Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 4. szám - Sztálin elvtárs válasza amerikai lapszerkesztők kérdéseire - Lőrincz Gyula: A győzelem napjára
A győzelem ünnepe Moszkvában 1945 jú nius 24-én. A Szovjet Hadsereg harcosai Hitler csapatok zsákmányolt zászlóival. háborús örült, Hitler, a moszkvai Vörös téren alkart kitüntetéseket, vaskeresztet osztogatni. Azon a Vörös-téren, amelynek történelmi köveit, a zsákmányolt ellensé ges zászlókkal, 1945 május 9-én feltörölte a győztes Szovjet Hadsereg, azon a Vö rös-téren, amelyen 1945 május 9-én a vi lág legnagyobb stratégája, a győzedelmes hadsereg legfelsőbb parancsnoka, Sztálin elvtárs beszédét a következő szavakkal fejezte be: „A német csapatok megadták magu kat. A Szovjetunió győzelmet ünnepel, de nem szándékozik sem szétdarabolni, sem megsemmisíteni Németországot. Elvtársak! a Nagy Honvédő Háború teljes győzelmünkkel fejeződött be. A há ború korszaka Európában végétért. A bé kés fejlődés korszaka megkezdődött. Köszöntelek benneteket drága honfitár saim a győzelem alkalmából. Dicsőség a Hazánk függetlenségét meg védő és az ellenség feletti győzelmet ki vívó hősi Vörös Hadseregnek. Dicsőség nagy népünknek, a győztes népnek! Örök dicsőség a hősöknek, akik elhul lottak a harcban, s életüket áldozták né pünk szabadságáért és boldogságáért.’'. ^ A győzelem évfordulóján Csehszlovákia dolgozó népe hálával emlékezik meg ezekről a hősökről. Ugyanúgy, mint a Szovjetunió és a többi felszabadult népi demokratikus országok népe, tudjuk, hogy népünk szabadságáért és boldogságáért őket illeti a hála. Nem véletlen, hogy a világ béketábora reménységgel és biza lommal sorakozik fel a Szovjetunió, a Szovjetunió népe és bölcs vezére, a nagy Sztálin mellé, mert ismeri a szabadságért, az emberiség boldogságáért folytatott ha talmas küzdelmét, mert tudatában van annak, hogy a szabadságért és boldogsá gért folytatott harcnak ők voltak a győze delmes harcosai. Nem véletlen, hogy ak kor, amikor az imperialista tábor barbár gyilkosai a koncentrációs táborok és gáz kamráik fasiszta feltalálóinak otromba módszereit túlhaladva, baktériumháborút indítanak a békeszerető koreai nép ellen, a világbéke táborának minden híve re ménységgel tekint a leghatalmasabb erő, a béketábor bástyája, a Szovjetunió felé. Egy régi kínai közmondás azt tartja, hogyr amikor legsötétebb az éjjel, akkor már közel van a hajnal. Ma, amikor az embertelen barbárság ilyen mély fokra süllyedt, Sztálin elvtárs az amerikai lap- szerkesztők kérdéseire válaszolva a béke hajnalhasadását mutatja, mikor válaszá ban rámutat arra, „Hogy a kapitalizmus és a kommunizmus békés egvmásmellett^ élése teljes mértékben lehetséges, ha meg van a kölcsönös óhaj az együttműködésre, a készség a vállalt kötelezettségek telje sítésére, és ha megtartják az egyenlőség elvét, valamint a más államok belügyeibe való be nem ava izás elvét.” szülétekét" Deningrád élestének megün neplésére. A védelem szervezői, a kom munisták, párt- és közélet vezető emberei „likvidálásának" kegyetlen tervén kívül megtalálták itt a többi előkészületeket is, ami nem kevésbé jellemző rájuk. Mégpe dig: ünnepi estre készültek a leningrádi Astóriában. A vacsora pontos étlapja, aperitifek, előételek, különféle fogások, italok, zenei programm, táncszámok, az ünnepi estélyre meghívandó vendégek névre kitöltött meghívói; minden a leg nagyobb alapossággal elő volt készítve, mindennel számoltak, csak éppen eggyel nem, a szovjetemberekkel, Deningrád hős védőivel, Leningrád lakosságával nem! Ezek az emberek, a leningrádiak, mialatt az ellenség ilyen pontos tervvel készült a halotti torra, a legnagyobb elszántság gal és nyugalommal védték városuk min den négyzetméterét, erőt merítve abból, hogy áll Moszkva még és a fenyegetett Moszkvából Sztálin elvtárs nem ment el. Igen, ezek voltak a Szovjteunió hősei, s ezekből a hősökből nem egy, nem kettő volt, hanem százak, ezrek, milliók és száz milliók. Ezek kényszeritették térdre az ellenséget, ezek adtak százezerszámra fakeresztet azoknak a sírjára, akiknek, a
