Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1951 / 2. szám - Nagy István: Földi mogyoró

— A mi földünkön már nem szántanak?

— Kik?

— A traktorosok!

Mihály hallgatta a távoli gépzajt. Lenézett a gyerekre. Az

feszült varakozassal leste a választ.

Barackot nyomot a fejebúbjára és hirtelen támadt jókedv

vel mondta a fiának is meg magának is.

— Ne fílj hékás! . . . majd szántanak még a mienken is,

nemsokára!

Az öreg nagynehezen hazavezette az öreg gebét. Lassan ha

ladtak a poros úton.

A kukoricagóré mellett összerogyott a nyomorult állatt.

Kettőt se rúgott, vége volt.

Szekeres István káromkodva hozta ki az istállóból az ásót,

hogy eltemesse a dögöt. Mérges volt nagyon, hogy meg sem

nyúzhatja. Kehes lovat nem szabad. A bőre terjeszti a nya

valyát.

Mihály a disznóól körül foglalatoskodott

Az öreg akkurátosan kimérte a gödör szélét, hosszát. Ásott.

Mikor elég melyre került, odaszólt Mihálynak.

— Gyere mán ide, hé. . .

Ketten görgettek bele a gödörbe a kimúlt állatot. Mihály

megtörölte a homlokát. Lekopott a gödörbe.

— Na, hagy p'henjik. . .

Bement a házba.

Az öreg elgondolkozva hányta a földet. Néha megtaposta,

hogy keményebben álljon.

A kisgyerek szaladva jött a bejáró út felől. Ragyogó arc

cal állt meg a nagyapja előtt. A nadrácna zsebéből apró föl

des gumókot ráncigáit elő.

— Tarosa ide a márkát nagyapam. . . — lihegte.

Az megállt.

— Minek ?

— Adok magának is.

— Mit?

— Fődimogyorót.

Az öreg megtámasztotta lábánál a lapátot. A nadrág szárá

ba döngölte a kezét és odatartotta az unokája elé.

— Ehun van ni. . . Nizze, mennyit leltem . .

— Hun te?

— Szabó Sándor bátyám fődjin. . . Ott szántanak most . .

Aszonta, hogy ha vóna kendnek esze, nem kéne nekem a mis

fődjin kotorászni. Vona a mienken is élig, ha felszántaná a

traktor . .

— Aszonta ?

— Azt hát . .

Az öreg a fejét rázta.

— Tréfált a’ te. . .

— Nem a’ Komolyan mondta. . . — Játékosan ráugrott

a ló hullája fölött dudorodó friss halomra és fél lábbal dön

gölte a porhanyós földet.

Az öreg markába szorította a maszatos gumókat. Gondol

kozott. A gyerek hirtelen megállt.

— Nagyapám. . .

— Na , . .

— Kend mír nem vesz traktort?

— Én?

—-• Maga hát.

— Mer nincs pízem. . .

A gyerek komolyodva kérdezte.

— Hát Szabi Sándor bátyámnak vót?

— Nem vót annak.

— Akkor hunnan vette a traktort?

Az öreg oktató hangon mondta.

— Nem ü vette azt te. . .

— Hát ki?

A nagyapja mély lélegzetet vett,

— Az állam.

Miska elnyitotta a szemét.

— Ki az az állam?

Az öreg megvakarta a fejét. Ezt nehéznek találta megma

gyarázni.

— Hát. . . mindenki. . .

— Mink is?

— Hát.

A gyerek elgondolkozott egy kicsit, aztán hirtelen kibökte.

— Oszt akkor a mi fődünkön mér nem szánt a traktor7

Szekeres István zavarba jött. Hirtelen műharaggal rámordult

a gyerekre.

— Szaladj dógodra, ebadta! ... taknyos vagy te még ebek

Miska lekuporodott a földre és kis kupacokba rakta a

földimogyorót. Bugylibicskával megtisztított vagy kettőt es her-

segve ragta. Az öreg nezte és fejében motoszkált az előbbi

párbeszed. Szabó Sándor katonapajtasa volt. Tizenötholdas

gazda. Mégis belépett a szövetkezetbe.

Hirtelen elhatározással vállára vette a kapát. Sietős léptekkel

ment a ház fele.

A gangon leverte a csizmájáról a földet.

— Mihály te*

A veje odabent húzta az ünneplő csizmáját.

— Mit akar kend?

— Hány óra?

— F Ihat.

Szekeres bement.

— Öltözöl?

— Láttya. . .

— Odarnígy?

— Oda hát.

Az öreg gombolni kezdte a lájbiját.

— Várjál mán. . . én is őtöznék . . .

Mihály az ing nyakával bajult. Meglepődött

— Hova kiszül kend?

Az öreg az asztalra tette a földimogyorót Egy szem leesett.

Felemelte. Nem nézett a vejére.

— Ügy illik tán, hogy én is menjek? . . .

Mihály elmosolyodott.

— Akkor igyekezzék kend, mer’ ránkesteledik. . .

Az öreg tiszta kapcát csavart a lábára. Ráhunyorított a ve

jére.

— Nem baj a’ hékás! Van már villany a faluba, vagy mi

a lene?. . .

Felszabadultan nevettek mind a ketten.

fulis sokáig nézett utánuk, mikor elindultak.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Bratislava,

Ul.

Červené Armády

38, telefon: 335—96 — Nyomta a

Concordia

nyomda

Bratisla

va,

— A borítólap a bratislavai Pravda nyomda mélynyomó körforgó gépén készült — Előfizetés egy evre 100

Kčs,

fél

évre 60 Kés — Irányító postahivatal:

Bratislava

2. — A papirost a PIO 20.696/51—II./III. számú végzésevei engedélyez

te — A hírlapbélyeg engedély száma 4943 Ba 2—1951—GL.