Nagy Béla: FTC napló 1931-1933

1932.

csapata a döntőben ez volt: Szántó (légsúly), Szakái (harmatsúly), Márton (pehelysúly), Szenes (könnyűsúly), Ecsegi (weltersúly), Fehér (középsúly), Csiszár (kisnehézsúly), Szigeti (nehézsúly).

február 7.

,,A Szelky Ottó emlékverseny minden várakozáson felül jól sikerült. A zsúfolt nézőtér előtt versenyzőink remek küzdelmeket vívtak. Papp dr., Tunyogi, Keresztes és Matura pompás akcióit zúgó tapssal jutalmazta a közönség."

A magyar birkózósport márkás nevei! Legnagyobb örömünkre a ferencvárosi Tunyogi hamarosan az olimpián is bizonyított.

február 10.

Az FTC közel 100 fős úszószakosztálya a Velencei-tó környékén és a tó jegén 25 km-es téli túrát rendezett. Az útvonal: Agárd—Pákozdisziget— Gárdony—Agárd volt, a túrát Angelusz Béla és Forray József vezette.

★ ★ ★

Lassan az amatőr FTC labdarúgói is megkezdték a munkát. A téli szünet alatt azonban két kiváló játékosunk — Somlai Rezső és Havas Béla —• is vándorbotot vett a kezébe, s külföldre távozott. Talán nem érdektelen, ha a Nemzeti Sportban megjelent levélkivonatból idézünk:

„Ezt írja Havas Béla Nizzából. Kéri Tibold elnök urat és a Zsazsa bácsit, meg a szurkolókat, hogy ne haragudjanak rá, de kénytelen volt nyomasztó adósságai miatt elmenni. Itthon nem bírta azokat kifizetni, míg ott olyan jól keres, hogy gond nélkül elintézi a szülei hitelezőit. Zsazsa bácsit külön kéri, hogy ne haragudjon reá és köszöni, hogy vele annyit vesződött és futballozni tanította, amit soha, de soha nem fog elfelejteni. Az FTC játékostársai pedig szintén ne haragudjanak reá, hogy éppen most hagyta el őket, amikor a bajnokságba is beleszólhatnak. De hát a szegénység olyan rossz dolog. A fiúk azért is mutassák meg, hogy ha két játékos el is ment, velük mindig számolni kell azért."

A megélhetés utáni hajsza sok sportembert sodort a világ különféle tájaira. Kitűnő ökölvívónk Széles János is évek óta profiként kereste már ekkor kenyerét. Vele kapcsolatban is feljegyeztek egy történetet.

„Fradi B-közép működik Montevideóban. Az, hogy a fradi-tagok egyre szaporodnak, abban legnagyobb érdeme három fiúnak van: Gráf István, Fürst Lajos és Poldi, a magyar vendéglő közkedvelt zongoristája. Legutóbb Széles, az FTC volt ökölvívója meccseit itt Montevideóban, s a mérkőzés után a Fradi B-közép montevideói tagjai meghívták Szélest egy pohár borra. Széles gyanútlanul foglalt helyet a zsúfolt törzsasztalnál, de egyszer csak meglepődött. Poldi vezénylete mellett ugyanis a zenekar belevágott és a Fradi-indulót játszotta hibátlanul. De még nagyobb lett a meglepetése, amikor észrevette, hogy a vendéglő egész közönsége feláll és együtt énekli, hogy: „Zöld-fehér a mi színünk..." Bizony kijött a könny a kis Széles szeméből, mert odaát Buenos Airesben ilyesmit nem tapasztalt. Kérdeztem is tőle, hogy hol szeretne inkább lenni? Erre azután mégjobban elbúsult Jancsi, s csak ennyit felelt: — Legszívesebben otthon szeretnék lenni Budapesten, az Üllői úton ..."

43