Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám - P. Szűcs Béla: A régi világból az uj világba …
Ősz van. Tegnap még estig sütött a nap, de ma reggelre a szél mar mind lerázta a fákról a sárguló leveleket es elkergette a mező íelé. A kis erdő felett rakásra gyűltek a felhő-rongyok... Ha így megy, eső is lehet belőle. Juhász Andris oda-oda pislant s azt talalgatja magában, hogy a felhő gyűlik-e össze hamarább, vagy a föld fogy el, amit be kell vetni. Mert mégis csak jó lenne befejezni a ve tést az őszi esőzések előtt. Az igaz, hogy már nem sok van. Senki sem emlékszik a faluban arra, hogy valaha is ilyen ha mar bevetettek volna, mint most a szövetkezet. Ez az utolsó darab a Patak-szög is kész lesz estére — ha nem jön az eső. De az eső megjött mar delre. Andris dühös volt, hogy alul maradtak a versenyben Túri Bandi a traktoron hatra sem né zett, mintha nem is erezné, hogy a sűrű eső átnedvesiti hátán a ruhát. Dacoltak az idővel. De mikor már annyira szakadt, hogy az útmenti akácost sem lehetett látni, Bandi hatraszolt: — Holnapra tan kitisztul . . . befejezzük holnap. — Be! — hagyta rá Andris. A zuhogó esőben hazafelé inultak. Ügy is mindegy volt már, tenyérnyi száraz ruha sem volt rajtuk. * Anna ott állt a konyhaajtóban és a zuhogó esőcsíkokat bá multa Tűz pattogott a gulyásleves alatt. Jókedve volt. Előre őrült annak, hogy elmondja Andrisnak a gazdaságban elért nagyszerű eredményét. Biztosan megörül neki. Az öreg Bogár, az elnök is megdicsérte érte. Nem is csoda. Olyan becsületesen dolgozik ő is, mint An dris a ferje, aki — úgy beszélik — rövidesen brigádvezető lesz. Kint csapódott a kapu és nemsokára Andris állt csurom vizesen az ajtóban. Belépett, tarisznyáját a nyitott ajtó kilin csére akasztotta. — Ennyire eláztál?... várjál, hozok szárazai — szólt Anna és már be is libbent az első házba. Vacsora után kicsit elbeszélgettek a munkáról, a szövetke zet problémairól és a jövőről. Mret hogyan is lehetne beszél ni úgy az épülő istállóról, a vetésről, hogy ne gondolnánk a holnapra, amikor már kész lesz az istálló és a vetés büszke kalászokba szökik. Andris az Üj Szót lapozgatta. — Megint megelőztek minket. Sose tudunk elsők tenni! — Biztosan jobban megszerveztek a munkát — v<lte az asszony. — Pedig mi is alaposan átgondoltuk, beosztottuk . . csak hogy erte többett esett az eső . . . Ma is befejeztük volna, ha délben rá nem kezdi megint. Andris olvasni kezdte a cikket, amelyik beszámolt arról, hogy több csallóközi község már befelezte az őszi vetest An na az Aratás t olvasta, de sehogy sem fért benne az öreg Bo gár dicsérete, az ő nagy eredmenye. Közelebb húzódott Andrishoz, letette a könyvet, kivette fér je kezéből az újságot es gyerekes örömmel uisagolta: — Hm, én is kitaláltam ám valamit. . . Meg nem is tudod, hogy újító vagyok ? Andris ránézett fiatal asszonyára s valahogy egyszerre jó kedve lett. Elfelejtette a napi fárads.got, a hideo őszi esőt és vidáman kérdezte: — Aztán mi a2 a csuda nagy találmány? — ... Hat nem olyan nagv ... de Bogár ejvtárs a/t mond ta, hogy értékes. — Komolyan ? — Persze... Tudod, most olvasom Nvikoiajeva: Aratás című könyvét és nagyon sokat tanultam belőle .. . Voltakép pen nem is az én találmányom, csak itt először én próbáltam meg azt, amit a „Május elseje" kolhozban Avdotja. Az etetést rendszeresítettem és tenyérrel fejnek mind az én csoportom ban. Tudod Andris, alig egy hete csináltuk és már is fél li terrel többet adnak a tehenek . .. Andris nagyot nevetett. — Hát mit jelent az a néhány liter tej a mi gazdasagunk nak?... Hisz annyi tejünk van mini a víz. Anna sértődöttén elhúzódott es szerivedelyesen mondta: — Igen is, sokat jelent! Minden liter tej, minden buza- szem és minden perc drága, értékes nekünk. — Felkapta Nyi- kolajeva könyvet, az Aratást es azzal hadonászsva beszelt: — A Szovjetunió sokkal gazdagabb, mint mi és a szovjet embe rek mégis örülnek minden csepp tejnek és minden szem bú zának, amennyivel többet gyűjt be a kolhoz . . . Nálunk ma meg csak néhány litert jelent, de holnap már ötször annyi lesz. S ez országos viszonylatban száz meg ezer liter teiet je lent . .. Hosszú, kínos csend következett. Andris felállt és kifelé indult. Nem is Annának, hanem is- úgy maganak mondta: — Talan igaza van. Anna tovább olvasta a könyvet, de nagyon fájt neki, hogy Andris nern őrült az ő eredményének. Talán meg sírm is tudott volna. * Kint az őszi eső egyre kopogott az ablakon. Andris nem aludt. Anna egyenletesen lélegzett niellette. — Lehet, hogy igaza van — gondolta szazadszor is Andris — lehet?... Biztosan !M Mert mi lenne akkor, ha mindenki úgy gondolkozna a szövetkezetben, mint ő . . . Ha estenként mindenki hazavinne a tarisznyájában egy kilónyi buzat . .. úgy mint ő... Mi lenne?... Tönkremenne a szövetkezet. Mert masok egy kis szénát vinnének el, valaki néhány répát a malacnak, más pedig egy két tököt dobna fel a szekerre a közös termesből . . . Hát becsületes dolog az, hogy szívvel-lé lekkel dolgozik a szövetkezetnek, s akkor meglopja?... Meg- lopia magát és a szövetkezetét... Talan csak azért is dolgo zik úgy. hogy becsapja a többieket, hogy nyugodtan lophas son'’! Ez rettenetes!... Hogv is juthatott ez eszebe?. Ez meg a regi világ benne . . . Még nem gyomlálta ki tehesen a gyökereket . . . meg mindig hat rá . . Emlékszik, régen, gye rekkorában, meg később is, mikor idősebb lett, gyakran ele meit valamit . . De ők tizen voltak testvérek és egyik ke/en meg tudia számlálni, hogy hányszor lakott jól gyermekkorá ban . . . Hiszen ez a világ örökre eltűnt . . De úgy latszik meg nem teljesen. Benne meg maradt egy darab belőle . . Lám a felesége mar megszabadult ettől. Anna sokat olvas és mindennek örülni tud . . . meg annak is, ha egy fél literrel több tejet adnak a tehenek ... Ha Franciaországban siker ko ronázza a bányászok straikiát ha Kóreaban két imperialista repülőt lelőnek, ha Szovietunmban új munkamódszert talál nak ki, ha a lapokban megjelenik egy szép vers... Anna min dennek örül . . Valami ol vasműnek van birtokában, amit ő meg nemi ért teljesen, aminek resze az a néhány liter tej is. az uj világba ... A régi világból Irta: P. Szűcs Béla J