Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám - Szántó László: A kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti korszak dialektikájáról
Ennek következtében az átmeneti korszak gazdasága a kapita lista es szocialista elemek harca es társadalma osztalytarsada- iom, amely a kapitalizmus társadalmától abban különbözik, hogy annak dialektikus fordítottja. Míg a kapitalizmusban a burzsoázia az uralkodó és a munkásság és dolgozó parasztság az elnyomott osztály, addig itt fordítva: a munkásosztály és a doígozo parasztság osztálya az uralkodó és a burzsoázia az elnyomott osztály. A dialektika abban van, hogy ez nem egy szerű mechanikus megfordítása a kapitalista osztályviszonynak. Éspedig azért nem, mert sem a burzsoázia, sem a munkásság és dolgozó parasztság osztályai nem azonosak a kapitalizmus osztályaival. A burzsoázia azért nem, mert meg van fosztva gazdasági és politikai hatalmától, $ lényegében véve a kuíakság képviseli. A munkásosztály meg azért nem, mert a termelő eszközök kapitalista magántulajdonának megszüntetésével es azoknak a társadalom szocialista tulajdonába való átadásával a munkásosztály lett elsősorban a tulajdonos, a gazda. De a dolgozó es nem kizsákmányoló parasztság társadalmi lényege is dialektikusán megváltozott. A kapitalizmusban mellékes osztály volt, a népi demokráciában szövetséges osztállyá lett. A kapitalizmusban ugyanaz a tőke zsákmányolta ki, amely a munkásságot zsákmányolta ki, csupán a kizsákmányolás for mája volt más, — a népi demokráciában ugyanúgy mentes a kizsákmányolástól, mint a munkásosztály. A dolgozó és idegen munkaerőt ki nem zsákmányoló pa rasztság társadalmi természete dialektikus. Marx megtestesült élő ellentmondásnak nevezte. Miért? Azért, mert termelő eszközöket magántulajdonban birtokoló reteg. de egyúttal dolgozó, idegen munkaerőt nem kizsákma- nvolo réteg is. A kistermelő tehát két ellentét egysége: a bir tokló és dolgozó ember ellentétes egysége. S mivel e két el lentétes oldal feltételezi s ugyanakkor ki is zárja egymást, egvik a másik nélkül nem lehet meg s egyúttal harcban is áll nak, — ezért nevezzük az ilyen egységet az ellentétek ellent mondásos egysegének. A dolgozó parasztság e miatt a dialekti kus termeszete miatt ingadozó a politikában: Egyik oldala, a birtokos, a burzsoázia felé húzza, a másik oldala, a munkás, a proletariátus felé. De ugyancsak szociális természetének ez a Hialektikus, kettős lényege teszi őt alkalmassá arra, íiogy a munkásosztály szövetségese legyen. A monopolista tőke, te hát a kartellek és trösztök uralmának korában a kapitalista gazdasági fejlődés maga cjondoskodik a dolgozó parasztság ki- jozanitásáról es meggyőzéséről. Arról t. i. hogy együgyű bal gaság, mely romlásba visz, makacsul ragaszkodni az „ónálló'', individuális létalaphoz csak azért, mert ez pillanatnyilag bi zonyos spekulációt tesz lehetővé és ílymódon a meggazdagodás délibábjával kecsegtet. A kapitalista konkurrencia kiméletlense- ge tömegcsődökkel, eladósodással, kamatra gürcöléssel és hason lókkal maga kényszeríti be a parasztságot a munkásság gal való szövetségbe. A munkásosztály a lenini-sztálini elmé let vezetésevei segítségére siet a dolgozó parasztságnak s fel világosítással, anyagi és erkölcsi támogatással szövetségessé neveli őt. A szovjet példa mutaja és a népi demokráciák fejlődése megerősíti, hogy helyesen alkalmazott lenini-sztálini politikával a munkásosztály a szocializmus vágányára tudja vezetni a pa rasztságot és a kisiparosságot s belőle a szocializmus teljes ér tékű építőjét formálja. A szocialista indusztrializáció az a politika, amely megteremti a szükséges gazdasági alapot, nem csak az ipar szocialista átlényegülésére, hanem lehetővé teszi, hogy a parasztság elhagyja eddigi individualista gazdasági alapját, amely csak a kistermelést