Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 4. szám - Bátky László: Az osztályharcról
Az osztályharcról Irta BátJcy László ki a társadalmi, szocialista tulajdon ellen tör, a nép ellensége. Sztálini Alkotmány 131 cikkely A szocializmus megvalósításáért, az ötéves Sí terv feladatainak teljesítéséért folyó harc különösen pedig falun a maradi, alacsonyterme lékenységű kisüzemi gazdálkodás felszámolása és áttérés a nagyüzemi szövetkezti gazdálko dásra, állandó és egyre élesebbé való osztály- harc közepette történik. A szövetkezeti gazdál kodás egyre/ nagyobb térhódításával a falu ki zsákmányoló elemei mindinkább háttérbe szo rulnak, mindjobban kicsúszik lábuk alól a ta laj, befolyásuk a dolgozó paraszttömegekre egyre kisebb lesz, tekintve, hogy éppen a szö vetkezeti gazdálkodás adta előnyök bizonyítják be a dolgozó parasztoknak a kulákok kizsák- nvoló mivoltát, rántják le a leplet egész eddi gi magatartásukról és éppen a szövetkezeti gazdálkodás eredményei nyitják fel a dolgozó parasztok szemét s teszik lehetővé, hogy a ku- lákokat úgy lássák, amilyenek. A szövetkezetek terméseredményei, amelyek nem egy helyen többszörösei az eddig elért legmagasabb termé seknek és a szövetkezeti tagoknak ebből szár mazó magas jutalmazása halomra döntik a re akció azon állításait, amelyekkel a dolgozó pa rasztoknak azt igyekeztek bebizonyítani, hogy „csak addig eszel kenyeret, amíg a magadén dolgozol“. A valóság ennek az ellenkezőjét bi zonyította be és arról győzte meg a dolgozó parasztok százezreit, hogy jólétet és bőséget csak a kollektív gazdái kodás adhat számukra, hogy földjeik termelékenységét csak a nagy üzemi-gazdálkodás által képesek növelni; hogy a földművelés legnehezebb munkáitól csak a szövetkezeti gazdálkodás adta gépesítés tehermentesítheti őket. Ezek az eredmények és a dolgozó parasz tok részéről a helyzetnek mind nagyobb mér tékben való felismerése, — mert mindezek, a kulákság, mint osztály felszámolásának órá ját hozzák közelebb — az osztályharcnak el keseredett, egyre élesebb formáját vonják ma guk után. Az osztályellenséget egymás után ért vereségek következtében az osztályellenség egyre elkeseredettebb és egyre szívósabb ellen állást fejt ki. „Nem világos-e, — tanítja Sztálin elvtárs — hogy egész előrehaladásunk, szocialista épí tésünk minden komolyabb sikere az országunk ban folyó osztályharc kifejezése és eredménye? Mindebből azonban az következik, hogy előre haladásunkkal együtt fokozódni fog a kapita lista elemek ellenállása is, élesebb lesz az osz tályharc . .. Nem szabad úgy képzelni a dol got, hogy ... a kulákok és a szegényparasztság, a munkások és a tőkések „hirtelen, észrevétle nül“, harc és megrázkódtatások nélkül eljut nak a szocialista társadalomba. Soha sem fordult elő és nem is fog előfor dulni, hogy az elhaló osztályok önként adiák fel állásaikat anélkül, hogy ellenállást próbál nának szervezni.“ (Sztálin művei, 11. kötet, 186.—187. oldal.) A kulákság ellenállása, nyílt vagy burkolt támadásai az ötéves terv feladatainak végre hajtása, a szocializmus megteremtése ellen, gazdasági életünk minden terén és minden el képzelhető formában megnyilvánulnak. A ku lákság harci taktikája mindig éppen az adott helyzetnek megfelelően, sok esetben nem a nyílt harc porondja, nem nyíltan és szemtől szembe harcol, hanem éppen ellenkezőleg, alkalmazko dik, látszólag a mi emberünkké válik, nagy szerűen leplezi, álcázza magát, nem lép fel nyíl tan, mint a szövetkezeti gazdálkodás ellensége, ellenkezőleg, ő az, aki legjobban agitál m°űet- te, igyekszik oda befurakodni, hogy az^án a szövetkezeten belül majd annál könnyebben fejtse ki romboló munkáját. A kulák már nem harcol az ellen, hogy szövetkezeti gazdálkodás céljára földjeit kisajátítsák — ellenkezőleg, ő az, aki felajánlja földjeit, egyenesen rátukmál ja a szövetkezetre, különösen ha azt látja, hogy a szövetkezet amúgy is túl van terhelve földek kel, a tagok alig birkóznak meg a munkákkal, ezt az időt látja a kulák a legelérkezettebbnek arra, hogy a szövetkezeti tagok gondjait még a maga száz holdjával is megtoldja, hogy aztán ha a munkában legkisebb elmaradást, hibát ész lel, akkor mutogasson rá: „Míg én műveltem a földeket, addig olyanok voltak, mint egy szép kert és olyan termést adtak, hogy vagónszám- ra tudtam gabonát eladni, most meg nézzétek csak meg ..