Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám - Egri Viktor: A népi kultúra - a tömegek kultúrája. Hozzászólás népi alkotóversenyeink kérdéséhez
A népi kultúra - a tömegek kultúrája A kultúra frontján végzett munka a szocialista építésnek szerves része és egyúttal segítője, támogatója is. A szocialista építésnek ez a megsegítése a tömegek tevékeny részvétele nél kül elképzelhetetlen. A Csemadok ‘‘gvik legfőbb feladata e tömegkulturális élet kibontakozását lehetővé tenni és oiztosí- tani, hogy ilyen módon a tömegek tevékeny részvételén épült kulturális forradalom hathatósan emeije a szocialista épites lendületet. Szeptember havában a Csemadok valamennyi helyi szerve zete gyűlést tart, amelyen megvalasztasra kerülnek a későbbi időpontban megtartandó járási közgyűlések kiküldöttei. Az alapszabályok megvaltoztatása teszi szükségessé ezeket a köz gyűléseket, hogy a Csemadok egesz működését demokratikusabb alapokra fektethessük és egyúttal biztosíthassuk tömegszerve zetté való kiépülését. Ezeknek a közgyűléseknek tartalma ter mészetesen nem csupán a küldöttválasztás, hanem a legsürgő sebb problémák megvitatása is, a sajtoterjesztes, a téli kul- túrmunka előkészítése, a termelés és a béke kérdéseinek meg vitatása És e közgyűlésekkel kapcsolatban valamennyi helyi csoportunk feladata és küldetése, hogy megindítsa a tehetség- kutatás munkáját, a népi alkotóerők toborzását. Lórin z Gyula elvtárs a CSEMADOK II. évi*közgyűlése el nöki zarószavaiban már utalt rá, _ hogy egyesületünknek kor látlan lehetőségei vannak arra, hogy a jövőben uj magyar iro dalmat es művészetet, a népből fakadó új szocialista irodal mat es művészetet teremtsen a népi demokratiKus Csehszlo vák Köztársaságban, megteremtse azokat nemzeti formában és szocialista tartalommal, amit a művészet és az irodalom sztálini elmélete számunkra előír. Szeptemberi közgyűléseink idején meg kell indítani a szer vező munkát, meg kell kezdeni a népi alkotó versenyeket, minden falu döntse el lelkiismeretesen, ki a legjobb énekese, táncosa és színjátszója, hogy ezek a versenyben győztesek ösz- szemérhessék aztán tudásukat a járási versenyeken, az ott győztesek pedig a kerület legjobbja címéért induljanak majd nemes versengésbe. A szeptemberi indulás tehát egy nagyarányú, országos mé retű akció kezdete, melynek célja a hamisítatlan igazi ma gyar népi kultúra fejlesztése. Dolgozóink sorában meg kell találnunk azokat a tehetségeket, akik eredetien, tudásuk leg javával tolmácsolják a nép énekes és táncos kedvét. Ezek a kiválasztottak egy nagy népi ének és táncegyüttesbe tömörül ve kellő vezetés mellett csiszolni fogják tudásukat és mint a népi alkotó erők élenjárói példát mutatnak majd a jövőben minden egyes helyicsoportunknak, hogyan kell ápolni az igazi népi kultúrát, hogyan kell kiemelni mindazt az ertekest, ami a nép körében csak kallódik, vagy már-már a feledés homá lyába merül, egyszóval, „hogyan kell építeni azt a népi kultú rát, amelynek felvirágoztatása a CSEMADOK küldetése'* — ahogy Lőrincz elvtárs mondotta. Hatalmas és gyönyörű feladatok előtt állunk. A régi rend idején, mikor köztársaságunk a tőke uralmat nyögte, ilyen nagyarányú lehetőségeink nem akadtak és ilyen kulturális megmozdulás elindítását tervbe venni nem lehetett Népi de mokratikus rendünkben elértünk a fejlődésnek ahhoz a