Nagy Béla: FTC napló 1928-1930
1929 Anélkül, hogy az események elé vágnánk, megjegyezzük, hogy a Ferencváros a későbbiekben játékjogát visszakapta, csupán a vezetőséget büntették meg. Szigeti Imrét, a túra vezetőjét egy életre lehetetlenné tették, s bár az igaz, hogy a játékosok imádott „atyja" Szigeti, nem volt egy „grállovag” (lóverseny, kártya stb.) — ellenfelei, irigyei kihasználták a kritikus helyzetet. Mennie kellett... A játékosok ragaszkodása szinte nem ismert határt: a döntés miatt nem akartak pályára lépni! A józanabbak azonban megértették velük, hogy a Ferencváros nem egy ember, hanem egy sportegyesület, amelynek bizonyos rendelkezéseket éppen úgy be kell tartania, mint más területen intézményeknek vagy egyesüléseknek. augusztus 31. Szombaton délután érkezett meg Bordeauxba a Massilia és rajta a Ferencváros Dél-Amerikából jövő diadalmas csapata. Mint ekkor kiderült, a Massilia erős késéssel érkezett, mert négy nappal előbb léket kapott a hajó a nyílt tengeren, és 12 szivattyú dolgozott állandóan, hogy a hajó ne süllyedjen túl mélyen a normális vonal alá. Ez természetesen erősen korlátozta a hajó sebességét. A kihajózás körülményessége folytán nem érték már el az ötórai gyorsvonatot, úgyhogy csak éjjel indulhattak tovább Párizs felé. A hangulat jó volt a fiúk között, már mind magyar újságot kért, szomjúhozták a hazai híreket. Tóth István a csapat trénere szerint óriási missziót teljesített a Ferencváros csapata. Ügy erkölcsi, mint anyagi mérlegében szenzációsan sikerült a túra. Amikor Potya értesült arról, hogy az itthoni közvélemény a csehszlovákok elleni mérkőzésre a ferencvárosi tizenegyet akarja magyar válogatottként pályára küldeni, a következőket mondta: — Bármennyire is megtisztelő ez a terv és bármennyire is vállalnánk a megbízást normális körülmények között, ezúttal szó sem lehet róla. A játékosok mind kifáradtak, túljátszottak. A sikerek idején is higgadt, józan gondolkodású edző szavai ezek. Tóth Potya István ilyen volt . . . szeptember 3. Pluhár István, a Nemzeti Sport főmunkatársa Győrig elébe utazott a Ferencvárosnak, hogy a fiúk első megnyilatkozásait papírra vesse: „Megjött a Fradi Dél-Amerikából! Megjött mégpedig teljes létszámmal. Ahogy mindenkor megérkezett a zöld-fehér gárda teljes egészében, bármilyen részét járta is a világnak, bármilyen kecsegtető ajánlatokkal halmozták is el azokat a játékosokat, akik a ferencvárosi zászló alatt immár tengeren innen és tengeren túl olyan hatalmas szolgálatot tettek a magyar sportnak. Amikor a győri pályaudvarra berobog a párizsi gyors, s a kocsira kapaszkodunk, az ablakból a jólismert futballista fejek tekingetnek szét boldog mosollyal. Mindenki örül, hogy pár óra múlva Budapesten áll meg vele a vonat. A kocsi hamarosan megtelik, hiszen Potya fia, a Takács testvérek szülei, s még egynéhány ferencvárosi hozzátartozó utazott a csapat elé Győrbe, hogy minél előbb a fiúk nyakába borulhasson. Az egyik csoport el is kerülte a vonatot. A túlbuzgó drukkerek Hegyeshalomig akartak a vonat elé menni, s így elkerülték azt. Ebben a csoportban van Hunglerné is, a 63
