapácsukkal vasra verve kemény acéllal szállnak perbe. A hideg anyag felett győznek harcosai e nagy időknek. S míg arcuk verejtékben fürdik, üzenetük a szélbe küldik. Hadd vigye messze, messze tájra a frissen sodró szelek szárnya: „Épül hazánk, épül a béke, erős, szilárd tervekre mérve!’1 ajnali dér Ozsvald Árpád Épül hazánk, épül a béke Dénes György
