Nagy Béla: FTC napló 1911-1921
1919. forradalom színében fürdőit a leáldozó nap, de egy röpke percre, a match kezdetén mégis kivillantok a nemzeti színek. Akkor történt, mikor a zöldinges Szüsz Hugó bíró jelenlétében a fehér dresszes Popovich, a vörös dresszes Kertész II. magyar kapitánnyal sorsolt. A magyar királyi címer — ezúttal először — hiányzott a vörös ingekről.” A találkozó nem hozott nagy játékot, közepes színvonalon mozgott. A nagy győzelem maga a mérkőzés megrendezése volt, mert megmutatta, hogy a forradalom nehézségei közepette is képes az új rendszer, ilyen nagy tömegeket megmozgató esemény rendezésére, és helyesen értékeli a sport kultúrpolitikai szerepét. április 13. FTC—III. kér. TVE 4:0 „Zsúfolt ház a Határ utcai pályán. A tribün roskadásig telve, az állóhelyen valóságos hegyek az embertömegből. így festett a pálya képe. Az elhelyezkedés kellemetlenségeit feledtette a mérkőzés, amelynél tartalmasabb és érdekesebb aligha folyt még a Duna jobb partján. Hatalmas lendülettel indult a küzdelem. Pompás akciók gyönyörködtették a nézőt mindkét csatársor részéről. Az FTC úgyszólván a mérkőzés folyamán találta meg önmagát, s emelkedett föl régi nagyságának magaslatára. Esztendők óta .nem játszott ilyen jól a csapat, kimondhatatlan örömére a klub híveinek, akiket a csapat mai teljesítménye a legrózsásabb reménységgel töltötte el a jövőt illetően. A match fontosabb mozzanatai: A 45. percben Nemes áttöri a III. kér. védelmét, a lövés pillanatában összeütközik a kapussal. A labda a hálóba jut. A II. félidő 20. percében Nemes kedvező helyzetbe jut, s a gólba helyezi a labdát. A 27. percben Nemest faultolják, a 16-ról szabadrúgás, amelyet Payer éles lövéssel góllá értékesít. A 45. percben Gansl szép kombinációs játéka után Tóth remek gólt lő. 4:0.” Az FTC-nek 1919 tavaszán ez volt sorrendben a 8. bajnoki mérkőzése, amelyeken még gólt sem kapott. A nyolc mérkőzés gólaránya 15:0 volt! ★ ★ ★ Ezekben a napokban azonban külföldön kiáltottak álljt a magyar sportnak is. A proletárdiktatúra kikiáltása megzavarta az antant terveit, és biztatásukra előbb a román bojárok, majd a csehszlovák burzsoázia hadseregei megindultak a Tanács Magyarországa ellen. A Kormányzótanács munkás- ■ezredeket, önkéntes vörös alakulatokat állított fel. A Sporthírlap ekkor így írt: „Események nélkül. Megállt a sport üzeme. Néptelenek vasárnaponként a pályák, nincsenek futballmérkőzések, atlétikai és birkózóversenyek. Ma minden erő, minden akarat, minden erőfeszítés a Tanácsköztársaságé. Senkinek és semminek, tehát a sportnak sincsen joga ettől a világtörténelmi, önvédelmi harctól a figyelmet csak egy pillanatra Is elvonni." Nem volt tehát sportesemény, mert ismét folyt a harc, a Vörös Hadsereg hadjáratai folytak. A kezdeti sikerek ellenére az önvédelmi harc mégis elbukott. Megdöntötték a Tanácsköztársaságot, mert nem következett be a várt világforradalom. Mert összefogtak ellene a nyugati intervenciós katonatisztek, mert kedvezőtlenül alakultak a szomszédos országok forradalmi mozgalmai, mert nehéz volt az antant blokádja miatt a közellátás. Hiba volt az elmulasztott földosztás, és, hogy a vezetésben nem volt egy79
