Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám - Dénes György: Bátran harcolj, győzelem a részed
Most még jobban szerette Annát. Szíve körül valami furcsa zsibontjast érzett es olyan jó lett volna megtsokolm, de nem akarta felzavarni . . . Reggel várja a munka . . Holnap talan valami újat eszel ki megint, valami új tapasztalatot vesz át a szovjet emberektől ... az ő felesége . . . nem! Több annál! . . Barátja? Nevelője? Segítőtársa?... megvan! Elvtársa. Kint egy autó robogott az országúton. A fényszórók villám szerűén megvilágították a szoba falát. Az óra kettőt mutatott. * Virradt! Az eső kint megállt. Friss szél hajlítgatta az eper fa ágait az ablak előtt és néha-néha lehullott egy-egy levél. Andris kinyitotta a szemét. Nem sokat aludt, de ügyesen, csendben, — hogy fel ne keltse feleségét — felöltözködött és kiosont Bement a kamraba és a kis hordóból jól megrakta búzával a tarisznyáját. Nagyokat vert a szíve és gyakran kö rülnézett, hogy nem látja-e valaki. Mikor megrakta, letette az ajtóba és bement az asszonyhoz. Lábújhegyen odament hozzá, megsimogatta és megcsókolta. Az asszony csodálkozva kinyitotta szemét. — Hová mégy ilyen korán Andris? — Tudod, megbeszéltük a Bandival, hogy korán reggel be vetjük még azt a kicsit, ami maradt — Nem lesz sár? — Nem1 Az asszony elmosolyodott, Adnris is elhúzta a száját és ,y lépett ki a hűvös őszi reggelbe. Az ajtóból még visszaszólt; _ Jól van, kis újítóm. Anna a boldogságtól ujjongot, úgy érezte, hogy újítása most hozza meg a kamatait. Andris távozott, vállán ott volt a szö vetkezet búzájával telt tarisznya, terhe még a szívét is nyom ta, de a teher alatt már az új ember kezdte bontogatni szár nyat. Az az ember, aki tudja, hogy szocialista hazánkban szá mit minden szem búza, minden liter tej . . . Ezért határozta el, hogy reggelenkint észrevétlenül visszahordja az eltulajdo- rútott búzát. Mire a félszerhez ért, ahol Bandi a traktort tisztogatta, az akácos mögött mint tapasztalt, bölcs öreg harcos arca úgy mo solygot az őszi nap. Bátran harcolj, győzelem a részed Irta : Dénes György Körötted mélabús homály volt, vaksötét, szörnyű éjszaka, ármány rajzott a föld porából, csillogott bűnös aranya. Befont álkával hideg karja, megbélyegezte gyermeked, mérges csókjával holtra marva megcsúfolt emberségedet. Lelkedet apró pénzre váltva vicsorgott rád a hatalo fegyver tusával vert a sárba, a csillagokig nőtt vagyon. Vad éhség kergetett halálba megtizedelve soraid s a sír korán ölébe zárta éhség s nyomor sorsosait. Néma gyárak omló falain vert a szíved mindhiába, északról, délről jajdult a kín feléd, mint vihar orgonája. Nyugatról börtön rácsa intett s tajtékozott a kapzsi vágy, kemény, félelmetes bilincsek közöt nyögött a szolgaság. Proletár sorsod, mint az átok gyötört, égette testedet, a halálarcú Tőke játszott veled, csúfolva életed. Tört szemed messze, messze nézett arra, amerről kél a nap s keletről vörös csillag féúylett bevilágítva sorsodat. íme, szabad vagy, lehullt rólad a kényszer átkozott vasa, feléd ömlik a csókoló nap ragyogó őszi aranya. Építed gyermeked jövőjét, szépíted drága fészkedet s gyümölcsöt érlel majd a bőség számlálva gazdag éveket. Sok vér hullott, sok szovjet síron nyit koszorút a vadvirág, hegyek tövén, táguló síkon alusznak hősi katonák. Érted haltak a zivatarban, a forró, lángoló sztyepén, hogy virradjon rád tiszta hajnal vérpiros május ünnepén. Emlékezzél, 7nidőn a gyárban kovácsolod a holnapot, ha szántasz, aratsz a határban vérüktől dúsak a magok. Bátran harcolj, mert győzelem a részed, a béke katonája vagy, veled harcolnak minden népek ’ béke zászlaja alatt. nden óra közelebb hozza i gazdag, békés, szép jövőt, nem lesz, ki többé elorozza jussod, mit neked szánt a föld. Munkára hát, zúgjon a traktor, zengjen a völgy, zengjen a bérc. kohód az égig magasodjon és forrjon benne tiszta érc.