foká hoz, melyben a nép alkotó erői csirájukból kiviragoznak. szar ba szökkenek, a nép művészete korlátok nélkül fejlődhetik és a dolgozó ugyanúgy megkapja a támaszt művészi képesse gei kibontakozásához, mint építő törekvései kifejlesztésehez. A szomszédos baráti Magyarországon idén tavasszal és nyá ron országos kultúrverseny folyt le, amelynek eredményei ta nulságosak lehetnek számunkra. Ezen az országos kulcúrver- scnyen megnyilvánult a dolgozó nép millióinak nagy szeretete a művészet iránt, megmutatkozott kulturális érdeklődésük és igényük jelentős fejlődése. A mi meginduló versenyeinknek is felzsínre kell hoz mok mind a dal, mind a tánc, mind pedig a díszítőművészét terén mai falvaink évszázados népművészeti értékéit, amelyek talán nálunk még inkább, mint a baráti Magyarországon, úgy szólván feledésbe merültek és amelyeket háttérbe tolt és va lósággal elpusztított a polgári izles álmagyarkodó nepellenes metelye. Az Uj Szó augusztus 2-i számában Hideghéthy Jolán tollá ból igen ízesen megírt martosi riportot közölt, amelyre a leg nagyobb nyomatékkai kell utalnom. Nem kevesebbről van benne szó, mint népi művészetünk meglévő és kallódó nagy ér tékeiről. A cikk írónőjének elbamulása a martosi „tiszta" s*o- ba láttára engem is megejtett. Színes, szőttes vánkosok, virá goktól tarka, föld g érő függöny es az ablak körül a festett tányérok egész sora. Aranytornyos faragott faszekrenyke az itóka számára és piros sz.vekkel, tulipánokkal díszített padok. És ez nem a regi népszínművek színpada, hanem martosi pa- rasztlakas. Vagv nézzük a martosi vőlegény öltönyét: csizma, fekete posztonadrág es ing, melyet a menyasszonynak kell „kimes- terkélni." Fekete posztó mellény ragyogó diszgsmbsorral, fö léje diszes „kebát" és a fejre „bukrétas" pántíikas kalap. De a menyasszony sem marad le az öltözködésben. „Tinánqli” ru hát (tüllruhát) visel, sok ráncos szoknyát és a fejen szép ma gas koszorút. Ezeknek a ruháknak természetes velejárója a lánykérés és a lakodalom népi ceremóniája sok ízes tréfájával, kedves szo kásával, söprődobással, kémény nézegetéssel, dalaival és az „árgyélustánccal." íme, mennyi szín és ötlet, kallódó érték. Mennyi gyönyörű népművészeti kincset és táncot kel! úgyszólván a pusztulástól megmenteni! Meginduló versenyeink nagy feladata dolgozóink százait és ezreit mozgósítani népdalaink és táncaink gyűjtésere és ugyanígy népművészeti értekeink feltárására. Martos nem egyedülálló példa, ott vannak Kéménd, Izsa, a Garam környé ki, csallóközi falvaink! Ezek a falvak büszke örömmel fog ják átadni értékeiket, népi kincseiket, hogy művészi feldolgo zásra, alkotó munkára serkentsék tehetsegeinket és tömegmoz galmunkat gazdagítsák. Mit kell tudni és átérezni énekeseinknek? Elsősorban azt — ahogy Veres Péter írja — „Az író szemé vel a városi kultúrversenyeken*’ című cikkében, hogy a szo cialista kultúrforradalomban a népi kulturmozgalomnak nem annyi a célja, hogy a letűnt polgári szórakoztató ipar helyett újabbat és hatásosabbat szervezzen meg, nem is csupán az, hogy minden eddiginél hatásosabb legyen h,»nem az, hogy új kultúrát indítson e! a népből és a nepnek, most már az egész népnek Ebhez az új, igen egyszerű es termes/etes mértékhez kell mernie mai és holnapi művészi próbálkozásait. Hozzászólás népi alkotóversenyeink kérdéséhez Irta: EGRI VIKTOR
