Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám - Balázs A. Béla: Győz az öntudat
GYŐZ AZ ÖNTUDAT Irta; BALÁZS A. BÉLA A novella szerzője 20 esztendős, tavaly még a sajóhházi bányában dol gozott. Balázs Béla fiatal kora ellenére, már komoly tapasztalatokkal rendelke zik. 14 éves kora óta maga keresi meg a kenyerét, vold híd- és útépítő, dolgo zott fűrésztelepen, azután csehföldre került kőtörőnek, majd visszakerült Rozs nyóra és Sajóházán fejtette az ercet. innen küldte munkásleveleit és költemé nyeit az CJj Szó szerkesztőségébe. Ugyancsak az Üj Szó tanácsára kezdett prózát írni. Ez az első novellája, amióta elvégezte a budmerici újságíró iskolát. A no vella hibái ellenére azt bizonyítja, hogy Balázs komoly íráskészséggel rendelkezik. További fejlődését figyelemmel fogjuk kisérni és egyúttal kérjük a Fáklya ol vasóit írják meg véleményüket erről az írásról, hadd fejlődjön ki egy egészsé ges irodalmi vita, amelynek termekenv légköreben kezdő fiatal íróink megtalál ják igazi hangjukat. A várost és a körülötte elterülő magas he gyeket vastag hótakaró fedte. A naptar ban 1950 január 4-ét írták. Gottvvaldi öt éves tervünk második évének kezdetén voltunk. A sajtó és a rádió állandóan és részletesen közölte a második tervév feladatait. Az emberek sokat beszeltek erről. És ez érthető volt, ebben az esz tendőben a munkások az elvtársak előtt ismét új sikerek és új győzelmek távlatai nyíltak meg, amelyek mindenkit nagyobb munkateljesítmények, nagyobb eredmé nyek elérésére ösztönöztek. A gömöri hegyek aljaban elterülő öreg banyaváros lakói s sokat foglalkoztak a jövő terveivel. De e mellett volt egv má sik fontos probléma is, amely ugyancsak napirenden volt. Ez jobbára a bányaszo kat érdekelte es így sokat is foglalkoz tak is vele. A bányában ugyanis január 1-en bevezettek a normákat, az új fi zetési rendszert, az állami berkatalógust. Erről beszéltek hát a bányászok reggel a várószobában, ahol a műszak előtt a név sorolvasást tartják, ebéd alatt, a munka helyen es munka után is, amikor csopor tosan hazafele tartottak. Ez a téma volt a bányászok beszelgetésenek kimeríthetet len forrása es mert az allami bérkatalogus teljesen új fogalom volt számukra, sokfé lét összebeszéltek. Az üzemben gyenge volt a2 üzemi ta nács es így gyenge volt a politikai neve lő munka is. A bányászok nem ^aptak meg az állami berkatalógus és a szocialis ta munkaverseny bevezetése előtt az ene vonatkozó felvilágosítást, amelyre Pár tunk fölhívta az elvíársak figyelmet. Az üzem tömegszervezeteinek agitátorai egy általában nem beszeltek a bányászoknak a munkaverseny óriási jelentősegéről, a szocializmus gyorsított ütemű építésében. Nem győzték meg a munkásokat attól sem, hogy a normalizalt munka után mennyivel fog emelkedni a keresetük. Ez pedig súlyos hiba volt az üzem eleteben. Ennél az üzemnél is voltak még re akciósok, akik minden új intézkedést el lenszenvvel fogadtak és a politikai ne velő munkában megmutatkozó hiányokat, réseket alaposan ki tudták ' asználni a maguk javára. — Ha nem szólnak az elvtársak, hát maid mi szólunk — gondedták a reakció sok, és nem haboztak soká, előre meg fontolva beszélni kezdtek, suttogva és alattomosan . . . így hát nem volt cso da, hogy a bányászok bizalmatlanul tekin tettek a bányában bevezetett új munka rendre. Voltak öntudatos bányászok, akik ol vasták az újságokat, hallgatták a rádiót és rendszeresen jártak a pártgyűlésekre. Ezek ismerték az állami berkatalógus iga