Nagy Béla: FTC napló 1911-1921

1919.

be áldott dolog most magyarnak, munkásnak lenni. Minden okunk megvan arra, hogy boldog örömmel üdvözöljük a proletár uralom megvalósítását. Proletárdiktatúra! Ügy ébredt fel egyik napról a másikra erre a szóra az ország népe, hogy elképedt ámulattal kérdezte magától, hogy lehet-e ez valóság, vagy pedig valami csoda történt. Kétségtelen, hogy a sport előtt is a káprázatos lehetőségek kapuja tárult fel ..." így érezték ezt a sportvezetők és sportolók nagy tömegei is, hiszen a tanácskormány a nehéz gazdasági és politikai helyzet közepette a sport szocialista átszervezésének tervével is foglalkozott. A sportolók pedig talán még lelkesebben űzték kedvenc sportágukat.

március 30.

Az FTC a gödöllői országúton rendezte 5 km-es gyaloglóversenyét, amelyet Szabiár Péter nyert 26:10,6 idővel.

A Törekvés-pályán elért 1:0 arányú FTC-győzelem már nem volt ilyen sima. Már a délelőtti ifjúsági, majd a II. csapatok mérkőzésein is kitűntek a Törekvés játékosai ritkán látható keménységükkel. Az első csapatok mérkőzéséről így tudósított a Sporthírlap:

,,A II. félidő 43. percében egy Törekvés támadás alkalmával Wiener faultolta Lottkát, mindketten a földre kerültek, a labda azonban tovább gurult. Vértes bíró igen helyesen lefújta a faultot. Közben azonban Úrik a labdával startoló Hermannt úgy altesten rúgta, hogy az elterült a földön. Erre a bíró Urikot, — aki a játék folyamán is folyton protestált — kiállította. A közönségnek a Törekvés kapuja mögött elhelyezkedett része a bíró ítélkezését nagy zajjal fogadta, s a játék hátralevő részét állandó közbekiáltásokkal zavarta. A publikum izgága elemei azonban nem elégedtek meg ezzel, hanem a játék befejezése pillanatában a pályára rontott és tettleg inzultálta a bírót, akit, ha néhány FTC vezető és a két határbíró saját testével nem védett, alighanem félholtra vertek volna. A botrányból kifolyólag a bírók bojkottálni fogják a Halom utcai pályát. A mérkőzés egyetlen gólját Gansl lőtte az első félidő 39. percében. Ezen kívül mindkét csapat több kapufát is lőtt."

április 6.

A Tanácsköztársaság ideje alatt sajnos csak egyetlen válogatott mérkőzést játszott nemzeti tizenegyünk: Magyarország—Ausztria 2:1. A mérkőzésre az üllői úti stadionunkban került sor.

„Gyönyörűséges tavaszi vasárnap van — szól a korabeli tudósítás — szebb és kellemesebb az eddigieknél, amelyek elmúltának öt keserű esztendő alatt, öt év óta ég a világ az átalakulások tűzében, s e hosszú idő alatt a mi szegény, jóságos magyar népünknek hej de sokat kellett szenvedni . . . Délután 2 órakor már talpalatnyi hely sem akadt a tribünön, s még áradt, egyre dagadt az üllői úti sporttelepre törekvő közönség folyama. S az özönlés ellenére is rend és példás fegyelem volt a pályán, ahol az újdonsült Vörös Őrségnek 250 főnyi kirendeltsége működött olyan tapintatosan és ügyesen, ahogy a lombtárba került rendőrség sohasem. Három órakor teljes volt a kép. A közönség, a 40 000 emberfej egyetlen zárt sövénnyé forrt össze. Fél négykor mennydörgő éljenzés és tapsorkán hirdette, hogy megérkezett Bokányi Dezső népbiztos a Vörös Hadsereg szónokaival. Négy emelvényről beszéltek a közönséghez, amely megértő lelkesedéssel, csillogó szemekkel hallgatta a tüzes beszédeket, és tapsoltak Bokányiéknak. Minden lobogója, minden dísze a pályának vörös volt, a

78