Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 1. szám - Lőrincz Gyula: Fucsik üdvözletével…
I. ÉVFOLYAM — 1. SZÁM Bratislava, 1951 szeptember 1. Megjelenik minden hónap elsején.- Kiadja: A Csehszlovákiai Ma gyar Dolgozók Kultúregyesiilete - Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Ul. Červenej Armády 38 - Főszerkesztő: Szabó Béla -- A szerkesztőbizottság tagjai: Báíky László, Egri Viktor, Fábry István, Fellegi István, Lőrincz Gyula, Dr. Sas Andor - Nyomja a Západoslov, tlač, Komárno . Engedélyezte a PIO 20.696/51-11,/ III. sz rendeletével. CJ-ueilk ödiuiz... Induljon Fucsik szavaival a Fáklya, Fucsik szavaival, aki örök fény, világosság, fáklya kell hogy legyen min denki előtt, mindenki számára, aki az igazság, a szabad ság, az emberi jogok,, a szebb és jobb élet, az űj ember, egyszóval a szocializmus megteremtéséért, a tartós béke megőrzéséért veszi kezébe a tollat. Ez év június 22-én és 23-án tartotta a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultűregyesülete, a Csemadok második évi közgyűlését. A Vigadó nagytermét az államférfiak képei mellett a kultúra három legkiválóbb harcosának, Gorkijnak, Petőfinek, Fucsiknak képe díszítette, mikor a küldöttek, a csehszlovákiai magyar dolgozók legkiválóbb- jai, kifejezésre juttatták azon kívánságukat, hogy kultu rális életünk további fejlődése megkívánja azt, hogy in dítsunk egy olyan folyóiratot, amely bőségesen foglalkozik az új. a szocialista kultúra kérdéseivel, amely megismerteti velünk a Szovjetunió kultúráját, a népi demokráciák kul túráját, amely megismerteti a miénket is, a mi fejlődő kultűráHs életünket a velünk egy országban élő nemzetek kel. valamint mindazokkal akik határainkon túl érdeklő déssel és örömmel nézik, hogy hazánkban Pártunk és kormányunk a sztálini nemzetiségi politika elveinek gya korlati megvalósításával hogyan segíti elő az itt élő magyar nemzetiségű dolgozók kultűrális fejlődését. A Csemadok közgyűlés küldötteinek vágya teljesül, elindul útjára a csehszlovákiai magyar dolgozók kultúrpolitikai folyóirata a Fáklya. A Fáklya szerkesztőbizottsága úgy határozott, hogy el követ mindent annak érdekében, hogy hazánk legkiválóbb publicistájának, az igazságért folytatott harc hősi halott jának, a cseh nemzet és minden szabadságszerető nép büszkeségének, Fucsiknak születése évfordulójára meg jelenjen a csehszlovákiai magyar dolgozók kultúrpolitikai folyóirata, a Fáklya. Nem véletlen, hogy Fucsik nevével indulunk, nem vé letlen, hogy Fucsikot idézzük kultúr-politikai folyóiratunk első számában. Még magam előtt látom a fiatal, vidám Fucsikot, ahogy 1931-ben a fiatal haladó magyar értelmi ség kongresszusára eljött és hallom a szavait, amelyeket most idézek: „Tisztelt kongresszus! A cseh munkásság s a cseh forradalmi értelmiségiek üdvözletét hoztam el néktek, — így kezdi Fucsik, majd folytatja. —Ez az üdvözlet azonban nem lehet és nem maradhat puszta ud variassági aktus. A forradalmi proletariátus nem él üres formalitásokkal. A nemzet, melynek tagjaként vagyok itt, uralkodó nemzet ebben az országban Nem vagyok azon ban tagja e nemzet uralkodó kisebbségének, nem is ez az uralkodó kisebbség küldött engem. Küldetésem feladata, hogv e nemzet elnyomott és szenvedő túlnyomó többségé nek üdvözletét tolmácsoljam nektek.” — Itt Masarykék cen zorának jóvoltából 10-12 sort nem tudok idézni a szá munkra oly drága és becses szavakból, amelyeket Fucsik hozzánk intézett. Idézem csak azt, amit a cenzor megha gyott az utókornak. Fucsik így folytatta. — ,,A magyarok nemzeti felszabadulásáért nemcsak ti, magyar értelmisé giek harcoltok a magyar proletariátus soraiban, a magya rok nemzeti felszabadulásáért küzdünk mi is: munkások, prágai, brünni, hragyeci, osztravai értelmiségiek s a többi elnyomott nemzetek milliói. Üdvözletünk egyben ünnepé lyes jelentkezés abba a nemzetközi egységfrontba, amely lépésről-lépésre, ha veszteségekkel is, de győzelmesen ha lad a szabadság felé. Mindig kevés közvetlen kapcsolat volt köztünk. Hiányt jelentett ez nekünk is, ti néktek is. Ma,, amikor a ti mun kátokat látom, látom azt is, mi mindent tanulhatunk mód szeretekből. Tanulni is fogunk. Ez az iskola a felszaba dulás útjára tanít.” Ezekkel a prófétikus szavakkal szólt hozzánk az élet vidám fiatal Fucsik, a cseh nemzet, a cseh munkásosztály, a forradalmi proletáriátus küldöttje 1931-ben. Hogy ezt A CSEMADOK KULTÚRÁLIS ÉS POLITIKAI FOLYÓIRATA IRTA: LÖRINCZ GYULA
