Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 4. szám - Hogyan mutatjuk be műkedvelő színpadon a "Közös utat"
ít te vet 'etre ?e«ek omekúpcsoiasa 3. ábra IV. (VI) kép V. kép eső résztől és megkapjuk Nagyék konyhá jának helyes kópéU A második kép, Mórá ké^ udvara (az udvarról látjuk a házat, amelyből kilátás nyílik az utcára, az udvar kapuját és a ház ajtaját). A széles színtér követelménye, hogy a színpadi előtér nyílá sa a valóság képének csak látszólagos met szetét mutassa, hogy így a nézőnek helyes elképzelése legyen arról, hogy az ábrázolt objektumnak története és jövője van és ar ról, hogy körülbelül miként folytatódik az alaprajz mindenfelé, hogy az élet a szín-, pádon nem kezdődik a fügőny felvonásá val és nem végződik annak lebocsátásával, hanem folyton folyik, — elérhető a ház homlokzatának helyes beosztásával, az ab lak és ajtók elhelyezésével, valamint a falu egész alaprajzához való észszerű igazodás sal. A mi tervünkön a 2. kép úgy van meg oldva, mint kilátás a fészeren keresztül. Azt az ellenvetést lehetne itt tenni, hogy az alaprajz nem egészen észszerű, de a megoldás e formájára kényszerít az állan dó mennyezet alkalmazása, amire még ké sőbb visszatérünk. A harmadik és negyedik kép (6.) az em lített keskenytípusú házak elülső szobájá nak alaprajza szerint vannak megoldva. Az 1. számú ábrán a C.—-D. metszövonal alap jában meghatározza a szoba kilátását az ajtón keresztül. Az ötödik kép az alaprajz szempontjából alkalmazkodik a 6. képre való gyors átállítás szükségéhez. Ezt azzal érjük el, hogy a negyedik (a következő) kép díszleteinek jelentős része megbontat lan marad, csak az oldalsó részek változ nak (a szalmakazal, fa, bokrok) és a hátsó részre a horizont kerül. A realisztikus színpad követelménye a már említetten kívül az interiőröknél a mennyezet. Annak oka, hogy a mennyezet műkedvelői színpadokon csak egész vélet lenül fordult elő, abban rejlik, hogy a vi déki színházakra eddig igen csekély figyel met fordítottak, hogy a 3 együt teseknek csak saját anyag, eszközeik vol tak, aminek szemmel látható ko • .tkezmé- nye volt a kiadások, tehát a színpadra való- kiadások csökkentésére is irányuló igye kezet. A hiányos technikai felszerelés ezt a jelenséget csak jelentősen támogatta. A mennyezettel a műkedvelő színpadok ra „betömi“ ilyen kedvezőtlen objektív és szubjektív körülmények mellett annyit je lent, mint megmutatni a vidéki együtte seknek, miként lehet a mennyezetet hasz nálni szűk téren is, nagyon csekély pénz- áldozatok árán. Ezért a „Közős út“ inte- riőrjei mennyezeteinek megoldásánál ez a jelszó vezérelt minket: „Egyszerű kon strukció, egyszerű felépítés és kezelés!“ Hogy ez mennyire sikerült, ezt éppen a mű kedvelő színpadok gyakorlata mutatja. A különféle kombinációk eredményét így le het összegezni: a mennyezet egy része (a színpad elülső részének a bejárat melletti háromszöge) az állandó mennyezet funk- áoját fogja betölteni, tehát az egész játé]
