Nagy Béla: FTC napló 1928-1930
1929 már az MLSZ tiltó távirata ellenére játszott le a csapat, mindenki úgy gondolta, hogy a csapat hajóra száll és elindul hazafelé. Ehelyett vasárnap távirat érkezett és ebben a táviratban a vezetőség jelenti, hogy Buenos Airesböl visszautazott túrájának első állomására, Sao Paulába, ahol az állam válogatottjával vasárnap megmérkőzik. augusztus 17. Sao Paulo—Perencváros 2:1 „Húszezer néző jött ki a nagy hőségben lejátszott mérkőzésre. A válogatott nagy levanskedvvel feküdt a küzdelembe és már a 10. percben gólt ért el. A mi játékunk nem tudott eredményes lenni, pedig a mezőnyben sokat voltunk írómban. A 37. perc újabb eredményt hoz az ellenfélnek, míg öt perc múlva szabályos gólunkat nem adja meg a bíró. A II. félidőben Takács II. húsz méterről remek gólt lőtt. Hiába volt ezután a nagy fölény, lehetetlen volt egyenlíteni ...” Ezután végre elérkezett a végső búcsú. A Ferencváros bár még hónapokig játszhatott volna Dél-Amerikaban, — annyi ajánlata volt — mégis elindul haza, ahol mar türelmetlen ezrek várták a „sikercsapatot.” A Ferencváros volt az első európai együttes, amely szenzációs győzelmeket aratott az olimpiai bajnok otthonában. Dél-Amerikában meccseket nyerni, ez eddig csak utópia volt idegen csapatok számára. A Ferencváros szenzációs eredményei bejárták az egész világsajtót és tisztelgésre kényszerítették a labdarugóvilág nemzeteit. Ezután joggal gondolhatjuk, hogy idehaza diadalmenet vurta a ferencvárosiakat. Az MLSZ azonban az engedély nélküli mérkőzések miatt drákói szigorral intézkedett: a Ferencváros játékjogát felfüggesztette! További intézkedésig sem bajnoki, sem nemzetközi mérkőzést a csapat nem játszhatott! Amikor a dél-amerikai magyarok megtudták a Ferencváros ellen hozott határozatot, nagyon felháborodtak és igen indulatos, erős szavakkal reagáltak a sajtón keresztül: „A legutóbb hozzánk érkezett budapesti napilapok és sportújságok hatalmas hasábokon keresztül foglalkoznak azzal az ítélettel, amelyet az MLSZ országos intézőbizottsága hozott a Ferencváros engedély nélkül meghosszabbított túrája ügyében. Mi dél-amerikai magyarok, akik végignéztük a Ferencváros túráját, sütkéreztünk a győzelem ragyogó fényében, learattuk a sikerek gyümölcsét és látjuk azt, hogy ezek a sikerek a magyar nevet olyan magas piedesztálra emelték, amit sem a zöld asztalnál kötött politikai egyezmények, barátsági szerződések és diplomáciai tárgyalások soha el nem érhettek volna. Megdöbbenéssel vesszük tudomásul ezt az ítéletet és már most, jó előre kijelentjük, hogyha ez jogerőre emelkedik, akkor mi, dél-amerikai magyarok konzorciumot szervezünk és saját költségünkre ismét kihozatjuk Dél-Ameri- kába a Ferencvárost. Dél-Amerika lakóinak kilencven százaléka eddig nemcsak azt nem tudta, hogy Budapest hol van, hanem nagyrészének még arról sem volt fogalma, hogy Magyarország egyáltalán létezik. A dél-amerikai nagy napilapok, amelyek átlag négy—ötszázezer példányban jelennek meg, 15—20 esztendős fennállásuk óta összesen sem foglalkoztak annyi magyar névvel, magyar érdekkel, mint az utolsó három hónap alatt. A mai napon különben a következő táviratot adtuk fel: A magyar kolónia hatalmas felháborodással fogadta a Ferencváros ügyében hozott ítéletet — drótválaszt kérünk, megnyugtatásul a végleges ítéletről." (Dél-Amerikai Magyar Hírlap, 1929. szeptember 14.) 62