és elavult technika alkalma zását teszi lehetővé, és áttérjen a nagytermelést, a legújabb technika alkalmazását és a tudomány kihasználását lehetővé tevői' szövetkezeti termelésre. A szocialista reprodukció és ak kumuláció, melynek következtében a munkásosztály életszínvo nala gyorsan emelkedik s a szocialista gazdaság fejlődési tör vényévé váljL (fordítva, mint a kapitalista reprodukció és ak kumuláció következtében, ahol is a munkásosztály elszegenyedé- se a törvényszerű eredmeny!) nem korlátozódik az ipar terü letire, hanem a szövetkezeti parasztságra is érvényes. A szö vetkezeti alapon gazdálkodó parasztság gazdagodása, jóléte, életszínvonalának emelkedése a szocializmus törvényszerű kö- vetkezmenye. A szocializmus épülése a népi demokráciákban is folytonosan élesedő osztályban közepette folyik. A legyőzött burzsoázia kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy elvesztett uraimat visz- szahóditsa és ebben az igyekezetében nem válogat az eszkö zökben és módokban. Ezért kell a munkásosztálynak es a dolgozó parasztságnak is mind eberebbnek és erélyesebbnek lennie. Az átmeneti korszak dialektikájához tartozik azonban, hogy ezt az osztáiyharcot a munkásság és szövetségese, a dol gozó parasztság nem azért fokozza, mert a saját osztályhelyze tét akarja így megszilárdítani. Nem. A munkas-parasztszövet- ség azért fokozza az osztályharcot a kapitalista maradék erők ellen, hogy általa teljesen megsemmisítse a burzsoá osztályt i egyúttal megszüntesse az osztályokat általában, tehat a mu»- kásságot is, mint osztályt és a parasztságot is, mint osztalyt- A népi demokráciában vívott osztályharcnak hasonlóképpen, mint a Szovjetunióban, az osztalynélküli társadalmat kell meg szülnie. Persze ez az osztályharc és az életnek a szocializmus felé haladása, szocialista lenyegúvé válása nem automatikus fo lyamat, hanem óntudatos es tudatukat cselekvésre váltam tu dó emberek műve. így volt ez a Szovjetunióban és igy van ez nálunk, a népi demokráciákban is. Ezért érvényes miránk is, amit Sztálin elvtárs 1927-ben mondott erről a szovjet mumcá- soknak: „Ahhoz, hogy a szocializmus építését vezessük, nem elég, hogy helyes rendeleteink legyenek. Ehhez feltétlenül szükséges még az is, hogy a mi szovje+ gazdasági szövetkezeti szerveink élére, az építő munkának minden egyéb pontjára olyan embereket állítsunk, akik értik ezen rendelkezések ér telmet és jelentőségét, akik képesek becsületesen és jóhiszemű en megvalósítani ezeket a rendelkezéseket, akik nem tartják puszta formalitásnak ezen rendeletek végrehajtását, hanem be csület ügyének tekintik azt, s a párttal meg a proletártatussal szemben legelsőbb kötelességüknek." Az átmeneti korszak iskolája az ilyen emberek nevelésének és kiválogatásának. Üj értelmiségi réteg nevelésének kora. A történelem ugyanis arra tanít, hogy minden uralkodó osztály nak megvolt a maga értelmiségi munkát végző embercsoport ja, intelligenciája. A burzsoázia is nevelt mérnököket, orvosokat, ügyvedeket, tanítókat, tanárokat, hivatalnokokat s hasonló embereket, akik helyette, az ő nevében és érdekében vegeztek a szellemi munkát. A burzsoázia iskoláiban nevelt intelligenci ának ezért osztalyjellege volt, habár nem alkotott osztályt. A proletariátusnak ezc»rt át kell nevelnie ezen intelligencia atne- velhető részét és így alkalmassá tennie a szocialista lényegi! szellemi munkára. A munkásosztály és a vele szövetkezett dolgozó parasztság a népi demokrácia segítségével csak akkor hajthatja végre sike resen történelmi feladatát, — embernek ember által való ki zsákmányolását nem ismerő, osztálynélküli társadalom telepí tését, — ha őket a marx-lenini szellemben nevelt és fegyelme zett Kommunista Párt vezeti. Hogy miért? Arra Sztálin elvtárs egyszer tgy felelt: „Azért, mert tudja, mit akar és nem fél a nehézségektől."
