Nagy Béla: FTC napló különkiadása. Az FTC válogatott labdarúgói 1902. október 12.-1977. október 12.
Évtizedes sikerek
egyaránt biztos a dolgában, s hogy a következő perc újra magyar gólt hoz, az csak teljessé teszi a nagy örömet. Avar Kalmártól kapja a labdát, Táncosnak továbbítja, s a szélső után már reménytelenül szalad a half, úgy hogy a nyurga Pasche kénytelen elhagyni kapuját, hogy a szélső elébe fusson; Táncos azonban mindenkinél gyorsabb és Pasche mellett az üres kapuba gurítja az 5. magyar gólt! A gólrúgó kis szélső nagy lendületében túlfutott a kornervonalon, be a közönség közé s a diadalmámorban úszó nézők alig akarják kiadni a kezük közül, úgy ünnepük, pedig a társai is rohannak hozzá gratulálni. A második félidő 42. percében Mándi előrerúgott labdája Kalmár melléről pattan Vöröshöz, aki befelé húz és csaknem a túlsó oldalra szalad át, ott Lykának passzol, ez meredeken adja előre Avarnak, és az újpesti tank fordulásból, gondolkodás nélkül továbbítja a labdát a svájci kapu alsó sarkába, 6:2! A mérkőzés végén a közönség pillanatok alatt elözönli a pályát, a játékosok csaknem eltűnnek közöttük a hullámzó emberrengetegben. Azután megjelennek a fehér mezek a fejek felett: a közönség a vállain viszi ki a pályáról Tánczost és Avart, majd az újonc Lázár Gyulát. .. Lázár teljesítményét így értékelték: ,,A fiatal ferencvárosi half nem találkozott beállításakor mindenütt teljes bizalommal. Lázár azonban legyőzte a kritikusokat, s megnyerte az egész sporttársadalom dicséretét, megelégedését. Az első félidőben a csapat kiemelkedően legjobb haltja volt, nagyszerűen fogta az ellenfél csatárait és fényesen passzolt. Az emberek nem akarják elhinni róla, hogy művész. Ezúttal virtuózzá nőtt!” Táncosról így írtak: „Ha csak egy kicsit sikerül amit ez a parányi ember akar, akkor őrjöng a tömeg, hogy milyen szép és, hogy miért csak a II. félidőben fedezte fel a meccs egyik hősét, ötvenkilós ember, aki a behemót csatársorban lendítő kerék!” Befejezésül idézzük a Nemzeti Sport két mondatát a szép siker pillanatairól: „Diadal! Diadal! Kemény és nem könnyű mérkőzésen legyőztük Svájc válogatott csapatát. A próba nem volt egyszerű, mert a svájci csapat szívós ellenfél volt, de annál nagyobb az örömünk, amikor a 6:2-es gólarányra gondolunk.” 1937. szeptember 19. Hungária út, 27 000 néző. MAGYARORSZÁG—CSEHSZLOVÁKIA 8:3 Góllövők: Sárosi dr. 7 (!), Zsengellér Ül. Riha, Rule, Nejedly. A magyar válogatott összeállítása: Csikós (Phőbus) — Futó (Újpest), Korányi (Ferencváros) — Magda (Ferencváros), Turay (Hungária), Dudás (Hungária) — Sas (Hungária), Sárosi dr. (Ferencváros), Zsengellér (Újpest), Cseh II. (Hungária), Kemény (Ferencváros). „Az első félidő eléggé kiábrándítóan 2:2-es döntetlennel végződött. A magyar öltözőben izgatott haditanácsot tartottak, s itt a tények nyomása alatt alakult át a belsőhármas, és nyerte el Sárosi középre kerülésével klasszikus formáját. Cseh jobbösszekötőt, Zsengellér pedig balösszekötőt játszott. Már a szünet utáni első percben látni lehetett, hogy ez az „agytröszt" igazi összeállítása. Szinte valamennyi magyar játékos feljavult, s a szüntelenül mozgó Sárosi csak úgy vonzotta magához a labdákat. Már a hatodik percben megszületett az első eredmény, egy partdobás után Cseh 103
