Nagy Béla: FTC napló 1921-1925
fogadósra vittek bennünket. A vendéglátóink nagyokat ittak az ünneplés végén és végletekig csodálkoztak azon, hogy az FTC játékosok csak megízlelték a gyöngyöző borokat, a meccsre való tekintettel azonban csak egy kortyot ittak. A mérkőzés délután nagy közönség jelenlétében vette kezdetét, A játék folyamán már 4:0-ra vezettünk, amikor az olaszoknak sikerült egy gólt elérniök. Már-már azt hittük, hogy 4:1 arányban győzünk, amikor a bíró lefújta a játékot, a játékosok megálltak, majd továbbrúgták a labdát, s a labda az üres kapuba került. A bíró azon a címen, hogy nem ő sípolt, hanem valaki más a publikum köréből, a gólt megadta .. . Livornó után Verceliibe vitt az útunk. Reggeltől estig utaztunk, míg odaértünk. A játékosok a hosszú úttól és az ünnepléstől fáradtak voltak ugyan, de még így is három -négy góllal győzni kellett volna. Még soha nem láttam ilyen peches meccset: folytonosan mi támadtunk, szebbnél szebb akciókat vezettünk és helyettünk az olaszok rúgták a gólokat. Az első gólt azért ítélte meg a bíró, mert Takács állítólag a kapuvonalon belül állva, de előrehajolva fejelte ki a labdát. A bíró elismerte, hogy a labda nem volt a kapuban, de mivel Takács belül állt a" kapuvonalon, nem volt játékban — így a labda ha Takács nem fejeli ki feltétlenül bejutott volna a kapuba. A második gól elfogadható helyzetből eredt, de még ekkor sem szenvedett kétséget a győzelmünk, olyan fölényben játszottunk. A második félidőben azonban az olaszok a havas és hántolt rizzsel felszórt pályán olyan kétségbeesett védekezést fejtettek ki, hogy amíg mi hat (!) kapufán kívül semmi egyebet nem értünk el, ők egy újabb gólt lőttek: kettős hands után a játékosok valamennyien megálltak, az egyik olasz szinte viccből begurítja a labdát mire a bíró — gólt ítél. Kikaptunk 3:0-ra! A lapok másnap valamennyien elismerték, hogy klasszisokkal álltunk a Pro Vercelli fölött, de elismerték ezt az olasz klub vezetői is. A Vercelli vereség után kettőzött erővel dolgoztak a fiúk és íqy történt meg, hogy a firenzei mérkőzésen 8:0-ra verték meg újabb ellenfelüket. A firenzei csapatban a magyar Viola is játszott, s bár ma is kitűnő formában van, az FTC csatárokkal nem tudott megbirkózni. Viola fiatal feleségének nemrégen kisfia született, akit Dante kútjánál kereszteltek meg. Ezzel tehát Dante kútja is bevonult a magyar sporttörténelembe. A firenzei mérkőzés után rövidesen Velencébe utaztunk. Megtekintettük a csodaszép várost, majd vasárnap délután 8:1 arányban győztük le a Venezia nevű csapatot. A velencei mérkőzés után, éjjel 12 órakor szálltunk vonatra, hogy Bécsen át hazautazzunk. Az indulásig együtt voltak velünk az olaszok, és szeretetüknek ezernyi jelével halmoztak el bennünket. Amikor a vonat kigördült a velencei pályaudvarról, még egyszer felhangzott a már jólismert „Ev- viva Ungherese" kiálltás, amely egész Olaszországban végig kísért és mi meghatóban búcsúztunk olasz barátainktól. Tizenegy órára járt már az idő, amikor Malaky Mihály befejezte szavait. Malaky búcsúzóul útitáskájába nyúlt és két narancsot nyújtott át, mintegy jutalomképpen. Az osztrák fináncok miatt mindössze csak 15 narancsot hozhattam haza — mondotta — és nevetve tette hozzá, hogy az olasz túrából — az emlékeken és az intrikákon kívül — csak ez maradt meg neki. És most már nem is tizenöt, hanem tizenhárom, ami mindenesetre jó kabala a jövő évi turnéra ...” 1922. 22
