Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám - Szántó László: A kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti korszak dialektikájáról
Az áruló szociáldemokrata ,,teoretikusok" és a burzsoázia „ideológusai" fülsértőén azt vijjogják a munkásság és dolgozó osztályok felé, hogv a proletárdiktatúra a „tiszta demokráciá hoz", a „nemzeti demokráciához" viszonyítva visszafejlődés, mert hiszen a nemzet tiszta demokráciáját egy osztály dikta túrája váltja fel. A szociáldemokrata vezérek nem akarják, megérteni, hogy a burzsua demokrácia lényegében min dig a burzsoázia diktatúrája és a dolgozók börtöne. S viszont a proletárdiktatúra akármilyen formájú legyen is, lényege szerint mindig a proletariátus, a dolgozó parasztság, iparosság és értelmiség demokráciája! Az egész nemzet demokráciájának a „tiszta” demokráciának a felváltása lesz az „egy osztály diktatúrájával'' — üvöltik a Scheidemannok es Kautskyk, az Austerlitzek es Rennerek. . . — írja Lenin — s mi hozzátehetjük: ma ugyanezt vijjogják az Attleek, Schuhmacherek, Greenek és az összes jobboldali szocdemvezetők. — Nem igaz, — feleljük mi — folytatja Le nin. A gazdagok demokráciájának felcserélése lesz ez j sze gények demokráciájával. A kisebbség kizsákmányoló tevékeny ségének, gyülekezési és sajtószadaságának a felcserélése lesz ez a lakosság többségének, a dolgozóknak c*vülekezcsi és sajtószabadságával. Gigantikus világtörténelmi kiterjesztése lesz ez a demokráciának, hazugságból igazsággá való átváltoztatása, az emberiség megszabaditasa a tőke bilincseitől, amelyek aka dályoztak es gúzsba kötöttek mindent, meg a „legdemokrati kusabb” köztársasági burzsoá demokráciát is.” A proletárdiktatúrának vagyis a dolgozó osztályok igazi demokráciájának legtökéletesebb formája a szovjet. Ez az ál lamforma, melyben Sztálin elvtárs szerint „a proletariátusnak gazdaságilag teljesen fel kell szabadulnia és a szocializmusnak teljesen győznie kell. Az oroszországi munkásosztály és a dolgozó parasztság for radalmi felszabadulása, a szovjet formájú proletárdiktatúra intezmenyesítese egy országban csupán nagyszerű kezdete voit a kapitalizmus világméretű felszámolási folyamatának. A munkásosztály es a tőkésosztály között dúló s egyre elkese redettebbé váló harc előbb-utóbb fokozatosan elérkezik az egész kapitalista világban céljához, t. i. a kapitalizmus meg döntéséhez, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti állapothoz s ennek következtében a proletáriátus és a dolgo zó parasztság szövetségének diktatúrájához, amely szövetségijén a fejlettebb osztályé, a munkásságé a vezető szerep. A szovjet proletárdiktatúra és a szocializmus építése e te kintetben közeli jövője és példaképe az egész világ munkás ságának és dolgozó parasztságának. Ezért van nemzetközi jel lege, jelentősége és érvényessége a szovjet átmeneti korszak törvényszerűségeinek. A szovjet formájú átmeneti korszak törvényszerűségének általános, nemzetközi érvényessege persze nem jelenti annak mechanikus ismétlődését 'a különböző kapitalista országok ban. Először is azért nem, mert a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésének következtében a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet Lenin szerint „a demokrácia formáinak, a szocial izmusba való átmenet formáinak sokféleségét fogja megszülni." Valamely adott ország kapitalizmusának sajátossága azonban másodrendű tényező. A fő jellegzetesség és sajátosság abból a tényből ered, hogy ha majd — amint azt Lenin már 1921 ben megmondta — a világ többi népei is elkezdik építeni hazájuk ban a szocializmust, akkor ezt már a Szovjetunió népeinek segítségével, tapasztalataik felhasználásával és a szovjet min ta szerint fogják cselekedni. Lenin felfedte e folyamat dialek tikáját, amikor rámutatott arra a tényre, hogy minden ország mukassága sok