Nagy Béla: FTC napló 1921-1925
1923. döntetlent ért el vele szemben olyan játékkal, amely az osztrák szakembereket, is — Meisl Hugóval együtt — őszinte elismerésre késztetett. A nagy találkozás elé a bécsi sportközönség is érthető várakozással tekintett. A szombati gyönyörű idő, a két kiváló csapat egyaránt azt sejtette, hogy hatalmas publikum fogja végignézni a csapatok küzdelmét. A szeszélyes időjárás azonban mindent megváltoztatott. Még szombaton ragyogott a nap, de vasárnapra megeredt az eső és szakadatlanul tartott d. u. 3 óráig. A csapatok vezetői az utolsó percig tárgyaltak, hogy vajon megtartsák-e a mérkőzést. Az Amateure vezetősége mindenáron a mérkőzés elhalasztása mellett volt. Majd azt az ideát vetették fel a bécsiek, hogy kétszer 30 perces mérkőzést játszanak a csapatok, amibe azonban Szigeti Imre, az FTC vezetője nem volt hajlandó belemenni. A sportszerű felfogást végre a bécsiek is magukávé tették. Súlyos érvként esett latba az is, hogy elővételben már 8 millió korona áru jegy kelt el. Ez azonban nem változtatott már a kellemetlen helyzeten és a mérkőzésre mindössze 1500 ember ment ki. Nagy lendülettel támad az FTC és a 15. percben megszerzi a vezető gólt. Eisenhoffer tör ki, s a rárohanó bekkek előtt a labdát Patakinak tolja le. Lohrmann kiszalad, de a lövést már csak visszaboxolni tudja és Kelemen az eléje pattanó labdát a kapuba rúgja. Lohrmann és a két hátvéd is nagy rössel rohantak az üres kapu felé, a labdát azonban már elfogni nem tudták, de Tangier futás közben alaposan belerúgott a góllövő Kelemenbe. Kelemen összeesik, s kiviszik a pályáról. Kelemen helyét Egri foglalja el. A 28. percben esik a kiegyenlítő gól. Vecsera jó labdával szalad el és centerez. Blum elfogja ugyan a labdát, de a szemfüles Schaffer rajta van, beleugrik és a következő pillanatban lövése a hálóba akad meg. Weisz elfoghatta volna a labdát, de nem vetette magát idejében. Az Amateur fölénye most állandósul. Az utolsó percben ugyan az FTC szép támadást vezet, de a mérkőzés sorsán ez már nem változtat. A védelem legjobb embere és egyúttal a mezőny legjobb embere Hungler II. volt. Minden helyzetben feltalálta magát, tiszta rúgásokkal szabadította fel kapuját és a szerelésben is otthon volt. Külön specialitása a nagyszerű ollózás, amit nemcsak kecsesen, de hasznosan is végez és amiért a jó bécsiek nem győzték eléggé csodálni.” október 21. Két fradista a magyar marathoni futás mezőnyében! Az atléták a gödöllői országúiról a Hungária krt.-i pályára futottak be, ahol az MTK—KAC bajnoki mérkőzést játszották. „Tomboló éljenzés fogadta az MTK-pályán Király Pált (ESC), amint a marathoni verseny győzteseként megjelent a pályán és végigfutotta az utolsó kört. Mikor eldördült a három revolverlövés, amely a kapun megjelentét jelezte, a futballmeccs megállt, a közönséq felemelkedett, s a láthatólag naqyon kimerült Királyt régen látott, s hallott üdvrivalgás fo- fogadta, s végiq tomboló taps kísérte. Nyakába akasztják a babérkoszorút, s örömmámorban viszik be az öltözőbe. Azután jönnek a többiek, Brenyovszkyé a 2. hely, azután Zöllner, Bese, a szegedi Frank, a ferencvárosi Érti és a többiek, összesen hu- szonketten.” A hatodiknak beérkező Érti. Mihályról így írtak: „Érti szorgalmas, régi, megbízható versenyző, aki nem kelt csalódást. Ellene óvást 54
