Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám - Fellegi István: A CSEMADOK tagtoborzásának szervezeti kérdéseiről
A CSEMADOK tagtoborzásának szervezeti kérdéseiről * / A CSEMADOK ez évi II. közgyűlése kitűzte magának határozatában azokat a kulturális nép nevelő feladatokat, amelyeket mielőbb meg kell valósítania, ha eleget akar tenni azon hivatásá nak, hogy köztársaságunk szocialista felépítésé ben élén járjon a több százezer lelket kitevő magyar dolgozóknak. Ez a hivatás szorosan összekapcsol minket hazánk többi tömegszervezetével, amelyek a maguk működési területén ugyanezen célt szol gálják. Ebben az általános érvényű célkitűzés ben tehát nincs különbség a CSEMADOK és a Nemzeti Arcvonal többi tömegszervezete között. A CSEMADOK-ra azonban egy olyan további feladat hárul, amely megkülönbözteti a többi szervezettől. E megkülönböztető feladatnak lé nyege: odahatni, hogy a kulturális tömegmozga lom minden eszközével felszámoljuk a magyar dolgozók kulturális és politikai fejlődésében a múltban beállott hézagot. Ezt a nagyjelentő ségű feladatot a CSEMADOK csak úgy lesz ké pes végrehajtani, ha megtalálja módozatait an nak, hogy kulturális munkájába bevonja a vá ros és a falu dolgozóinak legszélesebb tömegeit, egyszóval széles tömegalapokon nyugvó szerve zetté válik. Ez volt az a feladat, amelyet a CSEMADOK II. közgyűlése a szervezeti feladatok közül az első helyre állított. Egy széles keretben lefoly tatott tagtoborzás útján a CSEMADOK taglét számát oly arányban megsokszorozni, hogy az arányosan fejezze ki a hazánkban élő magyar dolgozók lélekszámát. Közgyűlésünk óta a CSEMADOK szervezetek gyakorlati munkájá ban már több ízben felmerült az a kérdés: me lyek azok a módszerek, amelyeket követnünk kell egy ilyen nagyarányú tagtoborzásban? Itt természetesen elsősorban szervezeti módszerek re gondoltak azok, akik a kérdést felvetették. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy a CSEMADOK tömegszervezetté való kiépítésé nek szervezeti feladata nem választható el a CSEMADOK szervezetek kultúrális feladatai tól. Régi igazság, hogy minden szervezet az általa végzett munkában növekszik. A CSEMADOK-nak, mint elsősorban kultúrális szervezetnek munkája a népnevelésre irányul és a megjelölt szervezeti feladatok teljesítésé hez a legeredményesebb módszereket a népne velő munka széleskörű megvalósításában kell keresni. Az őszi kultúrális idény kezdetével, a leg fontosabb mezőgazdasági munkák zömének el végzése után, amelyek ma nagyrészben lekötik falusi dolgozóink figyelmét, megindul a CSEMADOK széleskörű tagtoborzási akciója is. Az akciót két főirányban kell szorgalmaznunk. Egyrészt azon községekben, ahol a CSEMADOK helyicsoportjai már megalakultak, arra kell tö rekednünk, hogy a tagok számát az eddigi tag ság többszörösére emeljük. Nem szorul részletes magyarázatra, hogy egy meglévő helyicsopor tunk sem lesz képes eredményes tagtoborzást folytatni, ha a község eddig még be nem szer vezett dolgozóit a helyicsoport nem győzi meg arról, hogy érdemes a CSEMADOK tagjai közé jelentkezniük, ha nem győzi meg arról, hogy a helyicsoportban minden dolgozó megtalálja a lehetőséget ahhoz, hogy szórakozva művelőd jön. A szervező munkának igen jól bevált mód szere az agitációs párok működése. De ez még nem elég. Nem csak az a célunk, hogy az egyes újabb tagokat nyilvántartásba vegyük, kézbe sítsük nekik a tagsági igazolványt és havonta egyszer beszedjük tőlük a havi tagdíjakat a nél kül* hogy a tagok további kultúrális és politikai fejlődéséről gondoskodnánk. A tagszerzési kam pányt meg kell előznie a helyicsoport által terv szerűen végzett népnevelő munkának és az eredményes tagtoborzás után is az a helyicso port főfeladata, hogy az új tagságot bevonja a kultúrális munkába előadások, kultúrműsorok sorozatos megrendezésével. Mind az előadások, mind a kultúrprogrammok, valamint a jól elő készített taggyűlések segítségével arra kell tö rekedni, hogy bevigyük a dolgozók közé köz gyűlésünk határozatait, hogy tudatosítsuk ben nük a CSEMADOK hivatását és megértessük velük, hogy a CSEMADOK mindennapi életük nek segítőtársa, a művelődés által való felemel kedésnek forrása. Csakis a helyicsoportok foko zottabb aktivitásával érheti ük el, hogy megnö vekedett tagságunk nem lesz u. n. „papírtag ság“. Még szép számmal vannak olyan helyicso portjaink. amelyek ugyan megalakultak, de azóta is tétlenségben tespednek és a falu lakos sága azt sem tudja, hogy ki az elnök, ki a titkár, sőt esetenként még azt sem, hogy van-e a köz ségben egyáltalában CSEMADOK. Érthető, hogy ilyen körülmények között a tagtoborzás csakis eredménytelen lehet, hiszen joggal mond hatja a község minden lakosa, hogy minek is lépne he a CSEMADOK-ba, hiszen a helyicso port semmit sem csinál. Helyicsoportjainknak és népnevelőinknek nagyobb súlyt kell fektetniük ezután a taggyűlé sek tervszerű előkészítésére és megtartására, szem előtt tartva azt, hogy csak akkor számít hatunk a. tagság teljes részvételére a taggyűlé seken, ha számításba veszünk minden olyan kö rülményt, amely a taggyűlések vonzó erejét fo kozza. Számítani kell a lakosság szükségletei nek legjobban megfelelő időpont megválasztá sával, valamint a tárgysorozat részletes előké szítésével. Sohse mulassza el a helyicsoport, hogy a tárgysorozatba rövid kultúrszámokat és egy lehetőleg rövid, de tanulságos előadást is Irta: FELLEGI ISTVÁN, a CSEMADOK főtitkára