zi jelentősegét. De voltak olyanok is, akik nem olvastak újságot, nem hallgattak rá diót es gyűlésekre sem jártak, r.ert a „bennfentesek” szerint mindenütt csak egyet beszelnek. A „bennfentes", aki min dent tud, lát és hall, az a fölényes tf ak ció volt és bizony voltak dolgozok, akik jobban hallgattak a reakció romboló hangjara, mint azokra az elvtarsakra, akik aliandoan hangoztattak, hogy az al lanti berkatalógus csakis az ő javukat szolgaija. Ezek a dolgozok erre nem hal- gattak, sőt Vajda Pista ifjúmunkáson, aki segédvájárként dolgozott es boldogan írta alá a szocialista munkaversenyt, meg ne vettek is, mert büszkén azt mondotta, hogy ő élmunkás akar lenni. Élmunkás pedig csak az lehet, aki aláírja a mun- kaversenyt és kötelezi magat arra, hogy normáját túlteljesíti. Vajda Pista ezt ö- römmel vállalta. Kovács János Öreg, félrevezetett harces, egyike volt azoknak a vájároknak, akik hallgattak a reakció suttogására, és elhit te azt, hogy a normákat csak azért talál ták ki, hogy ő többet dolgozzon, a bér- katalógust pedig azért vezettek be, hogy csökkentsék a bányászok eddigi kerese tét. De nemcsak elhitte a reakció hazug ságait, hanem, amikor a bányászok erről vitatkoztak, ő mindig dühösen beleszólt. . — Én bizony nem írom alá a nmnka- versenyt. Mondhatnak nekem akármit! Én tudom miért van mindez. Majd meg látjátok ti is — mondotta azoknak, akik már aláírták a munkaversenyt. — Hogyha nem csináljátok meg a normát, 'iát mi lesz veletek? Vállaltátok, a saját kezetek kel alá is írtátok, hogy mindent megcsi náltok, amit követelnek tőletek. Ha nem fogjátok bírni, majd meglátjátok a követ kezményeket. Munkatáborba visznek ben neteket. Beszélgettem én mar erről ele get. Nekem megmondták ... Én bi zony nem fogadom el a normát és nem is írok alá semmit. Meggondolom én azt, amit aláírok. — Bizony én sem írom alá — válaszolt erre egy másik öreg bányász is.— — Ej nem úgy van az elvtársak, — szólt közbe Vajda Pista. — Majd meg lássák maguk is, hogy amit aláirtunk, azt teljesíteni is fogjuk. Sőt, meg ennél többet is. És ami a tábort illeti, az sze- menszedett hazugság. Azt a reakció talál ta ki. Elvégre a mi érdekünk az, hogy mindenki becsületesen dolgozzon, mert ha emeljük a termelést, hamarább jutunk el a szocializmushoz. Ezenkívül munkánk kal a béketábor erejét is erősítjük. Tud ják maguk is nagyon jól, hogy az impe rialista háborús uszítok megint miben spekulálnak. Egy új háborút akarnak! Tönkre akarjak tenni azt, amit eddig be csületes munkánkkal felépítettünk. Újra a nyakunkra akarnak ülni. Azt hiszem, ezt egyikünk sem akarja. És bizony, ha nem akarjuk, hogy visszajöjjön a múlt, ez ellen harcolnunk kell. Harcolnunk a munka frontján, a jobb és többtermelés sel, a háború ellen, a tartós békéért,, Azt csak nem akarják mondani, — emelte fel hangját Pista, — hogy jobb volt a kapitalistáknál, mint ma. — Á, arról szó sincs, — tiltakozott Ko vács János. — Csak hát mindig az a munka s mindig újabbat es újabbat talál nak ki. — Majd meglátia maga is János na- csi, — felelte türelemmel Pista,— hogy már ennél a fizetésnél is mennyivel töb bet fogunk keresni. És. elvégre, ha valami újítást vezetnek be, ezzel csak a mi ja vunkat szolgálják, mert megkönnyítik a munkánkat. — Mese az egész, — felelték egyszerre ketten is nevetve. — Minket oizony nem lehet átállítani. Mi tudjuk azt, amit tudunk, — mondta Kovács nagyjelentő ségűén, — hogy nem emelkedni, hanem csökkenni fog a fizetésünk. Te ezt persze