eredetiséget, sajátságot fog belevinni a szo cializmusért folyó harcaba. Ilyen sajátságok egyike pl. az a döntő jelentőségű tény, hogy a többi népeknek már egy de- rékbatört imperializmussal kell küzdeniök s ebben a harcban a szocialista Szovjetunió népeinek gazdasági, politikai, kultu rális és erkölcsi segítségét élvezhetik. A nemzetközi és nem zeti elemnek ezt a dialektikus egységét Lenin elvtárs 1921-ben a győztes kaukázusi elvtársakhoz írt levelében így fogalmazta meg: „Ne másoljátok le taktikánkat, hanem önállóan gondol játok át taktikátok sajátosságának okait, feltételeit és eredmé nyeit. Saját országtokban alkalmazzátok az 1917—1921 évek tapasztalatainak szellemét, értelmét, tanulságait s ne a sza vait." Lenin elvtárs e gondolatai öltöttek testet a népi demokrá ciák keletkezésében és szocializmust építő gyakorlatukban. A népi demokrácia u. i. egyike azon sokféle átmeneti formák nak, amelynek lehetőségét, sőt elkerülhetetlenségét Lenin elv- társ előre látta. A népi demokrácia a kapitalizmusból a szo cializmusba való átmenet korszakának új államformája és a szovjet államformával összehasonlítva sajátossága abban van, hogy keletkezése elkepzelhetetlen a Szovjetunió áldozatos és hősi segítsége nélkül. Míg a szovjet állam egyenes és közvet len következménye es gyermeke volt az oroszországi munkás- osztály és dolgozó parasztság osztályharcának, addig a népi demokrácia államai nem ilyenek. A fasiszta terrorral íeigázott nemzetek munkásosztályai és dolgozó parasztsága saját ere jükkel, a Vörös Hadsereg — ezen óriási forradalmi erő — se gítsége nélkül nem tudták volna legyőzni, a burzsoáziát és a kapitalizmust éltető erőket, nem tudták volna uralkodó osz tállyá szervezni a munkásosztályt és szövetségesét, a dolgozó parasztságot es uralmi szerveit és intézményéit kiépíteni. A népi demokráciák szocializmust építő gyakorlatának ere detisége és sajátossága abban van, hogy amíg a Szovjetunió népei teljesen úttörő, felfedező, kizárólag saját tapasztalatuk révén felismert, járatlan úton haladva építették a szocialz- must, addig a népi demokráciák dolgozói már a Szovjetunió népeinek tapasztalatain okulva, vívmányaik és eredményeik felhasználásával és belőlük való tanulással építik a szoci-ü z- must. Egyedül ilyen módon válhatik aztan a népi demokratikus államforma lényegében a proletárdiktatúra feladatai megvalósí tásának azonos eszközévé, mint amilyen a szovjet. Mik ezek a feladatok? A népidemokráciának is meg kell védeni a szocializmus építésének feltételeit a külső ellenség, a kapitalista környezet ármánykodásai ellen. Ezért fejleszteni kell azokat az állami intézményeket, amelyeknek ez a feladata. Másodszor: gondoskodnia kell arról, hogy meghiúsuljanak a belső ellenség, a legyőzött burzsoá osztály erőfeszítései az el veszett hatalom és a „paradicsom” visszaszerzésére. S végül a népidemokrácia államának a szocializmus tervszerű építését megvalósító szervvé kell válnia. Neki kell gon doskodnia, hogy az épülő szocializmussal karöltve emelkedjék a dolgozók anyagi és kulturílis jóléte is. Mivel ez a termelő erők fejlettségének és a munka termelékenysegének függvényé az iparban épugy, mint a mezőgazdaságban, ezért a népidemo krácia főfeladatai közt szerepel a termelő erők fejlesztése, fő kép a nehézipar, a gépeket gyártó ipar fejlesztése, az ország indusztrializálása, munkatermelékenységének emelése, a mun kások szakszerű és politikai nevelése, a mezőgazdasági terme lés új formáinak propagálása és támogatása, stb. Az átmeneti korszak dialektikája azonban az elmondottak kal még távolról sincs kimentve. Az átmeneti korszakról tudnunk kell, hogy az olyan tár sadalmi fejlődési szakasz, amelyben a kapitalizmus erői ugyan már le vannak győzve, de azért még életerősek s viszont a szocializmus erői már győztek ugyan, de azért még fejletlenek.
