Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám - Vitautasz Szirimosz Gira: Sztálinhoz (ford. Madarász Emil)
nem a megrettent és megfélemlített emberek kétségbeesett vergődése, hanem százmilliók el szánt és tudatos kiállása a háború pusztításai nak megakadályozására. A Szovjetunió vezette hatalmas béketábor az atomfegyvert nem a há ború kirobbantására használja fel, — hanem ép ellenkezőleg, arra, hogy az imperialisták kedvét elvegye a háború kirobbantásától, azon egyszerű oknál fogva, hogy az atombomba a háborút kiprovokálók feje fölött is robbanhat. A Szovjetunió az atomfegyver titkának bir tokában is az atombomba betiltásáért, az atom erőnek békés célokra való felhasználásáért har col. „A Szovjetunió — mondotta Sztálin elv társ — az atomfegyver eltiltását és az atom fegyver gyártásának beszüntetését kívánja.“ Sztálin elvtárs szavai eloszlatták az imperialis táknak félelmetes legendáját az atommonopó liumról, amelyet a tömegek megfélemlítésére használtak fel, levezette az atomfegyver mono póliuma okozta feszültséget és bizakodást ön tött a világ népeibe. Szerte a világon egyre hatalmasabb mérete ket ölt a népek béke és szabadságharca. Az egyszerű emberek százmilliói nem akarnak há borút. Nem akar senki sem idegen érdekekért hajléktalanná, nyomorulttá, árvákká válni. Az emDerek nem háborúzni, elpusztulni, hanem él ni akarnak. Minden ember legelemibb kívánsá ga, hogy ne élete delén puskagolyótól, vagy atombomba robbanása által pusztuljon el, ha nem, hogy munkája alapján tisztességes, becsü letes életet élhessen Sztálin elvtárs szavai megsokszorozták a vi lág népeinek a béke megőrzéséért folyó harcba vetett hitüket, a népek újabb millióit sorakoz tatták fel a békevédők hatalmas táborába az zal, hogy leleplezték az imperialisták aljas szán dékait, álbékepolitikájukat, amely csak arra irányult, hogy port hintsen a tömegek szemébe és eltakarja a háborús uszítok igazi szándékát. Sztálin elvtársnak azok a szavai, „hogy az atombomba szószólói csak abban az eset ben hajlandók beleegyezni az atomfegyver el tiltásába, ha látják, hogy nem monopolisták többé“ kiutat mutattak egy világkatasztrófa elke rülésére és a tömegeknek a békéért vívott harc hoz olyan fegyvert és erőt adtak amely az im- rialistákat meggondolásra kényszerítheti, esze veszett háborús készülődésüket megfékezheti. A Szovjetunió népei a kommunizmus gigan tikus építkezéseit valósítják meg, amelyek ha talmas földterületek éghajlatát változtatják meg és terméketlen sivatagokat varázsolnak bőtermővé. A népi Kína, a népi demokráciák országainak népei erejüket megfeszítve lelke sen építik a szocializmust, amely minden ember számára munkát, munkája után becsületes meg élhetést biztosít és ez országok népei el vannak szánva arra, hogy szabadságukat, egyre gyara podó jólétüket bárki ellen is megvédjék. A sza bad országok dolgozóinak anyagi jólétével szemben a kapitalista országokban a dolgozók nyomora egyre tűrhetetlenebbé válik, nap nap után kerülnek ki az utcára, válnak munkanél külivé s ugyanakkor, amikor az árak rohamo san emelkednek, a munkabérek egyre alacso nyabbak, mindezt ez országok őrült fegyverke zési hajszája még csak fokozza, a dolgozók éle tét egyre elviselhetetlenebbé teszi. Hiábavaló e kapitalista országok uralkodó köreinek álnok, hazug propagandája, hogy a dolgozók figyel mét eltereljék nyomorúságos helyzetük igazi okairól, mert mint Lincoln mondotta: „Egy em bert sokáig rászedhetünk, sokat csak rövidebb ideig, de az egész népet nem lehet sokáig meg téveszteni.“ Sztálin elvtárs szavai eljutottak a világ vala mennyi népéhez és e nagy békefelhívást az em berek százmillióinak egyre növekvő hatalmas bé ketábora teszi magáévá, — mint a „Tartós bé kéért, népi demokráciáért“ irta: — „méginkább egybeforrasztja és kiszélesíti a béke híveinek sorait, még nagyobb arányokban lendíti előre azt a harcot, amely az öt nagyhatalom közötti béke egyezményéért, az atomfegyver teljes el tiltásáért, a béke megőrzéséért és megszilárdí tásárt világszerte folyik.“ Irta: Vitautasz Szirimosz Gira A lomb aranyban izzó csillogás. Moszkva pihen, a városóriás. Léptek elülnek ködlő reggelen. A nagy viMgon csak ő riem pihen. Gondolkozik, szemét nem hunyja le, Pereg az óra és az éj vele. Hol is keressek, merre szavakat,- Hogy himnuszomként muzsikáljanak! Hogy rózsa gyanánt illatozzanak, S a szél hozzá sodorná szirmukat! Én odaadnám életem neki, Mert börtönömet ö nyitotta ki. Azért, hogy él s virágzik szép hazánk, Hogy boldog már Szovjet-Litvániánk. S százszor ismétlem népem óhaját: Éljen Sztálin még sok-sok éven át. A lomb — aranyban izzó csillogás. Moszkva pihen, Mozskva az óriás. Madarász Emi] fordítása
