Nagy Béla: FTC napló 1921-1925
1922. január 10. „A múlt év december hónapjában mintegy karácsonyi ajándékképen kelt életre ismét az FTC-nek immár nyolc esztendeje alvó vívószakosztálya. Az FTC 1914-ben a II. osztályú csapatbajnokságot nyerte meg; a háború kitörésekor vívói bevonultak s így a szakosztály nem működött. Legjobb vívója Becker főhadnagy elesett a többiek a háború után nem álltak tréningbe. Most végre ismét működésbe kezdett egy lelkes kis csapat, azzal a szándékkal, hogy a vívás terén is olyan érdemeket szerezzen a klubjának mint amilyeneket szerez annak többi szakosztálya. A szakosztály elnöke Mattyók százados, intézője Petőcz Ákos dr. A versenyeken egyenlőre a régi gárda fogja képviselni a zöld-fehér színeket; Kleckner József, Horn K. Lajos, Mattyók László és Pick Jenő. Gaczman mester vezetése mellett kedden, csütörtökön és szombaton este 6—9-ig van vívás a klub vívótermében." Az újjáéledt szakosztály sajnos nem sokáig tevékenykedett, eredmények hiányában szép csendben megszűnt. .. január 17. A FTC labdarúgó — csapata ezen a keddi estén érkezett haza zavaroktól terhes olaszországi túrájáról. A bonyodalmakat az okozta, hogy az olasz szövetség két pártra szakadt és az egyesületek egyik fele a régi, a másik az új szövetséget ismerte el. Az FTC mindkét tábor csapataival mérkőzni kívánt, amely zavart váltott ki — olyannyira, hogy idehaza sokszor napokig nem tudták, hogy kivel játszik az FTC. Az FTC olaszországi útjáról a Sporthírlap írt összefoglalót: „Amikor a vonat begördült az FTC játékosok az ablakoknál állottak és jókedvűen énekeltek. Percekig tartott amíg a játékosok és a kísérők lekerültek a vonatról, ünneplések, szavalatok nem történtek, s ilyen körülmények között a játékosok csakhamar elszéledtek. Egyedül Malaky Mihály körül képződött egy kisebb embergyűrű. És Malaky Mihály szokott mosolyával beszélni kezdett a túra részleteiről. A mi olasz kirándulásunk a zavaró körülmények ellenére a lehető legszebb rendben és a legsportszerűbben folyt le. Hogy a csapat mérkőzéseire rátérjek: Speziában egy napi pihenő után állottunk ki az FC Spezia ellen, s bár nagy fölényben játszottunk, csak 3:1 arányban győztünk. Az olaszok természetesen a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkoztak a csapat mutatott játéka felől és este a banketten is olyan szeretetben részesültünk, amit ritkán tapasztalhattunk. Van az olaszoknak egy régi kedves szokásuk: az, hogy a csapat- kapitányok a mérkőzések előtt egymásnak virágcsokrot nyújtanak át és megcsókolják egymást. Ez a jó szokás azonban a banketten is megismétlődik. Ekkor az elnökök csókolóznak egymással. Nekem tehát hat banketten hat baráti csókot kellett váltanom az olasz elnökökkel. Az első speziai mérkőzés után szerdán újabb játékra állottunk ki az FC Spezia ellen. Ennek a meccsnek azonban inkább tréningszerű jellege volt, amelyhez képest a belépődíjakat is jelentősen mérsékelték. A játékban mi folytonosan változtattuk csapatösszeállításunkat és így is 7:0 arányban győztünk. Meg kell még jegyeznem, hogy útipodgyászunk Bozen- ban elveszett, de azután megkerült és így az első meccset idegen felszerelésben játszottuk le. Egyheti speziai tartózkodás után átrándultunk Livornóba, ahol mintegy 5000 főnyi nézőközönség várakozott ránk a pályaudvaron; s mindjárt 21
