Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 4. szám - Bátky László: Az osztályharcról
A kulák kártevő munkájának felismerése és az osztályellenség elleni harc a leg nagyobb éberséget, a helyzet azonnali felisme rését kívánja. Sokaknak még mindig nagyon is téves fogalmaik vannak a kulákokról és nem egy esetben úgy járnak el, mint aki a tehénnek a szarva között keresi a tőgyit. A kulákot más képpen el sem tudják képzélni, mint egy száz kilón felüli pókot, olyan embert keresnek ben ne, aki megfelel a karikatúrák figuráinak és az újságok által leírt munkásnyúzó piócának. „Keresik az osztályellenséget, — mondja Sztálin elvtárs — a . . . baromarcú, agyaras, vastagnyakú, kurtapuskás emberek formájá ban. Olyan alakban keresik a kulákot, amilyen ben a plakátokról ismerjük. De ilyen kulákok már régen nem léteznek a felszínen. A mai ku lákok és kuláktámogatók a falu mai szovjetel lenes elemei — nagyobbrészt „csöndes“, „é- deskés“, csakhogy nem „szent“ emberek. Nem a kolhozoktól messze kell őket keresni, ott ülnek bent magukban a kolhozokban, raktár- noki, gazdaságvezetői, számvivői, titkárai stb. állásokban. Ezek a kulákok sohasem fogják azt mondani, hogy „le a kolhozzal!“ Ezek a kolhoz „mellett“ vannak. De olyan szabotáló és kártevő munkát végeznek a kolhozon belül, hogy a kolhoz attól koldul. Ezek sohasem mondják, hogy „le a gabonabeszolgáltatással!“ Ezek a gabonabeszolgáltatás „mellett“ vannak. (Sztálin: Leninizmus kérdései, 385 oldal. Prav da kiadása.) Ahhoz tehát, hogy az osztályellenséggel si keresen vívjuk meg harcunkat, elengedhetetle nül szükséges, hogy a falusi funkcionáriusok, és a tömegszervezetek vezetői, de maga a dol gozó parasztság is olyan ideológiai tudással rendelkezzék, hogy bármilyen formában, bár milyen álarcban felismerje az osztályellensé get és annak kártevő aknamunkáját és hogy ez ellen ne csak védekezni tudjon, hanem az osztályellenséggel szemben állandó támadás ban legyen, sikeres harcot folytasson ellene, hogy minden romboló kísérletezéskor súlyos, megsemmisítő csapást tudjon rá mérni. A dol gozó parasztság ideológiai tudása emelésének, az ezt szolgáló felvilágosító munkának arra kell irányulni, hogy éles határvonalat szabjon a dolgozó kis- és középparasztság és akulákok között, hogy az osztályellenéggel meg nem al kuvó szellemet vigyen a dolgozó paratság tö megeibe, hogy elősegítse a „jó ember“ álarca mögé bújt osztályellenség felismerését és hogy végül, de elsősorban is tisztázza a dolgozó pa rasztság nagy tömegei előtt, hogy voltaképpen ki is a kulák, ki az osztályellenség? ŕ’pipen e kérdés nem ismeréséből, hogy a dol- gozó parasztság egy része előtt a kuiák még mindig csak mint a karikatúrák figurája él, ebből az osztályellenség fel nem ismeréséből származik a legtöbb mulasztás, ebből szárma zik az, hogy sok helyen szinte lámpássá! ke resik a kulákot, hogy már valamit ők is tegye nek az osztályharc terén s közben nem veszik észre, hogy az osztályelenség előttük van, kö zöttük van, talán éppen a kulák az, aki tele- torokkal az osztály ellenség elleni harc legna gyobb szószólója lett. Ki a kulák? Erre a kérdésre a dolgozó pa rasztság közül olyan választ várnak, hogy pontosan meg kell határozni, holdakban, hek tárokban kifejezni, hogy az ennyi meg ennyi hektáros, az a kulák. Alakult is ki ilyen véle mény, amely szerint a parasztság szociális ta gozódását körülbelül így határozzák meg: a teljesen földnélküli, de földmunkákat végző dolgozók a mezőgazdasági munkások; a 4—5 hektárig terjedő földterülettel rendelkezők a kisparasztok; az 5 hektártól 12—14 hektárral rendelkezők a középparasztok, a jómódú kö zépparasztok és 15 hektártól felfelé pedig a ku lákok. Hangsúlyozni sem kell, hogy a paraszt ság szociális tagozódásának ilyenformájú meg határozása mennyire helytelen, mennyire nem marxista és hogy a kulákoknak kizárólag csak a földterület alapján való meghatározása meny nyire nem felel meg az osztályharc követelmé nyeinek. Ügy meghatározni, hogy a 14 hektá ros még csak középparaszt, a 15 hektáros pe dig már kulák, ostobaság és egyáltalán nem marxista nézet, mert hiszen kulák lehet a 7—8 hektáros is, ha földjét mással, cseléddel művel ted, maga pedig kupeckedik. Ilyen pedig akad bőven. Vagy az is lehet, hogy kevés földje van, de emellett még van cséplőgépe, srótolója és ehhez hasonlók és mindenütt, a földeken, a cséplőgépen és a srótolónál is munkásokat al kalmaz. Hogy ki a kulák, ezt csak a földterület nagysága szerint meghatározni, nem minden esetben lehet. A földterület nagysága általá ban iránymutató lehet, de a mellékkörülménye ket minden esetben figyelembe kell venni. A kuiák tehát az, aki állandó munkaerőt, vagy munkaerőket foglalkoztat, bérmunkáso kat alkalmaz és azok munkájának gyümölcsét ő vágja zsebre. Nem szabad, hogy ezt össze tévesszük a középparaszttal, aki időnként al kalmaz idegen munkaerőt, időszaki munkáso kat foglalkoztat. Kulák az, aki vagyoni hely zetét arra használja fel, hogy mások rovására, mások megrövidítésével üzleteket bonyolítson le, — egyszóval vagyoni helyzetét mások meg rövidítésével saját gazdagságának növelésére használja fel. A szocializmus építésével járó osztályharc kiéleződése természetszerűen maga után vonta a kulákok taktikázását is. E taktikavál toztatás a dolgozó parasztság közül sokakat
